Meglett a bátortalan támadójáték eredménye: 0

Az első félidő tragikus, a második már egész jó volt, de a mieink nem mertek kockáztatni, így saját maguk féken tartásával kiharcolták a gólnélküli döntetlent.

2026. szeptember 29. | Szerző: Végh András

A hajtós, georgiában 99. percben meccset nyerő északírek otthonában kellett (volna) begyűjteni a három pontot ahhoz, hogy versenyben maradjunk a csoport élére törő Ukrajnával. Belfastban azonban sohasem nyertünk könnyen, és ez a feladat a mostani helyzetünkben pláne nem tűnt annak.

Sajnos az első félidőben a mieinknek ritkán sikerült folyamatos összjátékot produkálnia. A labdát gyakran elpasszolták Kerkezék, a fizikai erejére építő ellenfél pedig rendre elsodorta a játékosainkat, megnyerte a fejpárbajokat.

Leginkább stabilitásban és támadójátékban nézett ki vérszegényen a magyar válogatott. Szerencsére sok ötlet az északírben sem volt, leginkább a mieink hibájából élt, bár a 36. percben így is eljutott egy kapufáig.

Felhevítette az indulatokat Bolla bokasérülése (védőnket le is kellett cserélni Price teljesen felesleges rácsúszása után), illetve az, hogy több alkalommal is a bírói sípszó után ütköztek északír játékosok a magyarokkal.

A második félidő 10. percében Marco Rossi becserélte Tóth Alexet, és megváltozott a játék képe. A Bournemouth légiósa színt vitt a mieink játékába, és a hátul tanárian „söprögető” Orbán, valamint a Bollát nagyon magabiztosan helyettesítő Osváth jó játékával feljavultunk.

Óriási kár, hogy még így is rengeteg volt a hátul keresztbe adogatott labda, a játék felgyorsítása helyett elvégzett hátrapassz, így nem alakulhatott ki ziccer a hazai kapu előtt.

A mérkőzés vége felé így is a magyar csapat előtt adódtak komolyabb lehetőségek, de sem Bárány közeli fejese, sem Tóth Alex 14 méteres lövése nem talált utat a hálóba.

Összességében egy elég vérszegény, óvatos és védekezésorientált performanszot láttunk a mieinktől Belfastban – mintha mindenáron az lett volna a csapat célja, hogy kihúzza kapott gól nélkül.

Ez sikerült, ugyanakkor olyan szinten kézben tartotta, sőt irányította már a magyar válogatott a mérkőzést a második félidőben, hogy kifejezetten azt érezhettük: bátrabb, gólratörőbb támadójátékkal bezsebelhette volna a három pontot is.