☰ TARTALOM
 

Óriásit küzdöttek a mieink, de az egy pontnak csak a vendégek örülhettek

Győznie kellett volna a magyar válogatottnak a csoportelsőségért, és bár a második félidőben sokat tettek a mieink az újabb gólért, ez nem sikerült.

 

 

2026. november 17.  |  Szerző: Végh András

Túl óvatosan kezdtünk, az északír csapat pedig kettős falat vont a kapuja elé, ezért az első percek meddő magyar mezőnyfölénnyel teltek. Az 5. percben azonban óriásit hibáztak a vendégek – a kapus kint állva eladta a labdát, amit akár be is lehetett volna zúdítani az üres kapuba, de végül Bolla a jobb kapufánál érkező Szoboszlai elé tálalt, aki éles szögből a lécet találta el.

A pozíciós játék ezután folytatódott: az északírek fegyelmezetten zárták a passzsávokat, a mieinknél pedig kevés volt a mozgás, szinte teljesen hiányzott a dinamizmus, ezért játékosaink jobbára tanácstalanul passzolgattak a felezővonalnál.

Kerkez rázta meg magát, és tört előre jó cselekkel a jobbszélen, illetve Osváth oldalán kavarodott meg olykor az állóvíz – ám ez kevés volt ahhoz, hogy igazán megizzassza a masszívan záró vendégcsapatot.

A 35. percben Tóth Balázs kirúgása után Varga magára maradt a felezővonalnál, és remek vágta után higgadtan helyezett jobbról Pierce Charles hálójába – újabb északír hiba vezetett a jégtörő magyar találathoz.

Ezután sokkal aktívabbá, magabiztosabbá váltak a mieink, és a vendégeknek is fel kellett adniuk a betonvédekezést, így több terület nyílt támadóink előtt is – főként a második félidőben.

A szünetben sorsdöntő cserére szánta el magát az északír kapitány: pályára küldte a válogatottsági rekorder Magennist, aki új életet lehelt az addig kapura nem túl veszélyes ellenfél játékába.

A fellőtt labdákat remekül tartotta meg az erőcenter, Csingerék nem tudtak vele mit kezdeni, így a játék képe változott: néhány magyar helyzet után beleerősödtek az északírek, és ők is eljutottak egy kapufáig.

A 65. percben sajnos beérett az egyenlítés – Devenny szinte lemásolta az ukránoknak lőtt gólját, és egy röviden mentett labdát a jobb felső sarokba zúdított.

új meccs kezdődött, hiszen most már nekünk volt meleg a pite, de az északírek nem rendeződtek vissza teljesen a zárt alakzatba. Magennis továbbra is szinte tarthatatlan volt elöl, így óvatosan kellett a mieinknek támadást szőnie – állandóan számolva a kontraveszéllyel.

Elsősorban a szélekről gyömöszöltük a kapu elé a labdákat, átlövésekből keveset sikerült megereszteni, ugyanis az északír védők erre különösen figyeltek, és azonnal belevetették magukat a játékszer útjába.

A végén már mindenki lőtt, ahonnan csak tudott, de sem Szoboszlai, sem Tóth Rajmund bombái nem találták el a kaput.

Egy év után ismét egy fehér-zöld mezes legénység örülhetett a Puskás Arénában, így egy újabb keserű pirulát kell lenyelnie a magyar szurkolóknak.

Folytatás tavasszal, amikor az A divízióba kerülésért valamelyik kiesővel osztályozó mérkőzést. Talán több sikerrel vívjuk majd meg, mint a mait.

Kapcsolódó mérkőzések

cookie-beállítások