hun - argMagyarország - Argentína

A kezdésre nem panaszkodhattunk. A nagy védelmi hibából esett gólon túlmenően sem, mert a kulcsemberek jól felismerték a vendégek hibáit, ügyesen kihasználták a szinte szabadon hagyott széleket. […] Negyedóra elteltével vált kiegyensúlyozottabbá a játék.

Két alkalom jó lehetőséget kínált nekik akár a vezetés megszerzésére is, de – szerencsénk volt. Az ő csatáraik nem találták el az üres kaput sem, a mi beállósunk utolérte a kifutó Gujdár mellett a labdát, közben pedig Fazekas a kapunak háttal állva elfelé mozogva olyan gólt fejelt, amilyen nem minden tízévebn adódik…

Hiába pihenték ki magukat az argentinok, nem tudtak kibontakozni, mert minden cselezőre, körömpasszal operálni két magyar jutott. Valamennyi játékosunk állandó mozgásban volt és olyan magától értetődően, kifogástalan ütemben segítettek egymásnak, mintha évek óta így, együtt szerepelnének.

Menotti, az argentinok mestere pályára küldte Housemant, a VB-n járt kitűnő játékszervezőt is, de az sem tudott jelentősen változtatni a játék képén. Az argentinok helyenként bravúrosan kezelték a labdát, bemutatták az egykori játék minden erényét, de ez kevés volt a mieink harcosságával, sokkal jobb erőnlétével és keménységével szemben.

NépsportMintha többen lettünk volna!… (1976. március 28.)