HUN - UKR
2026.09.25
Még 93 nap
HUN - UKR
2026.09.25
A vb-n tapasztalható monszunszerű esőzés előhívott egy emléket a 2021-es Eb-ről, a német-magyar meccsről. Amit éppen öt éve rendeztek.
Életre-halálra menő küzdelem volt ez az elemek nélkül is, hiszen a franciák ellen pontot szerző magyar válogatott egy müncheni győzelemmel akár ki is ejthette volna Németországot. Ebben persze nagyon kevesen bíztak, egészen addig, amíg…
nem várt fordulatot vett a mérkőzés! A 11. percben kiszabadultak a mieink a nyomás alól, és mindjárt magukhoz is ragadták a vezetést. Sallai ívelt pontosan előre a két védő között a kapu elé befutó Szalai Ádámnak, aki előrevetődve, csukafejessel küldte a labdát a bal alsó sarokba – 0-1.
Nehezen hittünk a szemünknek: a portugálokat 4-2-re verő németek otthonában vezet és továbbjutásra áll Marco Rossi együttese! A mieink továbbra is rendkívül fegyelmezetten, zártan védekeztek, és miután megúsztuk Hummels kapufáját, már leginkább csak pontrúgással tudtak veszélyeztetni Kimmichék.
És ekkor köszöntött be az eső. Szakadni kezdett, de talán nem is ez a megfelelő kifejezés rá… a sűrű, lassan átláthatatlanná váló zuhatagot oldalirányban söpörte a szél, a játékosok pedig bőrig átázva, csapzottan küszködtek egymással és az elemekkel.
De hiába, a magyar válogatott hősiesen állta a sarat, és továbbjutásra állt a szünetben.
Sőt, egy óra játék után Sallai egy bal oldalról járó szabadrúgásból még a léc külső élét is megdöngette. Lehet, hogy Neuer védi, ha kapura megy, de közel volt…
És ezután, a 66. percben egyenlítettek a németek – ahogy szoktak, egy begyötört góllal. Sajnos Kimmich beívelését Gulácsi elvétette, a lehulló labdát pedig Havertz centikről gyömöszölte a gólvonalról a hálóba.
Az 1-1 már a németeknek elég volt a továbblépéshez, akik meg is nyugodtak kissé, de ekkor csoda történt.
Még szinte be sem értek a cseréik a pálya közepéig, máris újra a mieinknél volt az előny! A középkezdés után másodpercekkel Schäfer szerezte meg a labdát a német térfélen, Szalai Ádámmal kényszerítőzve remek ütemben lépett ki két német között a tizenhatos vonalán, és a rárontó Neuert megelőzve, futtából fejelt a bal alsó sarokba.
Megint nálunk az előny és a továbbjutás!
Mindez sokkolta a németeket, és a 80. percig nem is tértek magukhoz igazán. Ekkor azonban a Musialával felvértezett hazaiak rohamokba kezdtek, és sajnos az egyik ilyen eredményre is vezetett: a 84. percben tűzijátékot rendeztek Gulácsi kapuja előtt, és végül egy másik csereember, Goretzka lövése utat talált a hálóba – pedig Schäfer és Gulácsi is bele tudott érni, de hiába.
Ebből már nem tudtunk felállni. A 2-2 a hárompontos németeknek volt jó, akik ezzel továbbléptek a halálcsoportnak is nevezett négyes második helyén, a mieink két pontja pedig ehhez nem volt elég.
Mégis, ez a mérkőzés az utóbbi évek leghősiesebb, legnemesebb küzdelmét hozta. Emelt fővel mentek le a mieink a pályáról, és aligha volt olyan magyar szurkoló, aki bármit is a szemükre hányhatott volna.
Erőn felül, megküzdve egy odahaza játszó topcsapattal, dacolva a szélsőséges időjárással kiharcoltak egy döntetlent, és sokáig – összesen 50 percen át – továbbjutásra álltak a sztárokat felvonultató négyesben.
Büszkék lehettünk rájuk. Fájt a bukás, mégis érezhettünk egyfajta keserű elégedettséget, mert ez a meccs a régi időket idézte: amikor még fej-fej mellett harcoltak a mieink a világ legjobb együtteseivel, és ezekben a csatákban hol az egyik, hol a másik fél kerekedett felül.
Együttérezhettünk a kiválóan játszó Schäfer Andrással is, aki vigasztalhatatlanul zokogott Marco Rossi nyakába borulva – a mester pedig „jóságos apaként” ölelte magához a végletekig csalódott játékosát.
A 2020-as Európa-bajnokság ezután nélkülünk folytatódott, de ez a búcsú nemes és megsüvegelendő volt. Olyan, ahogyan egyetlen csapatnak sem szégyen kiesni egy tornáról.