Egy ünnepi muraszombati túra, ünneplés nélkül

2003. augusztus 20.  |  Szerző: Végh András

---

Muraszombat a szomszédban van a Balatonhoz képest, így szurkolók sokasága gondolta úgy, hogy átugrik a határmenti városkába buzdítani a mieinket. Velük tartottam.

Muraszombat szép kis város, és az időjárás is kellemes volt egy kis délelőtti városnézésre, mielőtt a Fazanerija stadionba indultunk volna. Bár stadiont mondani egy kicsit túlzás.

Ilyen pályát sem láttam még. A beléptetőkapu után egy erdei sétányon kellett végigmenni a kapu mögötti vendégszektorhoz, maga a játéktér pedig egy strand tőszomszédságában terült el, a kerítéstől néhány méterre fürdőző és napozó emberekkel.

A magyar szurkolók nagyjából kétezren lehettek, a hazaiak hasonló számban képviseltették magukat. Habár egymás mellé került a két tábor, ellenséges hangulatról nem beszélhettünk.

Maga a meccs viszont borzalmasan indult. Alig kezdődött el a játék, egy szabadrúgás után máris a hálónkba került a labda, és a mieink hiába mutogattak kétségbeesetten a karjukra, a játékvezető könyörtelenül a kezdőkör felé intett. Tény, ami tény, hogy a gólszerző, Goran Šukalo kezén pattant meg a labda, ami így becsapta Királyt, de ez már akkor történelemnek számított, mert 1-0 lett az állás.

Ezután már a pénze után futott a magyar csapat, a szlovénok nyugodtabban játszadozhattak. Gólt szereznünk sokáig nem sikerült, pedig voltak helyzeteink, sőt, Szabics egy ízben egyedül vezethette a kapusra a labdát, mégis őt találta el vele. A hazai közönség akkor hördült fel újra, amikor a flegma sztárjukat, Zlatko Zahovicot második sárga lappal kiszórta a bíró egy teljesen felesleges szabálytalanságért, és így felcsillant a reményünk az egyenlítésre.

Egészen Cimirotič góljáig…

Már nem bíztunk semmiben, amikor a legvégén Fehér Miklós egy szögletből gólt fejelt, így mégis ünnepelhetett egy kicsit a magyar tábor. De tudtuk, hogy egyenlíteni nincs már idő.

Egy benzinkúton aztán fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, amikor egy másik vásárló a magyar mezemet meglátva megkérdezte az eladótól, hogy meccs volt-e. Bár nem tudok szlovénül, jól kivehető volt, hogy aztán megtudakolta, ki nyert, és a kasszás nagy büszkén nyugtázta, hogy „persze, hogy Szlovénia”.

„Marha nagy mázlitok volt” – mormogtam magamban…

Hazaúton az augusztus huszadikai tűzijátékokban gyönyörködtem, és abban bíztam, hogy Rigában majd a mieink rendeznek tűzijátékot a mainál sokkal, de sokkal fontosabb összecsapáson Lettország ellen.

Kapcsolódó mérkőzések

• Szlovénia - Magyarország (2003. augusztus 20.)