Megérdemelt győzelem Kerkez első góljával a válogatottban

Agresszív, bátor és helyenként ötletes támadójátékkal gyűrtük le az önmagukat is alulmúló georgiaiakat. De azért ismét meleg volt a vége.

2026. október 3. | Szerző: Végh András

Két, hasonlóan rossz passzban lévő csapat találkozott egymással a Puskás Arénában: a magyar és a georgiai. Mindkét együttes egy döntetlennek „örülhetett”, és gólképtelen maradt eddig a sorozatban. Kulcskérdés volt a helyezések szempontjából, hogy melyik fél képes megtörni ezt az „átkot”.

A mieink rég nem látott agresszivitással kezdtek – a georgiaik az első negyedórában alig tudták átlépni a felezővonalat, kapura pedig egyáltalán nem voltak veszélyesek.

Támadójátékunk azonban ezúttal is kevés ötletet vonultatott fel – szellemes akciók helyett leginkább Szoboszlai egyéni villanásai keltettek reményt a Puskás Aréna ötvenezres közönségében. Liverpooli csapattársa, Mamardashvili azonban jó darabig átjátszhatatlannak tűnt.

A mersey-partiak különmeccsét végül egy nem várt szereplő, Kerkez Milos nyerte meg, aki – végre! – befejelte önmaga és a magyar válogatott első gólját, óriási örömmámort varázsolva a stadionba. A vendégek ezután többet kockáztatva kijöttek a sündisznóállásból, és meleg pillanatokat éltünk át a magyar tizenhatoson belül.

A két csapat sztárjai: Szoboszlai és Kvaratskhelia (Fotó: ifj. Thaly Zoltán / MLSZ)

A vezető gól megszerzése után egy kicsit leült a mieink játéka, ami felbátorította kvaratskheliáékat, de a PSG sztárja ugyanúgy alulmúlta önmagát ezen az estén, mint az egész georgiai válogatott. Így telt az idő, védelmünk stabilnak mutatkozott, komoly veszély nem fenyegette a magyar győzelmet.

Egygólos vezetésnél ugyanakkor mindig benne van a pakliban egy talált gól, főleg akkor, ha magunkra húzzuk az ellenfelet – és Szoboszlai lecserélése után ez történt a véghajrában.

Az ellenfél játékosai – köztük a korábbi mezőkövesdi, fehérvári és újpesti támadó, Budu Zivzivadze – ezért szinte mindent egy lapra feltéve rohamoztak, de beadásaik szerencsére nem bizonyultak különösebben veszélyesnek.

Legnagyobb lehetőségük talán éppen Zivzivadze éles bombája volt, ami csak kevéssel zúgott el a bal felső sarok felett – tegyük hozzá, Tóth Balázs rajta volt a lövésen, így minden bizonnyal kifogta volna, ha kapura tart.

Minimális különbséggel, de a pályán látottak alapján teljesen megérdemelten győzte le a magyar válogatott a georgiait, és szinte utolsó esélyét megragadva bejelentkezett az első helyért folytatott versenyfutásba.

A helyzet azonban az északírek váratlan, háromgólos(!) nagyszombati győzelmével bonyolulttá vált. Egyrészt ez a siker megmutatta, hogy a masszívnak tűnő ukrán válogatott is igencsak kétarcú, másrészt viszont az északiak így hárompontos előnyre tettek szert, amit üldözőiknek már nehéz lehet behozni.

De ne szaladjunk ennyire előre – hétfőn meccs a felvidéki Nagyszombatban, vélhetően fergeteges magyar támogatás mellett. Ukrajna legyőzése pedig nekünk is sikerülhet!