Jártunk a világ mindkét végén, míg a spanyol és belga válogatott rendre kőkemény ellenfélnek számított. Mire mennénk a két mai csoportban?
Az ibériaiakkal 1925-ben és '26-ban játszottunk először egy páros mérkőzést, de legközelebb csak az 1964-es Európa-bajnokság elődöntőjében futottunk össze velük. Sajnos a házigazda spanyolok nyertek (hosszabbításban) 2-1-re.
Ezt követően több döntetlen következett, megspékelve két gyönyörű magyar győzelemmel spanyol földön. Legfájóbb emlékünk a 4-0-ás sevillai vereség egy vb-selejtezőn, de másfél év múlva egy santanderi 4-2-es győzelemmel vágtunk vissza nekik.
Utoljára Puskás Ferenc 75. születésnapjára rendezett barátságos mérkőzésen találkoztunk velük, ami egyben a Népstadion névadó ünnepsége is volt. Ezen 1-1-es döntetlen született.
Belgiummal szintén száz évvel ezelőtt kezdődött a közös focitörténelmünk, és ugyancsak 13 találkozón vagyunk túl. A mérlegünk viszont sokkal rosszabb, mint a spanyolok ellen A németalföldiek még az Aranycsapatot is elpáholták, majd 1972-ben megfosztották a mieinket a második Eb-bronzuktól.
1958 óta csak két döntetlenre futotta ellenük a '80-as években, azokat leszámítva csupa vereség. Utoljára tíz évvel ezelőtt Toulouse-ban, az Eb-nyolcaddöntőben futottunk össze, amelyen 4-0-s verést mértek Bernd Storck (csoda)csapatára.
egy másik patinás válogatott, amellyel vannak közös pontjaink. Rögtön egy sistergős, kőkemény csatában ütköztünk meg velük először, mégpedig az 1954-es világbajnokság elődöntőjében – egy nagyon emlékezetes, színvonalas és izgalmas csatában, hosszabbítás után győztünk Kocsis Sándor remekbe szabott fejesgóljaival.
A sikert azóta sem tudtuk megismételni – a hatvanas évek elején Montevideóban és Budapesten ikszeltünk barátságos találkozókon, majd 2019-ben léptek pályára az uruk a Puskás Aréna avatásán – és nyertek elég simán, 2-1 arányban.
Egyiptom és Irán ezek közül az a két nemzeti tizenegy, amely eddig mindig valamilyen tornán vagy pedig a saját otthonában fogadta a magyar válogatottat.
Iránt 5-0-ra intézték el Dunaiék a müncheni olimpia focitornáján, amit két teheráni meghívás követett 1975-ben és '79-ben. Utoljára 1998-ban léptünk fel a közel-keleti országban egy vb-t megelőző tornán. Mindhárom alkalommal a mieink hagyták el győztesen a pályát.
Az afrikaiak ellen viszont nem makulátlan a mérlegünk: ők voltak azok, akik fájdalmas és váratlan verést mértek a kissé elbizakodott magyar csapatra az 1924-es olimpiai tornán. Az „egyiptomi csapást” egy 1932-es kairói döntetlennel, de leginkább a két évvel későbbi vb-nyolcaddöntőben hevertük ki, amelyben már 4-2-re győztek Toldi Gézáék.
Az '50-es és '60-as években már nem volt meglepő a sima magyar siker a két egyiptomi barátságos mérkőzésen.
legjobbjai viszont mindkét alkalommal a torkunkon akadtak. 2000-ben, egy győri barátságos meccse majdnem győztünk ellenük, de Bicskei Bertalan válogatottja képes volt két gólt beszedni a hosszabbításban, és azzal lett a 2-2 a vége.
2005-ben Matthäus vezérletével ütköztünk meg a szaúdiakkal Isztambulban. A rendkívül hangulattalan, üresen kongó stadionban, eső áztatta pályán 0-0 lett az eredmény – úgy, hogy a bravúrokat bemutató Szűcs Lajos tartotta meccsben a magyar válogatottat.
Új-Zélanddal az 1982-es világbajnokság előtt játszott egy páros mérkőzést Magyarország idegenben. Mind a két meccs meglehetősen nyögvenyelősre sikerült, de 2-1-es magyar győzelmet hozott. Harmadszor 2006-ban mi láttuk vendégül a „kiviket”, és Bozsik Péter debütálása szövetségi kapitányként egy sima, 2-0-ás sikerrel zárult.
Az afrikai szigetország válogatottjával annyi közös múltunk van, hogy a vb-keret tagja a veterán Stopira, aki bő tíz éven át a Videoton (majd FC Fehérvár) oszlopos tagja volt, és nem mellesleg magyar állampolgársággal is rendelkezik. A középpályás Laros Duarte pedig most is a Puskás Akadémia játékosa.
Ha a világranglistán hozzánk legközelebb álló Egyiptom helyére kerülnénk a G csoportba, Belgium, Irán és Új-Zéland ellen kellene bizonyítani. Azt gondolom, a realitások alapján ebből a négyesből összejönne a továbbjutás.
A H csoport már trükkösebb: itt Szaúd-Arábia helyetteseként kőkemény ellenfél lenne az uruguayi, de főleg a spanyol válogatott, míg a Zöld-foki szigetek igazi sötét ló, amely sokak szerint a legnagyobb meglepetést szolgáltathatja az afrikai csapatok közül.