HUN - FIN
2026.06.05
Még 24 nap
HUN - FIN
2026.06.05
Egy egész korszak meghatározó támadója volt Fazekas László, aki 24 gólt szerzett 92 fellépésén címeres mezben. Pályafutásának felidézésével emlékezünk rá.
1947. október 15-én született, az Aranycsapat formálódásának idején – így nem meglepő, hogy gyerekként hamar beszippantotta a „futballőrület”, és a VI. kerület kátyús, macskaköves utcáin késő estig rúgta a bőrt a helyi srácokkal.
Alig vált nagykorúvá, máris élvonalbeli labdarúgó lett a Megyeri úton, és első mérkőzésén bombagólt lőtt a Dorognak. Ekkor már sejteni lehetett, nem mindennapi tehetség bontogatja a szárnyait!
Klubszinten Fazekas neve összeforrt az Újpesttel (akkori nevén Újpesti Dózsával), majd külföldön a belga Royal Antwerppel. A lila-fehérekkel összesen kilenc, zsinórban hét(!) bajnoki címet nyert, háromszor lett Magyar Kupa győztes valamint gólkirály. 1980-ban az Európai Ezüstcipőt is elhódította.
Az újpestieknél 408 mérkőzésen 251-szer talált az ellenfelek hálójába a megyeri úti ötösfogat tagjaként.
Ez a zseniális támadósor felelt a Lilák góljaiért. A pályán jobbról balra haladva így állt fel:
Fazekas László – Göröcs János – Bene Ferenc – Dunai Antal – Zámbó Sándor
Ezek a játékosok egyénenként is klasszisnak számítottak, hát még együtt! Göröcs volt a kiszolgáló, aki hosszú indításokkal operált; Bene és Dunai a zseniális befejezőember, Zámbó a klasszikus balszélső, Fazekas pedig bejátszotta az egész jobbszélt, de előszeretettel tűnt fel a tizenhatoson belül is.
175 cm-es magasságával és 62 kg-os tömegével Fazekas nem számított a nehézsúlyú támadók közé, de nem is a test-test elleni játék volt a specialitása. (Itt érdemes megemlíteni, hogy eleinte a Ferencváros válogatóján próbálkozott több alkalommal, de „túl vézna” alkata miatt mindig eltanácsolták. A negyedik kerületben ezt köszönték szépen.)
Ezért sokkal inkább feküdt neki a cselezés, a védelmen való átkígyózás, a mesteri pontosságú lövések.
Klasszikus gólja ebből a szempontból az, amelyet 1981-ben Norvégia ellen szerzett – egy csellel ?levette? Gr?nlundot, majd távolról hajszálpontosan kilőtte a rövid alsó sarkot. (Ezt a találatot meg is nézheted ide kattintva.)
Emellett igen gyors is volt, és remek az improvizációs képessége. Burger Béla sportfotográfus, aki évtizedekig dokumentálta pályafutását, úgy fogalmazott, hogy Fazekas mozgásában a szabadság és a törvényszerűségek ellentmondása élt együtt. A labdarúgás „legnagyobb szonettmestereként” jellemezte őt.
A „Fazék” és „Kapa” becenevű játékos 1968-tól már stabil válogatottnak számított, de a kommunista pártvezetés elzárkózó politikája miatt még több mint egy évtizedig nem engedték külföldre (pedig lett volna kérője bőven).
1980-ban végül Belgiumba igazolhatott, ahol a Royal Antwerp szolgálatába állt. Micsoda négy idényt töltött el ott! Minden idők legjobb három antwerpeni támadója között tartják számon, pedig már bőven harminc felett igazolt a klubhoz. Négy idény alatt 105 mérkőzésen 34-szer köszönt be az ellenfeleknek (akik aligha köszönték ezt meg neki…).
Technikai tudásán elámultak egyébként Belgiumban, és egyszerűen csak „Magyar varázslónak” becézték az egykori újpesti klasszist.
Mint említettük, 1968-ban mutatkozott be a válogatottban, és ezt követően kihagyhatatlanná vált a nemzeti csapatból. Az 1968-as mexikói olimpián mindjárt aranyérmes lett, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a legrangosabb tornán, a világbajnokságon is megmutathassa tudását.
A magyar futball sajnos éppen ekkor került lejtmenetbe, ezért Fazekas zsinórban két vb-ről is távol maradt. Végül 1978-ban lehetett az utazó keret tagja, de csak az Olaszország elleni csoportmérkőzésen lépett pályára csereként. Ennek oka az emlékezetes „áruházi lopás” esete volt (Fazekas feleségét és Törőcsik menyasszonyát lopáson érték Londonban), így Fazekas lemondott a csapatkapitányi karszalagról, és lelkileg is megviselték a történtek.
„Igazi” világbajnoksága így az 1982-es spanyolország torna volt, amelyen mindjárt két góllal nyitott Salvador ellen. A harmadik csoportmérkőzésen, a továbbjutásért vívott ki-ki küzdelemben azonban a tizenhatoson kívülre kifutó belga kapus Pfaff elgázolta őt. Ez kulcsmomentum volt, mert az esetből nem lett semmi, a belgák pedig a döntetlennel megszerezték az első helyet a csoportban. (A mieink így búcsúztak a tornáról.)
Fazekas László ekkor már a 90. válogatottságánál járt, és még bőven benne volt az, hogy megdöntse Bozsik József 101-es (akkor még 100-as) rekordját. Ő azonban erre – tiszteletből – nem volt hajlandó, így 1983 tavaszán Luxemburg ellen elköszönt a címeres meztől.
Visszavonulása után edzőnek állt, és Belgiumban ért el sikereket – a legnagyobbat az Eendracht Aalst mestereként, ahol később – Jan Ceulemansszal együtt – az „Évszázad Edzőjének” választották meg.
Törést okozott benne azonban az, hogy meglátásaira és szakértelmére nem tartottak igényt itthon, eltekintve egy rövid periódusról, amikor 1994-95-ben Mészöly Kálmán pályaedzője volt a válogatottnál.
Úgy néz ki, a belgák jobban elismernek… fáj, hogy nem tartottak igényt a szolgálataimra sem Újpesten, sem a válogatottnál
mondta keserűen, és mindig hangoztatta, hogy a nyolcvanas évek végére látványos lejtmenetbe került magyar labdarúgásnak a sikeres külföldi példákból kellene tudást merítenie a megújuláshoz.
Erőt kellett merítenie neki is élete utolsó szakaszában, amikor az ALS nevű, bénulással járó betegséggel szembesült. Az egykor mozgékony, fürge támadó tolószékbe kényszerült, de továbbra is igyekezett megélni az élet derűs pillanatait.
2026 januárjában az Antwerp egyik mérkőzésén még egyszer utoljára nyilvánosan megünnepelték őt: kerekesszékben kitolták őt a gyepre, és szurkolók ezrei rótták le előtte a tiszteletüket.
Fazekas László idén május 6-án hunyt el belgiumi otthonában, és a brasschaati temetőben helyezték örök nyugalomra. Személyével egy olyan támadó távozott közülünk, aki kvalitásaival és hozzáállásával reményt adott a magyar futball egyik hanyatló korszakában, és példát mutatott a fiataloknak.
Köszönünk neki mindent, amit a magyar futballért tett. Emlékét örökre megőrizzük.