Magyar-angol iksz a Népstadionban

1999. április 28.  |  Szerző: Végh András

---

Óriási élmény volt élőben látni Shearert, McManamant, Seamant és a többieket. De még ennél is nagyobb élmény volt látni a harcos magyar csapatot, amely rászolgált a döntetlenre.

Sosem jó, amikor egy iskolai fogadóóra meccsnapra esik. Az pláne nem, amikor az ember fiáról nem a legjobb híreket mondják a tanárok. Nem tudtam mit tenni, mert 1999. április 28-án egyszerre volt a kettő, így a magyar-angol meccs is veszélybe került – számomra.

De apám rendes volt, mert kivitt a mérkőzésre, és ott sem emlegette fel az iskolai dolgaimat. (Hazaérkezés után viszont megkaptam a fejmosást rendesen… ) Varázslatos volt a Népstadion, ami csak azért nem volt dugig tele szurkolókkal, mert a felső karéjt akkoriban már – életveszélyes mivolta miatt – lezárták.

Piros mezben a magyarok, fehérben az angolok. Shearer, Scholes, McManaman, Seaman, Carragher – nem voltunk híján a sztároknak,

bár a franciaországi vb-n berobbant csodagyereket, Michael Owent azért hiányoltam (Shearer mellett ezúttal Kevin Phillips játszott), Gary Neville helyett pedig a tesóját, Philt hozta el Budapestre Keegan kapitány.

Szóval picit tartalékos volt azért ez az angol csapat, de azért olyan, amelyik könnyen adja magát. Mindjárt az elején McManaman olyan cselsorozatot vágott le a jobbszélen, hogy csak úgy dőltek a mieink, de aztán felvettük a kesztyűt, és a játék kiegyenlítettebbé vált.

Borzasztó kiábrándító volt, hogy Shearer feldobta magát a tizenhatos előtt, a bíró büntetőt ítélt, a Newcastle csatára meg berúgta, és ezzel vezettek az angolok. Nem érdemelték meg. Űztük, hajtottuk a mieinket – főleg a rutintalan manchesteri hátvéd, Brown volt bizonytalan, de sajnos az ő oldalán sem tudtunk ziccerekig jutni.

A második félidőben is eljutottunk beadásokig, veszélyes lövésekig, de a gólt megint Hrutka hozta, egy távoli szabadrúgásból. Emlékszem arra a lélegzetvisszafojtott csöndre, ahogyan Rudi nekifut a labdának – hallani, ahogyan nekiütődik a cipője… aztán Seaman észleli a bajt, de hiába repül a bal felső sarok felé, nem érheti el a remekül helyezett lövést. Felrobbant a stadion, és utána hiába próbáltak még meg mindent az angolok, Király még valahogy Shearer közeli talpalását is kivédte, így maradt az értékes iksz.

Második meccsem volt ez helyszíni szurkolóként a magyar válogatottal, de örökre felejthetetlen. Nagy meccs, jó hangulat, remek eredmény. És biztató játék, mert még a statisztikák is azt mutatják, hogy az első félidő az angoloké volt, a második a miénk, az összességében pedig fifty-fifty…

Kapcsolódó mérkőzések

• Magyarország - Anglia (1999. április 28.)

Kapcsolódó személyek

• Hrutka János