Ólomlábakon ténferegtek össze-vissza…

1986. június 2.  |  Szerző: Szabó Csaba

---

Szovjetunió-Magyarország világbajnoki mérkőzés. Ami '86 óta egy sem. Talán már soha… Hacsak nem emelik a résztvevők számát 128-ra.

1986. június 2. Irapuato, Mexikó.

Az egész ország óriási várakozással ül a TV-k előtt, hiszen a magyar válogatott a világranglista élmezőnyébe emelkedett (hivatalos FIFA világranglista csak 1993-tól létezik). Csodálatos játékkal végigvertük Európát, oda-vissza a sógorokat, idegenben a németeket, a hollandokat, és – ha nem is a legjobb csapatukkal érkeztek – a brazilokat!

Anyám annyira izgul, hogy ki is megy a kisszobába. Majd szóljunk, ha van valami!

2. perc: Apámmal épphogy befészkeljük magunkat a fotelekbe, máris gólt kapunk.

Én: Bhasszus! Nem igaz, hogy két percig nem tudunk koncentrálni!
Apám: Nyugalom fiam, nyugalom!

4. perc: Alejnikov óriási bombájával 2-0.

Apám: Akutyaúristenit!
Én: Megyek szólok Anyának, hogy jöhet. Eldőlt.

A nagy testvérek nem kíméltek bennünket. 6-ot kaptunk, és még egy tizenegyest is kihagytak. Trianonnal felérő nemzeti tragédiának éreztük.

Igen. Valóban embertelen körülmények voltak. A Mexikói-fennsíkon minden helyszín jóval 1000 m fölött volt, ahol a ritka levegő pillanatok alatt el tud fogyni a nagy futkározásban. És hogy az európai országokban ne kelljen hajnalban nézni a meccseket az időeltolódás miatt, a kezdési időpontokat helyi idő szerint dél körülre tették, amikor a legtikkasztóbb a hőség.

De hát a „szovjetek” mentek, mint a mérgezett egerek, a mieink meg ólomlábakon ténferegtek össze-vissza. Gondolom senki nem veszi komolyan, hogy a tészta miatt…

De ne is bolygassuk! Úgy sem segít már.
Emlékezzünk inkább a szép emlékekre, amit ettől a tényleg nagyszerű játékosokból és szakvezetőkből álló csapattól kaptunk!

A szerzőről

Szabó Csaba vagyok, 54 éves focirajongó. 9 éves korom környékén fertőződtem meg. '78-ban a Balatonon nyaraltunk, akkor ment az argentínai VB. Színes TV-t akkor láttam először. :) Azon a szép zöld gyepen a lengyelek piros meze… lenyűgöző volt. Aztán az 1979-es nyíregyházi magyar-csehszlovák (amiről érdekes módon Panenka szabadrúgásgólja maradt meg), majd 1980-ban a Nyíregyháza első NB I-es meccsén Cséke bombagólja végleg megpecsételte a „sorsomat”.

Kapcsolódó mérkőzések

• Szovjetunió - Magyarország (1986. június 2.)