HUN - UKR
2026.09.25
Még 107 nap
HUN - UKR
2026.09.25
Pokol és menny, majd purgatórium - alaposan megszenvedtük a kazahok elleni csatát, pedig sokkal könnyebb is lehetett volna.
Döbbenet ült ki a nézők arcára debreceni arénában, mert azt látták, hogy kezdés után bizony lefocizzák a kedvenceiket a kissé talán előre is lesajnált, ismeretlen nevű kazahok.
Védelmünk gyenge lábakon állt – egy-egy hosszú íveléssel, jó csellel, kényszerítővel simán zavarba lehetett hozni a soha nem látott összetételben játszó négyest, de a középpályánk sem állt a helyzet magaslatán.
Néhány veszélyes attak után ráadásul az előrehúzódó védő, Malij egy szögletből a hálóba is fejelte a vendégek vezető gólját. „Ideje felébredni a rémálomból” – gondolhatták a szurkolók, de a valódi szenvedés még csak ezután jött.
A vendégek ugyanis nem tettek le a támadásokról, így abban a szellemben kellett futnunk az eredmény után, hogy a sárga mezesek gyors kontrákat vezetnek mindkét oldalon.
Támadásaink ráadásul rendkívül ötlettelenek voltak: a többiek jellemzően Tóth Alextől és Szoboszlaitól várták a csodát,
de amíg a Bournemouth fiatalja rendre túlcselezte magát, addig a Liverpool ásza a szélre kihúzódva őrölte fel az erejét értelmetlen párharcokban.
Nehéz volt belelátni a mieinkbe azt a csapatot, amely majd ősszel felveszi a kesztyűt Ukrajna, Georgia és Észak-Írország legjobbjaival a Nemzetek Ligájában. Pedig ez már nem az A-divízió az angolokkal, németekkel vagy olaszokkal…
Támadgatásaink legnagyobb eredménye Varga kaput éppen csak elkerülő fejese lett az első félidőben, így az kazah vezetéssel zárult.
Marco Rossi kettőt cserélt a szünetben, de a második félidőre egy teljesen más gárda érkezett a pályára.
Mintha vért ittak volna a mieink, és szédületes tempót diktálva a kapuja elé szorították az ellenfelüket.
Szó sem volt már veszélyes kazah kontrákról: Lukács nagyon élt a balszélen, de jó motornak bizonyult a másik csere, Szűcs Tamás is.
Egy szó, mint száz: mindez elég volt arra, hogy egy beadásból Szoboszlai egyenlítsen, majd következett Schäfer András, és a csapatkapitányunk legurított szabadrúgásából meglőtte élete legnagyobb gólját a válogatottban: egy bal felső sarkot kipókhálózó bombát.
Mindeközben a harcias, emiatt rengeteg sárga lapot begyűjtő vendégeknél „kipontozódott” Samorodov, így a tíz főre fogyatkozott kazah csapat már képtelen volt változtatni az eredményen.
Már csak támadgattak, de leginkább a védekezéssel kellett törődniük – szerencséjük volt, hogy a megnyugodott (és kissé meg is elégedett) mieink engedtek a szorításból, és így némi lélegzethez jutottak.
A végzetüket azonban nem kerülték el, ugyanis a 92. percben az újonc Tóth Rajmund a bemutatkozás legelegánsabb módját választotta, és Szűcs Tamás keresztpasszát a tizenhatos jobb széléről elementáris erővel a hosszú alsó sarokba zúdította.
A 3-1-es végeredmény a második félidő alapján teljesen megérdemelt, ahogyan a 0-1 is az volt az első negyvenöt perc után.
Jó lenne megfejteni ezeknek a tragikus játékot hozó első félidőknek a titkát, ugyanis a Rossi-csapat gyakran halmoz fel hátrányt a szünetre, és nem mindegyiket képes ledolgozni a folytatásban.
Évek óta visszatér ez az önsorsrontó jelenség, és ha őszre is megmarad, rendkívül megnehezíthetjük vele a saját dolgunkat a Nemzetek Ligája mérkőzésein.
Is…