HUN - FIN
2026.06.05
Még 15 nap
HUN - FIN
2026.06.05
Sokan az 1956-os forradalom számlájára írják az Aranycsapat szétesését, még többen az elvesztett berni döntőére. Pedig a valóság prózaibb, mint azt sokan hisszük.
Bár az 1954-ben elvesztett vb-döntő nagy trauma volt, az Aranycsapat talpra állt, és egészen 1955 végéig veretlen maradt. Sőt, páratlan győzelmi széria kezdődött – 18 mérkőzésből 15-öt(!) megnyert a magyar válogatott.
1956 azonban nem úgy sült el, mint a szakmai stáb és a szurkolók remélték. A vesszőfutás mindjárt februárban, Isztambulban megkezdődött, ahol a felkészültebb és jobb kondiban lévő török csapat győzött – méghozzá nem érdemtelenül. Mint látni fogjuk, az erőnléti problémák ebben az esztendőben visszaköszönő elemmé váltak.
A libanoni túrán még könnyed győzelmet arattak Puskásék (egy napon nem lehetett említeni a két válogatottat), viszont Jugoszlávia ellen itthon már csak 2-2-re futotta, utána pedig jött a csehszlovákia elleni fiaskó.
Kereken hetven évvel ezelőtt, szakadó esőben zajlott le ez az Európa-Kupa mérkőzés. A mieink magabiztosan vezették a hatos csoportot, semmi jel nem utalt arra, hogy az ELO-ranglistán 15 hellyel mögöttünk álló együttes veszélyes lehet.
Bár Puskás nem játszott (Hidegkuti helyettesítette őt a balösszekötőben), így is igencsak jó erőkből állt az együttes. Hiányzott még Buzánszky és Lantos is az akkoriban stabil kezdők közül – az ő posztjukon Kárpáti Béla és Teleki Gyula szerepelt.
Sajnos a felforgatott védelem bizonytalan volt, de nem ez volt a fő baj, hanem megint az állóképesség. Szünetig állta – sokszor szó szerint – a sarat a csapatunk a felázott talajon, aztán szép lassan felülkerekedtek a csehszlovákok.
Jóllehet, már a 8. percben megszerezte a vezetést Feureisl a piros mezben játszó vendégeknek, a 27. percben pedig Moravčík büntette a saját tizenhatosán belül cselezgető Bozsik hibáját. Egy minutumra rá Hidegkuti zseniális cselei után Machos szépített, de a szünetig már nem sikerült egyenlíteni, és jött a még rosszabb második félidő.
Az első tíz perc ismét csehszlovák gólt hozott: egy egyszerű kontrából Feureisl ment el a bal oldalon, középen pedig Moravčík érkezett, és futtából passzolt a magyar hálóba. Az Aranycsapat azonban megrázta magát, és ismét egyetlen perc alatt jött a válasza: Fenyvesi tizenegyest harcolt ki, amit Bozsik értékesített.
Ekkorra azonban már elfogyott a szufla a mieinkből, és a robbanékony, jó formában lévő csehszlovákokat nemhogy a kapujuk elé szegezni nem sikerült, hanem újabb gólt kaptunk. Egy kontrából Pazderát ugratták ki, aki mattolta a kapujából kifutó Gellért, és beállította a 4-2-es végeredményt – a 70. percben…
Csak hogy értsük, mit jelentett ez a kudarc: 1943 óta volt veretlen hazai pályán a magyar válogatott, a Népstadionban pedig még sohasem kapott ki. Csehszlovákiát az Aranycsapat 1950 óta az egymást követő hat meccsen rendre legyőzte.
Mi tagadás, nem ehhez szokott hozzá a hazai publikum!
A korabeli sportsajtó egyértelműen az erőnlét és az állóképesség hiányának tudta be, hogy a sáros talajon végül a papíron gyengébb vendégcsapat kerekedett felül. Ezt írta a Népsport a május 21-ei számában:
Kiütközött a gyengébb erőnlét, a gyorsaságbeli, főleg pedig az állóképességbeli hiányosság, amely az utóbbi hetekben is annyiszor észrevehető volt legjobbjaink játékában.
Erre a diagnózisra pedig tökéletesen ráerősített a következő, brüsszeli mérkőzés, amelyen 5-4-es vereséget szenvedtek a mieink a csehszlovákoknál is sokkal hátrébb sorolt belgáktól.
A Népsport szalagcíme azután már csak ennyi volt: „A jobb erőnlét döntött”. A cikkben a csapat körülményes és lassú játékát ostorozták, valamint kiemelték, hogy feltűnően könnyen sodorták el a közelharcok során a játékosainkat, akik „nem álltak biztosan a lábukon”.
Erre a véleményre erősítettek rá a másik féltől nyilatkozók is, akik szerint öregurasnak tűnt a magyar válogatott, és egyesek úgy átizzadták a mezüket már a második félidő elejére, mintha vízilabdások lettek volna.
Mindezt alátámasztja az a tény, hogy 3-1-es vezetést sikerült leadniuk a mieinknek, és hét perccel a vége előtt már a belgák voltak 5-3-as előnyben.
Sebes Gusztáv körül ekkorra elfogyott a levegő. Tény, hogy a politikai átalakulás, így a személyi kultusz háttérbe szorulása miatt is egyre nyíltabban bírálták – hiszen a „Rákosi-klikk” emberének tekintették őt – , ugyanakkor egyértelmű volt, hogy valami rosszul sült el a válogatottunk felkészítésében is: a rendkívül sikeres 1955-ös esztendő után valósággal összeomlott az Aranycsapat.
Egy portugáliai 2-2 után Sebest felmentették a tisztségéből, és utódja Bukovi Márton lett, akinek az irányításával ismét szárnyalni kezdett a nemzeti tizenegy: ötből öt mérkőzést nyert meg. Ősszel aztán jött az 1956-os forradalom, ami után hosszú hónapokra megállt a futball Magyarországon, a régi gárda legjobbjai pedig emigráltak.
Így az Aranycsapat lángja végül éppen akkor hunyt ki, amikor Bukovi Mártonék új életet leheltek volna bele.