ARM - HUN
21:00
Ma már
meccs!
meccs!
ARM - HUN
21:00
Vezetett, majd egyenlített a magyar válogatott a portugálok otthonában, és remek játékkal szinte végig partiban volt Cristiano Ronaldóékkal.
Portugália győzelem esetén szinte biztosan csoportelső lett volna, így mindenképpen nyerni akartak a mieink ellen. Számunkra a bravúr kategóriájába tartozott minden eredmény, ami nem vereség, így tulajdonképpen felszabadultan, tét nélkül léphetett pályára a csapatunk.
De korántsem feltett kezekkel! Ez hamar egyértelművé vált, miután látszott, hogy bátran kijön sündisznóállásából a magyar válogatott, és sok passzal kulturált ellentámadásokat vezet. És már a 8. percben meglett ennek az eredménye!
Az érdem döntő része az idén remek visszatérést bemutató Szalai Attiláé. Szoboszlai remek szöglete a bal kapufa elé kanyarodott be, ahol a védőnk túlugrotta a Manchester City klasszisát, Bernardo Silvát, és szinte a kapu torkából fejelte a labdát a hálóba.
Az általános megdöbbenést keltő vezető gól után csipkedni kezdték magukat a portugálok, és helyreállt a világ rendje – már abból a szempontból, hogy a kapujuk elé szegezték a mieinket. De az Orbán vezette hátsó alakzat – ha olykor egyes tagok rosszul is helyezkedtek – rendre meghiúsította a betöréseket, kifejelte a beadásokat, és útját állta a cselezgető sztároknak.
Külön kiemelendő a balszélen kiválóan védekező Négo valamint a hátul vészhelyzetben is kisegítő Schäfer, aki egy ízben ziccerben szerelte Cristiano Ronaldót.
(Fájdalom, hogy a betegséggel küzdő védekező középpályásunkat már az első félidő vége előtt le kellett cserélni.)
Kapott gól nélkül minden csapatnak nehéz kihúznia Lisszabonban, a mieinknek 22 percig sikerült: ekkor az ördöngős Semedo jutott be a tizenhatosunk jobb oldalába, középre tett labdáját pedig a portugálok aranylabdása közvetlen közelről vágta a léc alá.
De azt vettük észre, hogy 1-1 után is ugyanolyan stabil maradt a magyar válogatott, és a támadásokat sem adta fel.
A 30. percben mindenki felszisszent a stadionban, mert Veiga kezezett a portugál tizenhatoson belül – a játékvezető szerint akaratlanul. Sokat lehetne polemizálni azon, hogy hol vannak a határok, és alighanem az ehhez hasonló esetek még rengeteg hasonló vitát fognak kiváltani a futballvilágban.
Mindegy, mert a szöglet után Szoboszlai ívelte kapásra a labdát, és Bolla alig bombázott a bal alsó sarok mellé…
A továbbiakban is elképesztően színvonalas összjátékot mutatott be a csapat – például Szoboszlai hosszú átadását Bolla mintaszerűen vette le a jobb oldalon, beadását pedig Sallai kapásból bombázta kapura. Régen láttunk ilyen akciókat…
Kicsit igazságtalannak érezhettük ezután, hogy mégis portugál góllal zárult az első félidő, miután Nuno Mendes középre tekerésénél rosszul sikerült a lesreállítás – Cristiano Ronaldo pedig menetrendszerűen érkezett, és bombázott a bal alsó sarokba.
A mieink azonban minden dicséretet megérdemelnek, mert a második félidőben sem adták fel a pontszerzést. Pedig voltak olyan időszakok, amikor a hazaiak játéka már-már a hollandiai 8-1-et idézte – többek között az, hogy egy percen belül kétszer döngették meg a lécet…
Tóth Balázs kiválóan védett, a hátsó négyesünket különösebb panasz nem érheti, a többiek pedig mindent megtettek azért, hogy semlegesítsék az olykor igencsak heves portugál rohamokat, miközben megpróbáltak kulturált passzjátékkal – és olykor remek cselekkel – felérni Diogo Costa kapujához.
Mivel jó volt a játék, az idő szinte észrevétlenül csordogált, és fordult át az utolsó tíz percbe. Az ekkor már „agyoncserélt” portugál válogatott kissé megnyugodott, és úgy tűnt, tökéletesen megfelel számára a 2-1-es győzelem, amellyel kivívja a világbajnoki részvételt. De a mieink máshogy gondolták!
A három perces hosszabbításban Sallaiék több bátor kontratámadást vezettek, és az egyiknek meglett az eredménye is. A csereként beállt Lukács bátran meghúzta Nuno Mendes mellett a tizenhatos jobb oldalában, keresztbe lőtt labdája pedig eljutott a túloldalon üresen hagyott Szoboszlaiig, aki szinte a jobb kapufa tövétől bombázott a hálóba.
Nem győztük dörzsölni a szemeinket – nemcsak az egyenlítés, hanem a bátor, a párharcokat a világ legjobbjaival egy az egyben is felvállaló futball miatt. És Sallai lövésével még a győzelem apró reménye is felcsillant, amiben józanul végképp nem hihetett senki a kilencven percet megelőzően.
A magyar válogatott csodát tett Lisszabonban. Sőt annál is többet, mert a csoda nem a 2-2, hanem az az érett, bátor és stabil csapatjáték, amelyet a zsúfolásig telt oroszlánbarlangban bemutatott. Végig méltó ellenfele volt a világranglista 5. helyén tanyázó sztárcsapatnak, ami olyan elismerés, amit semmilyen eredmény nem múlhat felül.
