por - hunPortugália - Magyarország

Bátor játék = kiegyenlített meccs

A portugálok a világbajnoki részvétel bebiztosításáért küzdöttek, míg a mieink számára ez a mérkőzés olyan szempontból tét nélküli volt, hogy előzetesen nulla pontosra kalkulálta a szakmai stáb. Marco Rossi ettől függetlenül bátor játékot ígért, bár azzal mindenki tisztában volt, hogy a világ egyik legerősebb válogatottjának otthonában már a pontszerzés is bravúrszámba menne.

Az 5. percben máris Bruno Fernandes passzolt a kígyótérben álló Cristiano Ronaldóhoz, aki egyből a kapu fölé bombázott.

Ezt követően mégis azt láttuk, hogy a magyar csapat önbizalomtól duzzadva, nagycsapat módjára játszik: futballistáink bátran próbálnak cselezni, belemennek ötletes (ám kockázatosabb) összjátékokba, és felvállalnak egy az egy elleni akciókat is.

A bátor kezdésnek meg is lett az eredménye; Bolla sarokkal tette vissza a labdát Sallainak a jobb oldalon, aki befelé húzott, és remek lövéssel tornásztatta meg Diogo Costát, akinek a hosszú alsó sarok elől kellett szögletre hárítania.

A sarokrúgást Szoboszlai kiválóan ívelte a túlsó kapufa elé, ahol Szalai Attila nemes egyszerűséggel lefejelte Bruno Fernandest, és közvetlen közelről a hálóba bólintott. 0-1!

Döbbenet: Vezet a magyar válogatott a Sporting arénájában! A kábulatból hamar ébredtek a portugálok, igyekeztek is felpörgetni a ritmust, ám a mieink fegyelmezetten visszazártak, és a védőink sem kapkodtak. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy pánikolna a hátsó alakzat, pedig nagy nyomást helyezett rá a hazai csapat. Sőt…

A 16. percben egy újabb lehetőség adódott Diogo Costa kapuja előtt: Bolla tizenhatosról leadott lövését Nuno Mendes még blokkolta, a kipattanóból pedig Styles próbálkozott kissé balról, de jócskán hosszú felső sarok fölé küldte a játékszert.

Egy perc sem telt el, és Kerkez remek keresztlabdáját Bolla készítette le a jobbösszekötő helyére berobbanó Szoboszlainak, aki kapásból célozta meg a jobb alsó sarkot, de lövése nagyon mellé ment. Ezzel együtt is biztató volt látni a remek próbálkozásokat, és a kifejezetten színvonalas magyar támadójátékot!

A világ rendje azonban hajlamos helyreállni, és elég egyetlen pici kihagyás ahhoz, hogy egy portugál csapat egalizálja az állást.

Ez történt a 22. percben, amikor Semedo lefordult Szalairól a magyar tizenhatos jobb oldalában, középre lőtt labdája pedig pontosan találta meg Cristiano Ronaldót, akiről Orbán lemaradt, a hazaiak sztárja pedig néhány lépésről bombázhatott az üres hálóba. 1-1.

A jó hír viszont az volt, hogy ez sem roppantotta meg Marco Rossi együttesét. A mieink ugyanúgy játszottak tovább, mint addig, és a portugálok azzal szembesültek, hogy ha túlzottan kinyílnak hátul, megbüntetik őket Sallaiék.

A 31. percben szöglethez jutottunk, amit Szoboszlai balról, lágyan ívelt kapáslövésre a tizenhatos előterében, kissé jobbra helyezkedő Bollának. A szélsőnk külsővel leadott lövése nagyon veszélyes volt, a kirontó védők között elsuhanó labda alig kerülte el a rövid alsó sarkot.

A 34. percben Bruno Fernandes sárga lapot kapott egy Schaferrel való összecsapás után, ami a portugál térfél közepén zajlott le.

Sajnos a védekező középpályásunkat az eset után nem sokkal le kellett cserélni. Állítólag betegen vállalta a játékot, de kitartása csak 38 percig tartott. Helyére Tóth Alexet küldte be Marco Rossi szövetségi kapitány.

A csere után ismét egy látványos magyar támadást csodálhattak meg a portugál nézők: Szalai a saját térfeléről ívelt a jobb oldalon elfutó Bollának, akinek a középreadása éppen jó lett Sallainak: középpályásunk látványosan, rádőlve tűzte rá kapásból a labdát - kár, hogy éppen Diogo Costát találta el vele, aki így is csak üggyel-bajjal tudta fogni a földről felpattanó lövést.

Teljesen nyílt volt a találkozó: bár a portugálok sokkal többet birtokolták a játékszert, és több időt is töltöttek a magyar térfélen, a rendszeres - és ötletes - ellentámadásaink óva intették őket a könnyelműsködéstől. Sőt, összességében elmondhattuk, hogy a magyar válogatott előtt több - és főleg veszélyesebb - helyzet adódott az első negyven percben.

Azért nem ártott figyelni a kapunk előtt, mert Nuno Mendes szögleténél üresen maradt Cristiano Ronaldo 9 méterre a kaputól, de szerencsére toronymagasan fölé fejelt.

Már-már úgy tűnt, hogy döntetlennel ér véget az első félidő, sajnos azonban egy védelmi hiba miatt a hosszabbításban megszerezte a vezetést Portugália. Nuno Mendes kanyarította balról a kapu elé a labdát, a lesreállítás nem sikerült, a túloldalon pedig berobbant Cristiano Ronaldo, és az ötösről, védhetetlenül bombázott a hálóba. 2-1.

Bosszantó volt a bekapott gól, különösen annak fényében, hogy milyen jól helytállt a magyar csapat az első negyvenöt percben.

Csak abban bízhattunk, hogy a folytatásra sem omlik össze vagy fárad el Marco Rossi legénysége, és továbbra is színvonalas támadójátékkal tartja féken a hazaiakat.

Megnyertük a második félidőt, teljesen megérdemelten

A szünetben nem történt csere, így változatlan összeállításban játszott tovább a két csapat.

És változatlan felfogásban is. A portugálok mintha egy kicsit megelégedtek volna azzal, hogy újra magukhoz ragadták a vezetést, míg a mieink - a zárt védekezés mellett - igyekeztek ellentámadásokat vezetni, és meglepetést okozni Lisszabonban.

Az 50 percben már veszélyeztettek a portugálok egy tizenhatos mellől elvégzett szabadrúgásból. Bruno Fernandes beadását Négo kicsúsztatta, Pedro Neto lövését blokkolták a mieink, így került a labda Semedo elé, akinek a kapu bal oldala felé pattanó kísérletét Tóth Balázs látványos vetődéssel, de biztosan védte.

Nem sokkal ezután Pedro Neto lökte el Bollát a hazai térfélen, majd kontrát indított volna a felezővonalnál, de Styles elgázolta őt. A magyar játékos ezért sárga lapot kapott.

Kezdtek lendületbe jönni a portugálok! Bruno Fernandes keresztlabdáját Orbán elvétette az ötösön, így az Pedro Néto elé került, aki balról egy közeli lövést eresztett meg - szerencsére Tóth Balázs ott volt, és jó reflexekkel hárított.

Az 55. percben egy újabb lendületes, veszélyes hazai kontra indult, de a támadás fennakadt a saját tizenhatosánál kiválóan védekező Szalai Attilán. Sőt, a védő ügyesen Szoboszlaihoz játszott, aki Tóth Alexhez továbbított, ő pedig kitolta a balszélre a labdát a felérő Szalaihoz. A védőnk remek beadására Szoboszlai érkezett középen, de 11 méterről éppen Diogo Costa kezébe fejelt.

Nem sokáig szomorkodhattunk, mert máris egy ötletes, néhány húzásos, remek magyar kontratámadás futott végig a pályán! Bolla átadásával Szoboszlai húzott előre, majd jobbról egy kicsit befelé, de húszméteres lövése lelassult a bevetődő João Félix lábán, így könnyedén védett a portugál kapus.

Két perc múlva pedig már Cristiano Ronaldo veszélyeztetett. Az előretolt éket játszó sztár túl sokat nem hallatott magáról a góljai óta, így már ideje volt, hogy mutasson valamit. Szerencsére a kígyótérből veszélytelenül csavarta a jobb felső sarok fölé a labdát.

Az akció után eljött az első tervezett magyar csere ideje: Bollát Lukács Dániel váltotta.

A biztató magyar kontrák után hirtelen nyomasztó fölénybe kerültek a portugálok, és másfél percen belül kétszer is ráijesztettek Tóth Balázsra. Először Rúben Dias remekül eltalált, 25 méteres lövése csattant a bal oldali lécen a felső sarok közelében, majd Bruno Fernandes célozta meg ugyanazt a sarkot egy jó lövőcsel után, de ebbe már bele tudott érni a magyar hálóőr - talán éppen emiatt lett ebből a lövésből is kapufa.

Fellélegezhettünk, mert hasonlót utoljára a 2013-as holland-magyar meccsen élhettünk át. Az 8-1 lett oda, ez meg még „csak” 2-1…

A 62. percben hármas cserét hajtott végre Portugália. Lejött a pályáról Rúben Neves, Bruno Fernandes és Pedro Neto, helyükre pedig João Palhinha, Francisco Conceição és João Félix érkezett.

És az utóbbi két csere kis híján mindjárt össze is hozott egy újabb gólt a csapatának. Francisco Conceição kanyarított jobbról a túlsó kapufa elé, ahol João Félix túlugrotta Négót, és közeli fejesét Tóth Balázs szinte földöntúli reflexekkel ütötte a léc fölé.

Az ijesztő időszak után azonban a 70. perc környékén feljött Marco Rossi együttese. Nuno Mendes kissé könnyelmű passzát Sallai fülelte le a kezdőkörben, és mivel Diogo Costa kint álldogált a kapujából, azonnal rá is emelte a labdát. Az veszélyesen csapódott a jobb felső sarok irányába, de végül egy gondolatnyival mellé hullott.

Három perc múlva ennél is nagyobb helyzet maradt ki vendégoldalon. Kerkez ívelt balról a tizenhatoson belülre, ahol ismét remekül emelkedett Szalai, és földről felpattanó fejese a keresztlécen csattant. A levágódó labdát végül Renato Veiga tudta eltakarítani a mieink elől, és egyértelmű volt, hogy az nem járt a gólvonalon belül.

Újra csak dörzsölhettük a szemeinket, mert a játék képe alapján a magyar válogatott egy kiegyenlített meccset vívott Portugáliával Lisszabonban. (Utoljára ilyenre talán 1956-ban volt példa…)

De a hazaiakat sem kellett félteni, mert néhány minutummal később már Vitinha vette célba a jobb alsó sarkot távolról egy hosszú vágta után, de szerencsére nem találta el azt.

A 76. percben az egyik csere, Francisco Conceição szeretett volna mindenáron gólt lőni: a tizenhatos jobb csücskétől cselezett befelé, és addig kereste a lövőhelyzetet, amíg meg nem találta, de magasan a hosszú felső sarok fölé csavart.

A kimaradt helyzetek után kettős csere történt mindkét oldalon. Először Roberto Martínez szövetségi kapitány változtatott, és lehozta a pályáról Cristiano Ronaldót és Nuno Mendest. Helyettük Goncalo Ramos és Nuno Tavares érkezett.

A mieinknél Kerkez és Styles hagyta el a játékteret, és Dárdai Márton valamint Vitális Milán kapott lehetőséget.

A játék kiegyenlített volta megmaradt, ám a hazaiakból mintha egy kicsit kifogyott volna a lendület a sok csere miatt. Az óra lassan a 90. percre fordult már, amikor szögletet végezhettek el a mieink.

João Félix addig-addig lökdösődött Négóval, és pörölt az őt fegyelmezni próbáló játékvezetővel, hogy megkapta a megérdemelt sárga lapját, majd jöhetett Szoboszlai sarokrúgása. Ezt a kapus kiöklözte, Lukács ívelt vissza a túloldalról, de Varga 11 méterről magasan a kapu mellé csúsztatott.

Már úgy tűnt, hogy elfogyott a magyar válogatott puskapora is, de ez nem az a meccs volt! A 91. percben vezettünk egy jobb oldali kontratámadást, amely végén Lukács bátran meghúzta Nuno Mendes mellett, majd az ötös vonalából élesen középre adott. Varga átlépte a labdát, amit így elengedett az embere, sőt a mögöttük helyezkedő Semedo is, a túlsó kapufánál pedig üresen érkezett Szoboszlai Dominik, és közelről a hálóba lőtt. 2-2!

Megérdemelten egyenlített Marco Rossi csapata, de még mindig nem volt vége, és megtanulhattuk néhány héttel azelőtt Budapesten, hogy az utolsó pillanatig nagyon kell figyelni.

Azonnal ellentámadást vezettek a portugálok, Vitinha beadása jó is volt az ötös bal csücskénél feltűnő João Félixnek, aki kapásból tüzelt is, de nem túl erős lövését Tóth Balázs előrevetődve védte.

És hogy mennyire önbizalomtól duzzadt ez a magyar csapat, mutatja, hogy még 2-2-nél is megpróbált győzelemre játszani. A hazai helyzet után Tóth Balázs Lukácsot indította, aki egy keresztlabdával Sallait hozta játékba - ő balról befelé húzott Vitinha mellett, de - talán kissé elhamarkodottan - távolról a rövid alsó sarok mellé lőtt.

A mérkőzés utolsó momentuma Lukács Dániel sárga lapja volt, amit Nuno Mendes felvágásáért kapott, aki lendületbe jőve elhúzott volna mellette még a portugál térfélen.

Döntetlennel ért tehát véget a mérkőzés, és a magyar válogatott szinte csodát tett. De az igazán megdöbbentő dolog nem is az eredmény, hanem az, hogy képes volt remekül kontrázva nyílt meccset játszani a portugálokkal, és végig gólveszélyes maradni.

Bár a labda túlnyomórészt hazai lábakon vándorolt, a többi mutató (szögletek, lövések és „gól potenciál”) hű képe annak, hogy a magyar válogatott mennyire egyenrangú ellenfele volt a portugálnak.

Értékes pontot szereztek tehát a mieink Lisszabonban, de ami ennél is fontosabb: megmutatták a világnak (és maguknak), hogy tudnak bátran és nagyon jól futballozni. Ez pedig olyan muníciót adhat a későbbiekre, amelyből meríteni lehet a további, rendkívül kiélezett összecsapásokon.