rus - hunSzovjetunió - Magyarország

Aki látta korábban játszani, rá sem ismert a magyar válogatottra

Még csak a második percben jártunk, de már ott volt a szovjet vezetés. Péter kaszálta el az elrobogó Larionovot a jobb oldalon, a szabadrúgásból betett labdát pedig Pavel Jakovenko a rövid sarokba vágta, 1-0 oda.

Két újabb perc telt el, és már kettővel ment az ellenfél… a lendületes Sergej Alejnikov egy lekészített labdát úgy bombázott a kapu jobb oldalába 25 méterről, hogy azért nemcsak Disztl, hanem a világ bármely kapusa hiába repült volna. Ezzel a két, mélyütésszerű momentummal indult a meccs.

Nem csoda, hogy Mezey cserélt, és Róth helyett egy középpályást, Burcsát dobott a játékba. A 13. percben Belanov kapott egy indítást a bal oldalon, de szerencsére a tizenhatosról magasan az égbe lőtt.

A mieink az első életjelet a 22. percben adták le. Détári végzett el egy szabadrúgást 27 méterről, de csavarása veszélytelenül elkerülte a rövid felső sarkot.

Nem úgy a szovjetek pontrúgása, mert három perccel később büntetőt kaptak Igor Belanov buktatásáért, és a sértett gólra is váltotta, nagy erővel bombázott a léc alá. Ezzel már nagyon magabiztos, 3-0-ás előnyre tett szert a szovjet válogatott.

Ez még inkább meghozta a kedvüket a játékhoz. Négy perc sem telt el, Belanov máris duplázhatott volna, de Jakovenko remek kiugratásával hiába tört egyedül kapura, túl lazán akarta befejezni az akciót, és a kifutó Disztl menteni tudott.

De máris újabb eladott labda, és újabb ziccer következett. Zavarov ívelésével megint a leshatáron léphetett ki Belanov, ezúttal viszont a rövid felső fölé bombázta a játékszert.

A 35. percben végre a mieink is megtornáztatták Dasaevet, és a szögletre érkező Kardos fejese valódi gólveszélyt is jelentett - a szovjet kapus azonban remek reflexekkel elcsípte a jobb alsó sarokra tartó labdát.

Három perccel később Bognár is megpróbálkozott egy távoli lövéssel, ez azonban már jóval kevésbé volt veszélyes, Dasaev könnyedén védett.

Ezzel nagyjából le is zárult az első félidő, 3-0-ás szovjet vezetéssel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A szünet után még több gólt kaphattunk volna

A második félidő magyar helyzettel indult. Az 52. percben Détári szabadrúgása levágódott a sorfalról, majd Garaba rúgta rá a labdát a térfél közepéről, de ez sem bizonyult veszélyesnek.

Nem sokkal később Burcsa is távoli lövéssel kísérletezett, de 25 méterről magasan a kapu fölé lőtt. Az ellentámadásból viszont óriási ziccer alakult ki. A kapus kirúgásából Rácz elé került a labda, aki Sallait és Kardost is kicselezte, de szerencsére nem talált be a hosszú alsóba.

Néhány perccel később megint ő volt a főszereplő, ezúttal egy beadást zúdított rá a balösszekötő helyéről a rövid sarokra, de ez a kísérlete sem ért célt.

A 63. percben Dajka beállításával próbált Mezey új életet lehelni a támadójátékunkba, azonban három perccel később újra szovjet gól született. Jakovenko a saját térfeléről indult meg, és mint kés a vajon, úgy száguldott át a teljes magyar középpályán. Vágtája végén Ivan Jaremčukot indította, aki kicselezte a kifutó Disztlt, és az üres hálóba gurított - ezzel már 4-0.

Ezek után a szovjet kapitány már nyugodtan lehozhatta a sztárjait - Belanov helyére Rodjonov, Jakovenko helyére Jevtušenko állt.

A 74. percben Jaremčuk ügyesen kényszerítőzött - a fél magyar csapat között - Jevtušenkóval, a visszakapott labdát azonban nem ő, hanem a menteni igyekvő Dajka László rúgta be a jobb alsó sarokba…

Egy perccel később Détári próbálkozott végre egy jó lövéssel a másik oldalon, de egy kevéssel elvétette a felső sarkot.

Peregtek az események, mert a 76. percben újabb szovjet helyzet következett. A rendkívül agilis Alejnikov tört előre, és már csak Sallai, no meg a kétségbeesetten kifutó Disztl volt előtte, de nagy helyzetből szerencsére a hosszú alsó sarok mellé lőtt.

Két perc múlva még ennél is nagyobb ziccert rontottak el Valerij Lobanovskij tanítványai, Garaba szabályosnak tűnő szereléséért ugyanis tizenegyest adott a játékvezető. Az igencsak vitatható büntetőt Jevtušenko végezte el, de a keresztléc fölé bombázott. A stadion közönsége ünnepelt, mert sportszerű gesztusnak vélte a kihagyott tizenegyest.

A 80. percben azonban már nem volt kegyelem. Garaba beragadt a szélen, így a középen kiugratott Alejnikov szabadon törhetett kapura, a kirohanó Disztlt azonban nem tudta kicselezni, és a csel közben elesett. A visszafutó Garabát viszont elgáncsolta, így a szabadon maradt labdát Sergej Rodjonov senkitől sem zavartatva passzolhatta az üresen maradt kapuba. 6-0.

És két perc múlva kis híján a hetedik is ott volt, mert Nagy Antal utolsó emberként eladta a játékszert, de Rodjonov nem tudott élni az elé hulló lehetőséggel, és hiába vezette egyedül kapura a labdát, elakadt a lövése a kifutó Disztlben.

Az utolsó momentum is a szovjeteké volt a 85. percben: Jaremčuk veszélyes beadására Jevtušenko érkezett az ötösön, két magyar védő között, de óriási helyzetből a kapu mellé fejelt.

Nehéz magyarázatot találni a Mezey-válogatott szörnyű vergődésére - a vérszegény teljesítmény okait több évtized elteltével is homály fedi.