HUN - NED
2024.10.11
Még 4 nap
HUN - NED
2024.10.11
1998. március 25. | Szerző: Végh András
Kicsit furcsa visszagondolni mintegy száz, helyszínen végigizgult magyar válogatott meccs után, hogy a legelső tévés közvetítésen a mieink ellen szurkoltam. De megvolt rá az okom.
Írd és mondd, lelkesen buzdítottam az ellenfelet Magyarország ellen. Mégpedig Ausztriát… leragadtam annál a ténynél, hogy az osztrák zászló is piros-fehér, és szentül meg voltam arról győződve, hogy a „vörösingesek” ennélfogva csakis a hazaiak lehetnek. Így kieséses alapon maradtak magyaroknak a fehér-szürke mezben és fekete nadrágban játszók.
Nem sokat tudtam még akkor a fociról…
Szerencsére ez a kétségbeejtő tévedés csak röpke négy percig tartott, mert Horváth Feri gólja helyre tett mindent. Bár a háló zörgésének pillanatában még bosszankodtam, Knézy Jenő lelkesedése, no meg az akcióban részt vevő magyarok neveinek felsorolása végleg eloszlatta bennem a ködöt.
Jobban nem is kezdődhetett volna a válogatott és közöttem egy életre köttetett szenvedély.
A többi már történelem. Király Gabi élete első válogatott meccsén kivédte az agyonajnározott, tizenegyeshez kissé nagyképűen odaálló Polster büntetőjét, a magyar válogatott pedig győzött Bécsben.
Nagyon kemény meccs volt egyébként. Hamar fordítottak az osztrákok, de még a szünet előtt sikerült egyenlítenünk Lisztes és Illés remek összjátékával, a második félidőben pedig egy szabadrúgásból újra betalált az MTK karmestere, és erre Andy Herzogéknak már nem volt válaszuk.
A védelmünk kaotikusan szellős volt, de valahogy mindig elakadtak az osztrák akciók a soha nem látott összetételű hátsó alakzaton, a középpályán Illés és Lisztes igazi vezéregyéniségként irányított, elöl pedig Korsós Attiláék igyekeztek zavart kelteni. A küldetés sikerült, 1985 után győztünk először a sógoroknál, engem pedig magával ragadott a futball-láz, hiszen – a jugoszlávok elleni 1-12 után – mindenki sima vereségre számított a vébére készülő Ausztria otthonában.