HUN - FIN
2026.06.05
Még 51 nap
HUN - FIN
2026.06.05
Esterházy Márton, Mezey-csapat és az AEK sztárja kis híján abbahagyta a futballt. Aztán a csúcsra jutott, és ma ünnepli a 70. születésnapját.
Nagyapja – gróf Esterházy Móric – Magyarország miniszterelnöke volt, édesapja, Esterházy Mátyás műfordító és újságíró, a kis Marci pedig… osztályidegen gyermek az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján.
Egy grófi leszármazott a szocialista Magyarországon.
Persze nem volt ezzel egyedül, mert sorsában négy testvére is osztozott. Péter, Mihály és György szívesen járt ki a Római-partra focizni, és velük tartott a család legkisebb sarja, Marci is, aki csatárerényeket csillogtatott.
De nem sokáig, mert 1972-ben abbahagyta a futballt, mivel úgy érezte, hogy elmaradt a fejlődésben a társaitól, akikkel a KSI csapatában – már utánpótlás szinten – rúgta a labdát. Szerencsére hamar rájött, hogy ez korszakos hiba volt, és két év múlva már a Csillaghegyi MTE (amúgy pazar) fekvésű pályáján alkotott félelmetes csatárduót Péter nevű bátyjával.
Érdekesség: a labdarúgást végül kettejük közül nem ő hagyta abba – Esterházy Péter sztársportoló helyett Kossuth- és József Attila-díjas író lett.
„Az öcsém rendszeres képzésben részesült, kilenc-tíz éves korától kezdve a Központi Sportiskola futball-tagozatára járt, ügyes volt és főként nagyon szorgalmas, de a korosztályánál mindig kisebb, alacsonyabb. Ez gyerekeknél sokat számít. A csapatában sosem ő számított a legjobbnak. (Ezek a legjobbak aztán jó másodosztályú focisták lettek.)”
„Elege lett ebből az egészből, a heti négy edzésből, a szorgalmából, és abbahagyta, megnövesztette a haját, hosszabb lett, mint a Netzeré (tényleg: kinek volt hosszabb haja, Netzernek vagy az Ayalának?), késő este járt haza, mindenféle cigarettákat szívott, és anyánk szerint "olcsó konyaktól bűzlött a lehelete". A szokásos.”
„De hogy ez a változás milyen nagyságú, az csak akkor derült ki, amikor az "aggódó báty" rábeszélte őt, hogy jöjjön le focizni Csillaghegyre, a Csillaghegyi Munkás Torna Egyletbe, ahol a testvérei is játszanak, ép testben ép lélek, blaszkettő. Egy évet játszottunk együtt, a négy-négy-kettőben mi voltunk elöl a kettő. Az első edzőmeccsen szinte nem hittünk a szemünknek. Mintha egy felnőtt játszana az óvodások közt. Vagy egy óriás a liliputiaknál. Más dimenziókban mozgott.”
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (részletek)
De vissza Marci pályafutásához: 1975-ben a III. Kerületi TVE-hez igazolt, ahol szintén ontotta a gólokat: tíz mérkőzésen huszonegy alkalommal talált a hálóba. Naná, hogy foggal-körömmel ragaszkodott hozzá az óbudai csapat, és még Mészöly Kálmán közbenjárására sem volt hajlandó elengedni.
Fél év kihagyás után aztán Budafokra került, ahol a másodosztály gólkirálya lett a Szőke Szikla irányítása alatt. Így 1977 nyarára beteljesült Esterházy Márton gyermekkori álma: az üllői útra hívták őt.
Az ember úgy fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő
összegezte nemes egyszerűséggel azt, hogy egész családjuk ízig-vérig fradista volt – abban a korszakban, amikor a zöld-fehér klubnak a nevét és a színeit is elorozta a rendszer. De a hetvenes évek végén már más szelek fújtak, és ezek magasra emelték a fiatal támadót.
Ám nem álmai klubjában, a Fradiban. A sztárok között kevés mérkőzésen jutott szóhoz, és hidegzuhanyként érte a hír, amely arról szólt, hogy a Ferencváros és az újpesti(!) Vasas Izzó MTE elcserélte őt. Ráadásul mindezt az újságokból tudta meg…
Megtört benne a Fradi-szív, de az elszántság szerencsére nem, és egy edzőmeccsen négyet rámolt be a Honvédnak, Tichy Lajos pedig ezt látva azonnal lecsapott rá.
Jobb helyre – akkor – nem is kerülhetett volna Esterházy. Háromszoros bajnok és egyszeres kupagyőztes lett a piros-feketékkel, és ez – valamint a Honvédnál elért 62 gólja – meghívót jelentett neki a válogatottba is.
Már 1980-ban kipróbálta őt régi ismerőse, Mészöly Kálmán a nemzeti tizenegyben, de Marci ekkor még nem lett stabil csapattag. Csupán négy év múlva, Mezey György irányítása alatt teljesedett ki a pályafutása ebben a tekintetben – és második meccsén máris gólt lőtt a törököknek.
Kirobbanthatatlan lett ebből a csapatból, és – többek között az ő két nagyon fontos góljának és remek előkészítő játékának köszönhetően – kijutott a magyar válogatottal a mexikói világbajnokságra.
Ami ott történt, az már történelem: bár Esterházy betalált Kanada ellen, a mieink porig égették magukat, és teljesen szétesve érkeztek vissza a világbajnokságról, amelynek eredményeként a fél keretet szélnek eresztették.
A bukás okairól így nyilatkozott:
Ausztriában edzőtáboroztunk májusban, ezernyolcszáz méteren, hogy szimuláljuk a Mexikóban ránk váró magasságot, csakhogy az osztrákoknál nulla Celsius-fok volt, a vb-n pedig negyven. […] Csak egy tervünk volt, a letámadás, az meg a pokoli melegben nem működött, mert kipukkadtunk.
Ő is kikerült a válogatottból, végül egykori ferencvárosi csapattársa, Bálint László hívta meg újra 1988 tavaszán, de a leszálló ágban lévő együttesen Esterházy sem tudott segíteni.
Klubszinten is sikereket ért el a vilábajnokság előtti időszakban. 1984-ben a Honvédból Görögországba, az AEK Athén csapatához igazolt, ahol 54 mérkőzésen 16 (egyes források szerint 11) gól fűződik a nevéhez, aztán volt a városi rivális, a Panathinaikós labdarúgója is.
Pályafutása végén többnyire kisebb osztrák és svájci csapatokban szerepelt, végül 1993-ban akasztotta szögre a futballcipőt.
A magyar válogatottban összesen 29 mérkőzésen lépett pályára, és összesen 10 gólt szerzett – köztük olyan emlékezeteseket, mint a hollandiai győztes találata vagy a braziloknak a Népstadionban lőtt gólja.
Esterházy Márton – akit származása miatt a pályán csak „Grófnak” hívtak – a korszak egyik legnagyobb tudású, egyben legelegánsabb csatára volt. A mai napon ünnepli a 70. születésnapját, így ezen okból külön tisztelgünk a páratlan és emlékezetes pályafutása előtt.
Köszönünk mindent, amit a magyar futballért tett.