nir - hunÉszak-Írország - Magyarország

Gyenge kezdés hazai durvaságokkal tarkítva

A hajtós, Georgiában 99. percben meccset nyerő északírek otthonában kellett (volna) begyűjteni a három pontot ahhoz, hogy versenyben maradjunk a csoport élére törő Ukrajnával. Belfastban azonban sohasem nyertünk könnyen, és ez a feladat a mostani helyzetünkben pláne nem tűnt annak.

Marco Rossi ezúttal a kezdőcsapatban szavazott bizalmat Jureknek, aki a sérülés miatt kiesett Redzicet volt hivatott pótolni a jobb oldalon. Tény, az MTK támadójához fűződött az első félidő egyetlen magyar lövése, de sajnos ő is, és a középen játszó Szűcs Tamás is igen keveset mutatott támadójátékban ahhoz, hogy Szoboszlai ne maradjon feltűnően magára az egész középpályán.

Az első negyedóra végéig nem is történt semmi érdemleges a kőkemény párharcokon kívül. Ekkor Bolla érthetetlen módon egy bedobás után középre, Trai Hume elé ívelt, aki - ha már ott volt - megcélozta a jobb alsó sarkot, és nem is sokkal lőtt mellé.

Két perccel később villant az első sárga lap a hazaiaknak: ezt Galbraith kapta utólag, aki rálépett Szűcsre egy magyar támadás közben.

A 20. percben végre magyar lövést is feljegyezhettünk, a már említett Jurek-féle kísérletet. Egy rövid mentés után került a labda a fiatal támadó elé a büntetőív bal szélénél, de kísérlete annyira nem volt veszélyes, hogy az első blokkoló lábról szögletre pattant.

A 31. percben már védenie kellett Tóth Balázsnak, aki kissé kint állt Kelly előretörésénél. A jobbösszekötő helyén nyargaló északír jól vette észre, hogy kapusunk az ötösön tartózkodik, de nem tudta átemelni felette a labdát.

A jobbra pattanó játékszert Bolla takarította el, ám Price durván rácsúszott védőnk támaszkodó bokájára, akit emiatt előbb ápolni, majd kórházba szállítani kellett. A tettes sárga lappal megúszta az esetet…

A 34. percben Osváth Attila érkezett Bolla helyére, a védelmünk jobb szélére.

Nem sokkal később már ziccert hibáztak az akkor még igencsak hajtó zöld mezesek. Brown hosszú bedobását Hume csúsztatta a kapu elé, ahol Shea Charles elesett Kerkez szorításában, a tovább csorgó labdát pedig Kelly furcsa mozdulattal kotorta a kapu felé - végül az a léc tetejéről visszapattanva hullt Tóth Balázs kezébe.

Sajnos az első félidőben a mieinknek ritkán sikerült folyamatos összjátékot produkálnia. A labdát gyakran elpasszolták Kerkezék, a fizikai erejére építő ellenfél pedig rendre elsodorta a játékosainkat, megnyerte a fejpárbajokat.

Leginkább stabilitásban és támadójátékban nézett ki vérszegényen a magyar válogatott. Szerencsére sok ötlet az északírben sem volt, így többnyire a mieink hibájából élt.

A 40. percben egy újabb felívelés után Szoboszlai fejelte oldalra a játékszert, amit Price belsőzött a tizenhatosról egyből a jobb felső sarok irányába - de szerencsére jócskán mellé.

A félidő vége előtt villant az első magyar sárga lap is, ezt Csongvai kapta, miután ütemkéséssel csúszott rá Hume lábára a tizenhatosunk előterében.

Majd már a hosszabbításban Donley is kiharcolt magának egy cetlit azzal, hogy háttal állva nekiszaladt az őt fedező Csingernek, de ami után jött, az a durvaság tankönyvébe is bekerülhetne.

Sajnos több alkalommal előfordult ezen a mérkőzésen, hogy a lefújás utáni pillanatban még egy-egy északír játékos odalép egy magyarnak. Donley faultja után is ez történt - a játékvezető már sípolt, amikor Shea Charles rárontott Schäferre, és durván felrúgta a magyar fiút. Az indulatok egy kissé elszabadultak, rövid lökdösődés alakult ki, végül a reklamáló Orbán kapott sárga lapot.

A félidő ezzel véget ért, és megállapíthattuk: a magyar csapattól sokkal-sokkal több kell, ha győzelmi reményeket táplál magában - de vélhetően még akkor is, ha Belfastból egyáltalán ponttal akar hazatérni.

Uraltuk a második félidőt - csak minek?…

A szünetben egyik kapitány sem cserélt, így változatlan összeállításban indult el a következő negyvenöt perc.

Az 52. percben Galbraith beívelését Donley el tudta fejelni a jobb oldali kapufánál Schäfer mellől, de gyatra csúsztatását Tóth Balázs könnyedén hárította.

Néhány minutummal később Rossi végre cserére határozta el magát. Lehozta a pályáról Szűcs Tamást és Jurek Gábort, helyükre pedig Tóth Alexet és Bárány Donátot küldte be.

Szinte egycsapásra megváltozott a játék képe - és ez főleg Tóth Alex felfogásának köszönhető. Ügyesen tartotta meg a labdákat, színt vitt a pályára, és kifejezetten igyekezett kombinatív összjátékra törekedni, ami a mieink részéről fájó hiányosság volt az első félidőben.

Csapatunk másik legaktívabb tagja Osváth volt a jobbszélen. Az 58. percben a beadása után tömegjelenet alakult ki az északír kapu előtt, és a hazaiak éppen felszabadítottak volna, ám Osváth odaugrott, és a tizenhatoson belül visszaszerezve a labdát Schäfer elé tálalt. Középpályásunk jobbról, éles szögből lőhetett, de sajnos kapkodva a kapufa mellé bombázott.

Egy perc múlva már a pálya túloldaláról tüzelt a jobb alsó sarok felé - Szoboszlai gurított le neki egy szabadrúgást - , de lövése elkerülte a célt.

A magyar válogatott játéka viszont stabilizálódott, és hosszú perceken keresztül szinte csak a mieink birtokolták a labdát. Sokkal nyugodtabban, összeszedettebben futballozott már a társaság, azonban még mindig hiányzott a lendület, az ötletesség és a gólratörő játék.

A 70. percben az északír kapitány kettős cserével próbálta felrázni lendületet vesztett csapatát. Donley és Kelly hagyta el a pályát, helyettük Brodie Spencer és Dion Charles állt be.

Rögtön ezután Szoboszlai adott be egy szögletet, amit Orbán csúsztatott tovább, Bárány pedig az ötösről a keresztléc fölé fejelt. Csak utólag realizálódott mindenkiben, hogy ez ziccer volt…

A 76. percben cserék következtek a mieinknél is: Csongvait Vitális Milán, Lukácsot Tóth Milán váltotta.

Rendkívül sportszerűtlen volt Shea Charles megmozdulása, aki - ugyanúgy, mint az első félidő végén - közvetlenül azután vágta fel Schäfert, miután a játékvezető lefújt egy magyar szabálytalanságot. Tettéért sárga lapot kapott, de szegény Schäfert kicsit „helyre kellett pofozni”, hogy folytathassa a játékot.

A szabadrúgást a felezővonalról a magyar tizenhatoson belülre ívelték, amit röviden mentettünk, Shea Charles pedig a balján elöl álló Price elé fejelte a labdát. A fiatal középpályás Szoboszlai kicselezése után ziccerbe került, de a jobb alsó sarokra tartó lövését Tóth Balázs gyors vetődéssel kiütötte.

A véghajrában már a szinte csak a mieink passzolgattak az északír térfélen, de a labda sajnos gyakran hátra került a felezővonalra. Végre aztán a jobbszélre kihúzódó Tóth Milán kapta meg, aki bepasszolta azt Tóth Alexnek, ő még tovább Szoboszlainak - csapatkapitányunk pedig a tizenhatosról egyből a bal kapufa mellé csavart.

A 88. percben Vitális kapcsolt le egy rövid felszabadítást a jobbösszekötő helyén, bátran előretört vele, majd megcélozta a hosszú alsó sarkot, de egy méterrel elvétette azt. Tulajdonképpen ez volt eddig a legígéretesebb lövésünk…

Ezután Price hagyta el a pályát, és csereként az aktuális helyi válogatottsági rekorder, Josh Magennis érkezett.

A 90. percben adódott végre egy ziccerünk, ám nem sikerült kihasználni. Osváth beadását Szoboszlai csúsztatta meg a tizenhatos bal oldalába, ahol Tóth Alex egyedül kezelhette le a labdát, egy csellel befelé húzott, de a lábak között éppen a kapust találta telibe. A kipattanó Szoboszlai elé került, aki a balján álló Schäfer elé tálalt, az ő lövése azonban a közben elé került Tóth Alexről a bal kapufa mellé pattant.

Óriási pech, de az igazság az, hogy a második félidő nagy részére fölénybe került magyar válogatott nem futballozott elég gólratörően, így nem érdemelte volna meg a győzelmet.

Az északírek valószínűleg elfáradtak a saját maguk által diktált tempótól, a beadásaikat, előreíveléseiket pedig a tanárian „söprögető” Orbán, illetve a mellé erre a mérkőzésre felnövő Csinger hatástalanította.

A gólnélküli döntetlen tehát igazságos, de számunkra annál fájdalmasabb eredmény: Marco Rossi csapata már öt pontot veszni hagyott a Nemzetek Ligájában, amit igen nehéz lesz visszaszerezni.

Pláne ilyen játékkal!