Az írhez hasonló hajtós csapat ellen mérették meg magukat a mieink, és kis híján megint eltékozolták az előnyüket. Győztünk, de tanulságokkal.
Egy kicsit megilletődötten kezdett a magyar válogatott, de aztán az első negyedóra végére helyreállt a rend. A finneket ekkorra már beszorítottuk a kapujuk elé, és elkezdett érni az a bizonyos magyar gól.
A vendégek védelmét azonban nem volt könnyű feladat feltörni, és végül egy rögzített szituációból sikerült: Szoboszlai remek jobb oldali szögletét Varga Barnabás bombafejessel juttatta a hálóba.
A folytatásban is inkább a mieink akarata érvényesült, bár korántsem volt hibátlan a játék tanácstalan labdatologatások, elrontott kontratámadások, oktondi módon elvesztett labdák (is) jellemezték azt.
Szerencsére a félidő záróakkordját mégis Varga Barnabás szolgáltatta, ezúttal lábbal: egy tizenhatos előtti összecsapás után elé került labdát annyira pontosan helyezett a hosszú alsó sarokra, hogy még a rutinos Hradecky is hiába kapaszkodott érte.
A második félidőre kettőt cseréltünk – bejött az agilis Redzic a megsérült Tóth Alex és a korai sárga lapot beszedő Osváthot Szűcs Kornél váltotta.
A finnek már az első pillanattól kezdve rohamoztak, és látszott rajtuk, hogy kétgólos hátrányban is mindent meg fognak tenni az egyenlítésért. Így nagyobb terület nyílt a mieink előtt is a gyors ellentámadásokra, ugyanakkor védekezésben komoly problémáink adódtak. A finnek is vezethettek jó pár olyan veszélyes kontrát, amely végén csak a szerencse mentette meg az újonc Yaakobashvili hálóját a góltól.
Illetve nemcsak a szerencse, ugyanis az spanyol másodosztályban védő, debütáló hálóőr több hatalmas bravúrt is bemutatott – rögtön igazi mélyvízbe került, de megállta a helyét. Sajnos így is kapott gólt, mégpedig a finnek legjobbja, a balhátvéd Miettinen vette be a jobb alsó sarkot egy rendkívül pontosan helyezett lövéssel (Varga-effektus).
A másik végünkön Kovács Bendegúz kapott lehetőséget, de a meccset Kerkez zárhatta volna le, ha Lukács kiugratása után betalál a hosszúba.
Így viszont a végéig izgulhattunk, ugyanis a kőkemény fizikális focit játszó vendégeink másolták az írek stílusát, az pedig nem ízlik a mieinknek. Még szerencse, hogy a véghajrában inkább a cserékkel voltak elfoglalva, mintsem a gólszerzéssel, de így is megizzasztották a védelmünket, és olykor csak az ő rossz indításaikon, labdaátvédeleiken múlott az, hogy nem kerültek ziccerbe
A 2-1-es győzelem ellenére az összkép vegyes, van még javítanivaló bőven. Az újoncok közül Yaakobishvili Áron ellopta a showt a búcsúzó Szappanostól a bravúrjaival, Kovács Bendegúz biztatóan mozgott, Csinger pedig stabilnak tűnt, egyetlen szarvashibáját leszámítva, amelyből viszont szerencsére nem lett gól.
A társaság Debrecenben állhat igazán össze, ahol kedden Kazahsztán legjobbjai várnak rájuk. És talán egy többgólos győzelem, de azért többet is kell letenniük a pályára.