Tett néhány kiruccanást az észak- és közép-amerikai kotinensre a nemzeti tizenegyünk, noha csak egy vb-n járt ott. Az alábbiakban megnézzük az eredményeket.
Itt és most csak a felnőtt válogatott hivatalos mérkőzéseit vesszük figyelembe, ahogyan mindig szoktuk.
A 2026-os világbajnokság helyszínei közül mindössze a mexikóvárosi monumentális arénában, az Estadio Aztecában léptek pályára a mieink, 1994 végén. Sok köszönet sajnos nem volt benne, mert bár vezettünk Klausz gyors góljával, egy ötös lett a vége a házigazda Mexikó ellen.
A közép-amerikai ország több más városában is játszottunk viszont, hiszen már két világbajnokság is volt ott, és egyiken Magyarország is részt vett. 1986-ban két város arénájában fordultunk meg: a már-már legendás irapuatói valamint a leóni stadionban.
Irapuatóról mindenkinek a pokoli forróság és a szovjetek elleni 0-6-os leégés jut eszébe, de ezen a pályán két másik meccset is játszott a magyar válogatott, és mindkettőt megnyerte: a vb-n Kanada ellen ott aratták utolsó vb-győzelmüket a mieink, 1985 telén pedig egy felkészülési tornán Dél-Korea legjobbjait verték 1-0-ra.
Leónban a franciáktól kaptunk ki három góllal – és érdekesség, 1991-ben Mexikó látta ott vendégül a mieinket egy téli túrán, és az a mérkőzés is 3-0-s zakóval ért véget.
Mexikóban még Pueblában és Tolucában meccseltünk a házigazdákkal. Pueblában 1977-ben egy tisztes döntetlent értünk el, de a másik helyszínen, 1985-ben már kikaptunk 2-0-ra. Ugyanezen a téli túrán még Monterreyben is megfordult Mezey György csapata, ott Algériát győzte le 3-1 arányban. De nem a mostani vb arénájában, hanem a jóval szerényebb méretű Estadio Tecnológicóban, mindössze háromezer néző előtt.
Kanadában még nem járt, az Egyesült Államokban pedig két helyen fordult meg a magyar válogatott. 2005-ben Lothar Matthäus irányításával vette nyakába az Újvilágot az akkori küldöttség, és az arizonai Phoenixban, a Chase Field stadionban ütközött meg Mexikó legjobbjaival (az a meccs 0-2 lett).
Majd átruccantunk egy vb-városba, ám nem a 64 ezres Hard Rock Stadiumba, hanem egy egyetemi „hátsó füvesre”, ahol családias hangulatban, 159 néző előtt vertük Antigua és Barbuda nemzeti tizenegyét 3-0-ra.
Végezetül meg kell említeni egy másik közép-amerikai országot, Salvadort is, ahol pályára lépett a nemzeti tizenegyünk. Ez 1991 decemberében történt, amikor az 1982-es vb-n még 10-1-re elnáspángolt házigazdák alaposan befűtöttek Glázer Róbert csapatának Az a meccs 1-1 lett, és még örülhettünk, hogy nem vágtak vissza nekünk a salvadoriak egy győzelemmel.
Sok jó emlékünk tehát nincsen a CONCACAF-zónáról: tucatnyi mérkőzésen négy győzelem, két döntetlen és hat vereség a mérleg – ráadásul a zakók között egészen súlyosak is akadtak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha kijutottunk volna erre a vb-re, törvényszerűen jött volna a kudarc. Magaslati edzőtáborba például biztosan nem vonulunk előtte