Írországgal szinte mindig kemény csatákat vívtunk. Kedvezőbb helyzetből, de óriási nyomás alatt kell helytállnia a magyar válogatottnak a világbajnoki álmaiért.
Portugália dublini vereségével leegyszerűsödött a képlet: ha legalább döntetlent ér el Magyarország Írország ellen, készülhet a tavaszi pótselejtezős körre! Ha viszont a vendégek nyernek, ők mennek tovább.
Dublinban 2-2-re végeztünk velük (az első félidőben a mieink voltak jobbak, a másodikban Írország), és ne felejtsük el, hogy 40 percet kellett emberhátrányban játszanunk Sallai kiállítása miatt.
A legutóbbi találkozóját pedig mindkét együttes megnyerte.
Vérbeli ki-ki mérkőzés lesz, amelyen a magyar válogatott számít esélyesebbnek: egyrészt hazai pályán, a telt házas Puskás Arénában lép pályára, másrészt elég a döntetlen is a továbbjutáshoz, harmadrészt pedig a fogadóirodák és a világranglisták szerint is jobb erőkből áll.
Írországgal eddig 14 alkalommal találkoztunk, és a mérleg elég kiegyenlített: 5 alkalommal a mieink nyertek, 3-szor Írország, a legtöbb meccs pedig döntetlen lett. Leggyakoribb eredmény a 0-0 és a 2-2 (mindkettő három alkalommal fordult elő).
Ha csak a tétmérkőzéseket nézzük, még inkább fej-fej mellett áll a két csapat: 2 magyar győzelem, 2 döntetlen, 1 ír siker.
A legutóbbi öt találkozón pedig 3 döntetlen, 1 győzelem és 1 vereség áll a csapatok neve mellett. Igaz, ezekből csak az utolsó összecsapás ment tétre.
1969-ben sikerült zsinórban kétszer, oda-vissza legyőznie a mieinknek Írországot egy vb-selejtező sorozatban, az írek pedig a rendszerváltás környékén tréfálták meg a mieinket, amikor egy hazai 2-0 után Győrben is diadalmaskodni tudtak (igaz, az már nem volt tétmeccs).
Ami még érdekesség, hogy 1939-ben is találkozott a friss vb-ezüstérmes magyar válogatott az Ír Szabadállam nemzeti csapatával, és mindkét barátságos mérkőzésen 2-2 lett a végeredmény. (Ezt elfogadnánk most is.)
Budapesten még sohasem nyert Írország, de az utolsó hazai győzelmünk felett is eljárt az idő: 1969. november 5-én győztünk 4-0-ra – azaz közel hatvan évvel ezelőtt.
A hivatalos FIFA-világranglista állás szerint Magyarország a 37., Írország válogatottja a 62. helyen áll. Ennél némileg aktuálisabb képet fest az ELO-ranglista, amelyben már szerepelnek a legutóbbi eredmények is. Azon a mieink a 36. pozíciót foglalják el, ellenfelünk pedig feljött az 55.-ikre.
Ezt a változást a legközelebbi frissítéskor tükrözni fogja a FIFA-ranglista is, hiszen már az is az Élő Gábor által kifejlesztett pontozáson alapul.
Mi a legjobb szívvel talán az 1993-as ír-magyar barátságos meccsre gondolunk vissza, amikor borzalmas kezdés után csodálatos feltámadást bemutatva 4-2-re nyert Puskás Ferenc együttese Dublinban.
Az írek egy sokkal frissebb sikert tudnak felidézni – ők voltak, akik megszakították Magyarország hosszú veretlenségi sorozatát közvetlenül a 2024-es Európa-bajnokság nyitánya előtt. Azon a meccsen Troy Parrott a ráadásban állította be a végeredményt, ráadásul egy magyar szögletből!
Apropó, Parrott. Célszerű lesz nagyon figyelni az írek támadójára, mert kettőt vágott legutóbb a portugáloknak. Ez azt jelenti, hogy a sérült Ferguson távollétében is maradt jó csatára a vendégeknek, aki borsot törhet a védelmünk orra alá.
40 év távollét után érhetünk révbe Régen volt magyar válogatottnak akkora esélye kiharcolni a vb-részvételt, mint most Marco Rossi csapatának. Ehhez persze az írek féken tartásán túl két párharcot is sikerrel kell vennie az együttesünknek – a lehetséges ellenfeleink kiléte még nem ismert.
Legutóbb 1997-ben játszott pótselejtezőt a nemzeti tizenegy, bár akkor a Csank-csapatnak nem volt sok esélye a bivalyerős Jugoszlávia ellen. A labdaművészekkel felálló plávik már az Üllői úton kitömték Mracskóékat (a félidő 0-5, a vége 1-7 lett), így a visszavágó formalitás volt. Amit szintén elvesztettünk öt góllal.
A jövő év nagy kérdése az, hogy lesz-e Détári után újabb magyar gólszerző a világbajnokságon? Bízzunk benne, hogy Írország válogatottja nem jelent végállomást, és tavasszal tovább álmodhatunk.