hun - irlMagyarország - Írország

Futballünnep, ugyanakkor kemény csata volt az első félidő

Mivel Írország 2-0-ra legyőzte Dublinban a portugál válogatottat, ki-ki párharc lett a magyar-ír mérkőzés. A mieink abból a szempontból kedvezőbb helyzetben voltak, hogy a Puskás Arénában léphettek pályára, illetve a döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy kiharcolják a playoff körben való részvételt. Utóbbihoz azonban Írországnak csak a győzelem volt jó.

Taktikai okokból két helyen változtatott Marco Rossi szövetségi kapitány (Bolla helyett Lukács, Styles helyett Tóth Alex került a kezdő tizenegybe), míg a vendégeknél fájóan hiányzott a legjobbnak tartott ír támadó, Evan Ferguson. Ott volt viszont Troy Parrott, aki néhány nappal azelőtt két gólt szerzett Portugália ellen.

Már a kezdőrúgás után beszorítottuk a vendégeket, és Szoboszlai egymás után három szögletet végezhetett el. A másodiknál O'Shea kis híján a saját hálójába mentett Sallai elől, a harmadiknál azonban már nem volt apelláta!

Szoboszlai kisszögletet kezdeményezett Kerkezzel, majd a visszakapott labdát a rövid sarokhoz nyeste, ahol Lukács Dániel a leshatárról vetődött be, és a hálóba fejelt. 1-0.

Álomszerűen indult tehát a mérkőzés, hiszen egyrészt Írországnak már két gól kellett ahhoz, hogy kiejtse a magyar csapatot, másrészt egyértelmű volt az is, hogy ezzel borult az északiak haditerve.

Mégsem roppant meg az ír együttes, hanem kiegyenlített az első negyedóra végére - majdhogynem a semmiből, váratlanul.

O'Shea ívelt a leshatáron kilépő Ogbene felé, akiről Szalai és Kerkez lemaradt, majd a két védő együtt „bántotta” az ír támadót már a tizenhatoson belül - némi VAR-ozás után büntetőt ítélt a játékvezető. A tizenegyest Troy Parrott a jó irányba vetődő Dibusz mellett magabiztosan értékesítette. 1-1.

Kezdődhetett minden elölről, de a magyar válogatott sem esett pánikba. Végre nem a saját kapuja előtt, hanem a felezővonal közelében tartogatta a labdát: Szoboszlai vezérletével kis területen adogattak a mieink, miközben a támadók és a szélsők elfutásokkal igyekeztek tisztára játszani magukat.

Mégsem ez a taktika, hanem Sallai remek szerelése eredményezte a következő ziccert - Lukács beadása kiválóan érkezett az ötösre, ahová Sallai robbant be, de közvetlen közelről Kelleherbe bombázott, így kimaradt a helyzet.

Továbbra is a mieink uralták a játékot, és a 37. percben sikerült újra magukhoz ragadniuk a vezetést.

Kerkez ívelt előre Varga Barnabáshoz a kígyótérbe, aki mellre vette a labdát, és olyan bombagólt lőtt ballal(!), amilyet csak ritkán látunk magyar csatártól: a játékszer nyílegyenesen szállt be a bal felső sarokba, a nagyot nyújtózó Kellehernek esélye sem volt elérnie azt. 2-1.

Az ír csapat a középkezdés után megpróbált gyorsan egalizálni, de Parrott az előretörése végén csak gyatrán tudott kapura lőni, így a tizenhatosról leadott kísérlete Dibusz ölébe pattogott.

Megnyugtató volt, hogy visszaszereztük az előnyt, mert Írország egyre inkább magára talált. Többet volt náluk a labda, ügyesebben járatták azt a magyar térfélen, és olykor a kapunk közelébe is eljutottak vele.

A 47. percben Szalai Attila sárga lapot kapott, amiért buktatta a róla leforduló Ogbenét a felezővonalnál. A szabadrúgást Cullen ívelte előre, a kifejelt labdát Azaz löbbölte vissza az ötös jobb szélére, ahol O'Brien vészjóslóan érkezett, de bevetődve már csak a kapufa mellé tudott belsőzni.

A hosszú ráadás végén még Azaz próbálkozott egy távoli lövéssel a büntetőterületünk jobb csücskétől, de mivel „eltörte a labdát”, az magasan a kapu fölé szállt.

Azzal a tudattal mehetett zuhanyozni Marco Rossi válogatottja, hogy az íreknek két gólt kellene lőnie ahhoz, hogy ne a mieink jussanak tovább a tavaszi pótselejtezős körbe. És erre az addig látottak alapján kevés esély mutatkozott.

Összeomlás a végén az évtized legpechesebb góljával…

A szünetben csak a hátrányban lévő csapat cserélt; O'Brien helyett Ryan Manning állt be a vendégek tizenegyébe.

A második félidőt hasonlóan kezdte a magyar válogatott, mint az elsőt: ismét birtokolta a játékszert, és elsősorban a vendégtérfélen.

A 47. percben Szoboszlai végezhetett el balról egy szabadrúgást, de Vargát már nem engedték labdához férni: csak a kapunak háttal állva fejelhetett, jócskán fölé.

Az 53. percben kényszerből cserélt a vendégek mestere: lehozta a pályáról a megsérült Ogbenét, akinek a helyét Adam Idah foglalta el.

És meghűlt bennünk a vér, hiszen alig négy minutummal később a cserecsatár már meg is zörgette a hálót: Parrott remek ívelésével lépett ki, és a tizenhatoson kívülről átemelt a kifutó Dibusz felett… szerencsére a játékvezető azonnal mutatta, hogy az ír támadó lesről indult.

A 60. percben újabb két változtatás történt a vendégeknél: Molumby helyére Johnny Kenny, Coleman helyére pedig Festy Ebosele állt be. Támadó jellegű cserék voltak ezek, nyilvánvaló szándékkal: alaposan megnyomni az utolsó fél órát - sokat kockáztatva, mivel fellazul a védelmük.

Erre válaszként a 63. percben a mieinknél is kettős csere következett: Lukácsot egy védekező ember, Callum Styles váltotta, míg Schäfer helyére Ötvös Bence érkezett.

Feljebb tolta a védekezését az ír válogatott, és belekezdett a felívelgetős játékába. Egyből megváltozott a mérkőzés képe, ugyanis a mieinket gyakran a tizenhatosuk közelébe kényszerítették - ugyanakkor Szoboszlai és a fürge Sallai vércseként várt arra, hogy egy-egy jó labdával veszedelmes kontrát indíthasson.

A 67. percben Azaz felívelését Idah fejelte 11 méterről a bal felső sarok fölé, majd Scales kapott sárga lapot, amiért a túlsó térfélen hátulról beleszállt a labdát kapó Vargába.

A jobbról járó, távoli szabadrúgást Szoboszlai kanyarította a tizenhatoson belülre, de Orbán közeli fejese nem volt elég erős, így Kelleher védeni tudta azt a kapu bal oldala elől.

A 75. percben Tóth Alex hosszú ívelésére Sallai csapott le a jobb oldalon, és két bizonytalankodó ír között el is vitte a labdát. Fergeteges sebességgel tört be jobbról a tizenhatoson belülre, de mivel senki sem ért fel az akcióhoz, éles szögből célba vette a rövid felső sarkot - Kelleher csak bravúrral tudott védeni.

A szöglet előtt még cseréltünk - Tóth Alexet Bolla Bendegúz váltotta - majd Szoboszlai beadta a labdát, amit Szalai fejelt hátrálva a kapu felé, de éppen a középen álló hálóőr ölébe.

A 77. percben megint Sallai szerzett élelmesen labdát a saját tizenhatosunknál, egy pimasz csellel meg is indult előre, de Cullen lerántotta őt - egy sárga lapért cserébe.

A 80. percben viszont nem várt fordulat következett: Azaz ívelt a leshatáron túlra, ahová Troy Parrott tört be, és miután megszelidítette a játékszert, kissé jobbról átemelte a kifutó Dibusz felett, az pedig menthetetlenül a hálóba pattogott. Egyenlítettek az írek, 2-2.

Ez még nem volt elég a boldogságukhoz, hiszen a döntetlen még mindig nekünk kedvezett, de alaposan megváltoztatta a játék képét. Azonnal élesebb lett a meccs, a mieink már a másodpercek pergetéséért is igyekeztek elöl tartani a labdát - optimális esetben szögletek, szabadrúgások kiharcolásával.

A gól után rögtön cseréltek is a vendégek, Cullen helyett Jack Taylor (természetesen egy támadó) állt be a csapatukba.

Ekkor már minden másodpercnek örültünk, de csigalassúsággal vánszorgott az idő. A 86. percben Sallai jól vette észre a balösszekötő helyén őrizetlenül előretörő Szoboszlait, aki elhúzott Scales mellett az alapvonal felé, és lezárhatta volna a meccset, de éles szögből leadott lövését Kelleher nagy bravúrral szögletre ütötte.

A túloldalról járó sarokrúgást is a csapatkapitányunk végezte el: beadására három magyar is felugrott, közülük végül Varga fejelt jócskán a bal felső sarok fölé.

Ekkor szinte már gólt ért Sallai újabb ügyes megmozdulása, amikor egy kapunk közeli bedobás után megint elcsente a labdát az írektől, átvert két embert, és sárga lapot harcolt ki az őt lerántó Eboselének. Az utolsó percre fordult az óra!

Megint Azaz… a vendégek kiváló irányítója kiszúrta, hogy a bal oldalon két ír is száguld, de mindössze Négo üldözi őket. Hosszú előreívelésével meg is találta a magyar mögött nyargaló vendégcsatárt, Kennyt, aki a tizenhatos bal oldalában lekezelte a labdát, de éles szögből, ziccerből leadott lövése levágódott Dibusz kitárt karjáról, Négo pedig felszabadított.

Nagyon vártuk már a végét, de a lassan végrehajtott cseréink is időhúzásaink miatt 5 perc hosszabbítást rendelt el a játékvezető.

A 93. percben Marco Rossi még kettőt cserélt: lehozta a fáradt Sallait és Négót, és helyükre egy újoncot, Redzic Damirt illetve egy magas védőt, Mocsi Attilát küldött pályára.

A 94. percben Dibusz kirúgása kiment az oldalvonalon túl, ahol O'Shea máris el akarta végeznie a bedobást, ám Varga elrúgta előle a labdát. Sportszerűtlen megmozdulásáért sárga lapot kapott.

Ekkor már mindenki az órát nézte, a füttykoncert pedig szinte elviselhetetlen hangerőig fokozódott. Orbán céltalan felszabadításáért Kelleher egészen a félpályáig kimerészkedett, hogy onnan ívelhesse - még egyszer, utoljára - a magyar kapu elé a labdát.

És ekkor következett be a tragédia: a tizenhatos vonalánál Scales túlugrotta Vargát, és meg tudta csúsztatni a játékszert, amely az ötös előterébe pattant tovább. Ott Mocsi és Szalai között Troy Parrott csapott le rá, és a kétségbeesetten kimozduló Dibuszt megelőzve, hosszan előrenyújtott lábbal a kapunk bal oldalába talpalta azt. 2-3.

Döbbent csend ülte meg a stadiont, és ebbe az ürességbe élesen hasított bele a pályára rohanó ír cseresor, valamint a túloldali felső karéjban ünneplő szurkolók üdvrivalgása. Felfoghatatlan volt, ami történt: a hosszabbítás utolsó utáni percében egy megnyert meccset engedtünk ki úgy a kezünkből, hogy még a számunkra kedvező döntetlent sem sikerült megtartanunk.

Játékosaink összerogytak a pályán, a mezét az eksztázisban magáról lerántó Parrott pedig sárga lapot kapott. De ekkor ez aligha érdekelt bárkit, és a magyarok közül percekig senki sem tért magához.

A játékvezető elrendelte a középkezdést, és Szoboszlai még egyszer megpróbálkozhatott egy felíveléssel, amit hatástalanított az ír védelem. Ezután pedig felcsendült a hármas sípszó is, amely végképp szertefoszlatta a világbajnokságról, a pótselejtezőről szőtt álmainkat.

Írország óriási tettet hajtott végre, hiszen zsinórban a három utolsó csoportmérkőzését megnyerte - egyet a portugálok ellen odahaza, egyet pedig a legnagyobb riválisának otthonában. De ezt a meccset inkább a mieink veszítették el, mégpedig rendkívül peches módon - úgy, hogy a mérkőzés döntő részében fölényben játszottak, uralták azt, és több nagy ziccerrel lezárhatták volna a vitás kérdéseket.

Marco Rossinak sem maradt más választása, mint gratulálni az óriási tettet véghezvivő csapat kapitányának, az izlandi Heimir Hallgrímssonnak, aki minden jel szerint hazája válogatottja után az írből is ütőképes társaságot kovácsol.

Hogy meddig juthat ez az ír csapat, az tavasszal, a pótselejtezőkön dől el: Csehország és valószínűleg Dánia állhatja útját a vb-re jutásban. A mieink számára pedig új időszámítás kezdődik, hiszen fel kell dolgozni ezt a kudarcot, és legközelebb a Nemzetek Ligája B divíziójában vívnak tétmeccset.

Addig pedig sokszor bevillan még ez a bizonyos 96. perc…