hun - armMagyarország - Örményország

Elajándékozott - vagy eltékozolt - 45 perc

„Kell a három pont, nincs mese” - ez volt az alaphangulata a magyar-örmény mérkőzésnek. És valóban: bárhogyan is számolgattak a szurkolók, egyértelmű volt, hogy az itt esetleg elszalasztott lehetőséget Lisszabonban kellene pótolni.

Marco Rossinak az eltiltott Sallai és Varga hiánya okozott fejtörést. A gyors szélsőnket még csak tudta kivel pótolni, mert Tóth Alex gyors fejlődésével szélesedett a repertoár - ám az egyedüli vérbeli befejező csatárunk helyettesét sokáig homály fedte. A három esélyesből végül - meglepetésre - a Puskás Akadémiát erősítő Lukács Dániel lett a befutó.

Az első negyedórát igen lendületesen kezdték a mieink, és kemény védekezésre késztették az örményeket. Bár három támadóval álltak fel a vendégek, hamar kiderült, hogy nekik is mélyen hátra kell húzódniuk, hogy megfékezhessék Bolláék rohamait.

A 11. percben a kapus a balszélre, Harut'yunyannak passzolt, akit Szoboszlai megtámadott, és a lábáról a kapu elé, Lukácshoz pattant a labda. Ő így ziccerbe került a tizenhatos bal oldalában, de éles szögből leadott lövése Avagyan lábai között az oldalhálóban landolt.

Mivel a kapus védett, szöglet következett, amit Szoboszlai a túlsó kapufa felé csavart. Remek ívelés volt, a játékszer majdnem behullott a hálóba, ráadásul Tóth Alex is alig maradt le róla.

Csak egy perc telt el, és Harut'yunyan máris sárga lapot kapott, mivel elsodorta a mellette elhúzó Szoboszlait a balszélen.

A 18. percben azért az örmények is mutattak valamit. Jobb oldali támadás végén Zelarayan tört be a tizenhatoson belülre több védőnk gyűrűjében, de a hosszú alsóra leadott lövését Tóth Balázs szépen védte.

Ez az ellentámadás mintha megijesztette volna a válogatottunk tagjait - a csapat játéka sokkal statikusabb, óvatosabb és kiszámíthatóbb lett. Egyre többször került hátra a labda a védőinkhez, hogy aztán egy hosszú, ám legtöbbször pontatlan előreívelésért hiába rajtoljon Lukács, Bolla vagy Kerkez.

A 25. percben ráadásul újra az örmények előtt adódott lehetőség, bár Bičaxčyan távoli lövése nem volt veszélyes - méterekkel a kapu fölé szállt.

Az első félóra letelte után azonban végre újra megélénkült egy kicsit a mieink támadójátéka. Styles remekül ívelt a balösszekötő helyén elszakadó Lukács elé, aki az ötös vonalából lőhetett, ám Avagyan párducvetődéssel hárított.

A 38. percben pedig már igazi ziccer maradt ki. Remek egyérintős, jobb oldali támadás végén Bolla laposan nyeste középre a labdát, pontosan megtalálva vele Szoboszlait - ő azonban 7 méterről, senkitől sem zavartatva a bal alsó sarok mellé belsőzte azt.

Azért is volt bosszantó a kimaradt ziccer, mert mindössze a második kidolgozott helyzete volt a magyar csapatnak. Bosszantóan nagy volt a tanácstalanság, kevés az ötletes, egy-egy elleni játék, a birkózásban pedig jobbnak bizonyultak az örmény futballisták.

A 45. percben egy magyar szöglet után ráadásul kettő a kettőben kontrázhattak is, Zelerayan azonban elég csacskán a kezdőkörből ellőtte a játékszert - át akarta emelni azt a kint álló Tóth Balázs felett, ám a laposan, erőből megküldött labda elkerülte a kaput.

A félidő nagy részében így tulajdonképpen a vendégek akarata érvényesült, és csak ritkán tették Szoboszlaiék igazán próbára a védelmüket. Egyértelmű volt, hogy a győzelemhez - és a három pont megszerzéséhez - a folytatásban ennél jóval többre lesz szükség.

Ha nehezen is, de összejött a siker

A szünetben egyik kapitány sem cserélt, így az alapcsapatok álltak fel a kezdőrúgáshoz a második félidőre.

Érezhetően felpörgette a ritmust a magyar válogatott. A játék szinte teljesen az örmény térfélen folyt, sokkal kevesebbszer került hátra a labda a védősorunkhoz, pláne Tóth Balázsig.

A 49. percben Szoboszlai kezdett egyéni akcióba, és befelé húzás után két távoli lövést is megeresztett. Az első még visszapattant hozzá egy örmény védő sarkáról, a másodikat pedig kissé jobbról a hosszú alsó sarok mellé lőtte.

Az 55. percben csapatkapitányunk balról végezhetett el szögletet, de a túlsó kapufánál toronyként emelkedő Orbán méterekkel a léc fölé fejelte a labdát.

Egy perc múlva azonban már zörgött a háló! Lábról lábra járt a labda a balszélen, majd Styles kapta meg, aki Bollához továbbított, Bolla pedig kiugratta a tizenhatoson kilépő, leshatárról leváló Lukács Dánielt. A támadó remekül lőtte el a játékszert a jobb alsó sarok felé, és a kapus hiába ért bele a lábával, a lécről az mégis befelé pattant. 1-0.

Megnyugtató gól volt, szinte hallani lehetett, ahogyan mázsányi kövek gördülnek le a játékosok és a közel hatvanezer néző szívéről.

Csapatunk egyből visszavett a fordulatszámból, ismét kissé ráérősen, de már sokkal tudatosabban kezdett futballozni.

Az 59. percben kénytelen is volt változtatni a vendégek mestere: elhagyta a pályát Bičaxčyan és Zelarayan, helyettük Art'ur Serobyan és Žirayr Šaġoyan állt be.

A 62. percben Szoboszlai szögletét Avagyan kiöklözte, a tizenhatos előteréből pedig Styles bikázta kapura a labdát, de néhány méterrel a keresztléc fölé.

Aztán jöhettek az első magyar cserék is. A gólszerző Lukácsot Gruber Zsombor, Tóth Alexet pedig Nagy Zsolt váltotta.

A 66. percben majdnem megduplázta előnyét a magyar válogatott. Szoboszlai remekül kanyarított a bal kapufa elé egy balról járó szabadrúgást, Orbán pedig megcsúsztatta a labdát, ami egy gondolattal kerülte csak el a bal alsó sarkot.

Ezután viszont az örmények aktivizálták magukat. Érezték, hogy veszni látszanak a pontok, ugyanakkor azt is, hogy kissé bátrabban játszva ebben a meccsben számukra sokkal több van.

A 68. percben Barseġyan kapta meg a játékszert szemben a kapuval, de távolról jócskán elvétette a bal alsó sarkot.

A 71.-ikben azonban már egy veszélyesebb kontrát vezettek. Nagy Zsolt elcselezte magát a saját térfelén, a balösszekötő helyén így Barseġyan léphetett ki - de hiába előzte meg Orbánt, éles szögből a rövid felső sarok fölé bombázott.

A legijesztőbb pillanat azonban nem ez volt, hanem a 74. percé. Szoboszlai szögletéből indult minden, mert a kiöklözött labdával kontrázni tudtak az örmények, méghozzá három a háromban száguldva a magyar kapu felé. A középen loholó Barseġyan tálalt a balján kísérő Šaġoyan elé, aki a tizenhatoson belülre érve cselezni kezdett, majd szerencsére elég sután adta vissza a játékszert a feladónak, aki így kissé maga mögül tüzelt a rövid sarok irányába, de Tóth Balázs biztosan hárított.

A megkönnyebbülés után csere következett magyar oldalon. Lejött a pályáról Styles és Bolla, helyükre Vitális Milán és Osváth Attila érkezett.

Négy perc múlva kettős változtatás történt a túloldalon is. A csapatkapitány, a sok vizet zavaró Barseġyan hagyta el a játékteret - helyette Hrant-Leon Ranos folytatta, illetve Iwu helyére Karen Muradyan állt be.

Miután átvészelték a mieink az örmény rohamokat, újra kezükbe vették az irányítást. A 84. percben Szoboszlai ezúttal jobbról adott be szögletet, amit Nagy Zsolt remekül csúsztatott meg a hosszú alsó sarok felé. A labda egy védőn is megpattant, úgy csorgott vissza a kapu tövéről a mezőnybe.

A 86. percben még egy vendégcsere: Harut'yunyan helyett Art'ur Miranyan jelentkezett játékra.

És két perccel később még egy örmény helyzet is, ami végül komédiába fulladt. Sperc'yan száguldott a balszélen, és mindenki azt hitte, hogy kivezette a labdát, azonban ő csak rendületlenül ment tovább, és a játékvezető sípja is néma maradt. A tizenhatoshoz érve kényszerítőzött Ranosszal, a visszakapott játékszerrel pedig a saját arcát találta el, arról pattant oda Tóth Balázshoz. Nagy helyzet lehetett volna - egy jobb befejezéssel…

A 90. percben Kerkez helyére Dárdai Márton érkezett, és ki hitte volna akkor, hogy nemsokára gólpasszal járul hozzá a kétgólos győzelmünkhöz.

Ha az imént komédiát emlegettünk, akkor a 94. percben jött örmény szempontból a tragédia. Dárdai jól szerelt a balszélen, majd előretört, Gruber kapta a labdát, aki visszaadta azt a védőnek, ő pedig középre akarta azt passzolni. A játékszer egy védő lábáról Gruber Zsombor elé csorgott, aki lecsapott rá, és igazi hidegvérrel bombázott az ötös csücskéről a hálóba. 2-0.

A gól után le is fújta a játékvezető a mérkőzést, ami sokkal szorosabbnak bizonyult, mint amit a kétgólos siker sejtet. Nehezen törte fel a magyar válogatott a vendégek védelmét, leginkább azért, mert hosszú időn át nem helyezett rá elég nyomást, és időnként passzív volt a játéka.

Amint felpörgették a ritmust a mieink, egyre többet hibáztak az örmény játékosok, és kijött a két csapat közötti tudáskülönbség is.

Marco Rossi együttese létfontosságú három pontot szerzett, ami csak akkor ér igazán sokat, ha Örményországot Jerevánban is sikerül két vállra fektetni.