mlt - hunMálta - Magyarország

Támadtunk-támadgattunk, mindenesetre futballunkban pillanatok alatt felvillantak a Csank-csapatokra mindig jellemző, láthatóan jól begyakorolt sémák, s ezek eredményeként olyan kép rajzolódott a pályára, hogy pirosban egy futballcsapat, fehérben egy lelkes, de inkább amatőrökből álló válogatott kergeti a labdát.

A máltaiak viszonylag hamar az erejükkel is teljesen elkészültek, de ami a legmeglepőbbnek bizonyult: a kis futballnemzetekre oly' jellemző harcosság, erőszakosság, lelkesedés, csupaszív futball sem hímződött ezúttal játékuk szövetébe. A máltaiak bizony csak másodpercekig voltak képesek megtartani a labdát.

Illés, Nyilas, Urbán meg is tett mindent azért, hogy viszonylag pontos, gyors, rövid passzokkal nemcsak önmagukat, hanem az egész csapatot megmozgassák, a mérkőzés irama mégsem volt képes csúcsra járni, mert a döntő fölényhez, mi több, Urbán szinte dühből a kapuba bombázott labdájával a vezetéshez untig elégnek bizonyult a kényelmes, poroszkálgatós futball.

Az igazságtalanság szabályainak megfelelően a végjáték is úgy formálódott, ahogy az ilyenkor szokott. A minden elemében végképp padlóra került ellenfelünket úri modorral nem „szúrtuk szíven”, ami futballnyelven annyit tesz: nem tömtük ki hatossal-hetessel, hanem hagytuk szépen meghalni.

Nemzeti SportSikerült kiütni a nyeregből a máltai lovagokat (1997. március 20.)