HUN - SVN
2026.03.28
Holnap
meccs!
meccs!
HUN - SVN
2026.03.28
Egy nem mindennapi sikert idézünk fel 50 évvel ezelőttről: az egyetlen eddigi alkalmat, amelyen legyőztük az argentin válogatottat. 1976 márciusába utazunk ma vissza.
Argentínát megverni a világ bármely csapatától komoly fegyvertény. Hát még egy olyantól, amely az előző években leginkább csak botladozott!
1975 tavaszán köszöntek el Szőcs Jánostól, aki a mindössze hat mérkőzésen szövetségi kapitány Moór Edét váltotta a kispadon. A Wales elleni hazai vereség kiábrándító volt, és biztossá tette, hogy Magyarország nem jut ki az 1976-os Európa-bajnokságra.
Egyértelművé vált az is: új csapatot kell építeni! Erre a feladatra a korábban már sikeres Baróti Lajost szemelték ki, aki elvállalta a feladatot, és igyekezett mihamarabb stabilizálni az együttest.
Így is megéltünk még mélypontokat (4-0-ás zakó Bulgáriában, 4-2-es vereség Lengyelországban), de kezdtek stabilan jönni a győzelmek is, és Luxemburg 8-1-es lelépése 1975 végén kifejezetten reménykeltő volt.
Jöhetett a nagy erőpróba, az Argentína elleni idénykezdet a következő esztendő tavaszán!
Azt pedig nem lehet mondani, hogy tartalékosan érkeztek volna a dél-amerikaiak. A kezdőcsapat majdnem mindegyik tagja volt a keretnek valamelyik vb-n, és egységes, fejlődőben lévő csapatot alkotott.
1974 és 1977 nyara között csak Brazíliától és tőlünk kaptak ki, és döntetlenjük is csak elvétve akadt.
A magyar válogatott remek játékkal 2-0-ra verte az argentin csapatot. Nyilasi Tibor már a 4. percben megszerezte a vezetést (Olguín hibáját kihasználva), majd fél órával később Fazekas László remek fejesével kettőre nőtt a magyar előny!
Bár a vendégek bemutatták a futball minden szépségét és trükkjét, nem tudtak mit kezdeni a meglepően egységes és kemény magyar válogatottal.
A Népsport másnapi száma azzal a felütéssel lelkendezett, hogy „Mintha többen lettünk volna!…” És kifejtette:
Hiába pihenték ki magukat az argentinok, nem tudtak kibontakozni, mert minden cselezőre, körömpasszal operálni két magyar jutott. Valamennyi játékosunk állandó mozgásban volt és olyan magától értetődően, kifogástalan ütemben segítettek egymásnak, mintha évek óta így, együtt szerepelnének.
Ez pedig Baróti Lajos munkáját dicséri, akinek az eredményei is magukért beszélnek.
A váratlan győzelem ugyanis akkora lendületet adott a válogatottnak, hogy egész évben veretlen maradt, és 1977-ben végül a selejtezőkön egyetlen vereséget szenvedve, egy Bolívia elleni páros playoffon kiharcolta a vb-szereplést.
Fájó, hogy ott aztán ismét Argentínával kerültünk szembe, de az már egy másik meccs volt. Aki látta vagy csak hallott róla, tudja, miről beszélek.
Most viszont emlékezzünk inkább csak erre a szívmelengető sikerre, amely újra a világ legjobbjai közé emelte a magyar labdarúgást – és ez a lendület még 8 évre megmaradt.