A portugálok az életükért, mi a csoportelsőségért küzdöttünk. Nem is akárhogy - gyilkos fordulatok, klasszis gólok, lüktető iram.
Ezt a meccset aligha felejti el magyar szurkoló. De sokan mások sem!
Négy ponttal, már biztos továbbjutóként mentünk bele tíz éve abba a küzdelembe, amitől a legjobban tartottunk, és nulla pontosra kalkuláltunk az Eb-n: a magyar-portugál csoportmérkőzésbe.
Abban igaza volt a jósoknak, hogy az ellenfél erős lesz. Bár akkor éppen botladozott, szűk három héttel később megnyerte az Eb-t.
Abban viszont óriásit tévedett mindenki, hogy a magyar válogatott reménytelen küzdelmet vív majd a továbbjutásért a luzitánok ellen. 2016. június 22-én abban a helyzetben találta magát a nemzeti tizenegyünk, hogy már egy döntetlennel is csoportelső lehet az F jelű négyesben.
A tét pedig nem bénította meg a csapatot. Geráék teljesen felszabadultan, helyenként örömfocit játszottak – kaparjanak csak a kétpontos portugálok! Minden egyes passz, jó csel, ügyes megoldás tapsot váltott ki a szép számú magyar közönségből, elismerést a semleges nézőkből, idegességet Cristiano Ronaldóékból.
Ráadásul mesés volt, hogy a vezetést is a mieink szerezték meg egy magyar szöglet után: Gera tanítani valóan szúrt rá egy kifejelt labdát a bal alsó sarokra – bombagól 22 méterről!
Még magasabb fokozatba kapcsolt az ellenfél, hiszen a kiesés fenyegette. Annyira zártan védekeztünk viszont, hogy csak Cristiano Ronaldo szabadrúgásai jelentettek némi veszélyt – ezeket pedig Király Gábor hárította. Végül aztán a félidő vége előtt egy pillanatra lankadt a figyelem, és a Guzmics mellől meglépő Nani egyenlíteni tudott.
A második félidőben aztán jött a teljes őrület! Dzsudzsák Balázs végezhetett el szabadrúgást, és a sorfalon megpattanó labda Ricardo mellett a kapu közepébe vágódott. Sőt, ha nem sokkal később Lovrencsics nem az oldalhálóba lő ziccerből, talán a portugálok Eb-álma be is fejeződik
De nem ez történt, hanem jött a vezért, Cristiano Ronaldo, és Lang mellől egy mögé érkező labdát ösztönös mozdulattal, sarokkal terelt a hosszú alsóba. Valljuk be, erre még mi is csettintettünk – klasszis gól volt egy igazi zsenitől, ami tovább emelte az amúgy is színvonalas meccs fényét.
De a mi csapatkapitányunk, Dzsudzsák sem adta magát könnyen, és egy szabadrúgás után újra olyan lövést eresztett meg szegény Ricardo kapujára, ami megpattant egy portugálon, és így vált védhetetlenné a hálóőr számára.
Vezetésünk azonban megint csak percekig tartott, mert egy szöglet után Cristiano hasított végig a levegőn, és fejelte be João Mário beadását a léc alá.
Micsoda meccs volt, micsoda fordulatokkal! Két perc sem telt el, és Elek Ákos futtából akkora kapufát lőtt, hogy beleremegett a ketrec. De itt már nem volt szerencsénk, ahogyan a túloldalon a portugál támadóknak sem, így végül egy békésen elcsendesedő szalonremivé vált a Magyarország-Portugália.
A luzitánok így, hogy Ausztria nem tudta megverni Izlandot, végül három döntetlennel is továbbvergődtek a csoportból, amelyet – minden előzetes várakozást felülmúlva – Magyarország nyert meg. Veretlenül, hat gólt szerezve!
Azt hiszem, ezen az Európa-bajnokságon minden összejött a mieinknek. Remek formában voltak a játékosaink, Kleinheisler berobbant, a nagy „öregjeink” – Gera, Király, Juhász – bizonyítottak, és Szalai Ádám is megtörte hosszú gólcsendjét.
44 év távollét után stílusosan tértünk vissza a futball élvonalába, és hirtelen igen magasra tettük a lécet a válogatottunk számára. Ezt a lécet azóta is szeretnénk megugrani, vagy legalább megközelíteni.
Talán legközelebb, 2028-ban, a brit-ír közös rendezésű Európa-bajnokságon.