ARM - HUN
21:00
Ma már
meccs!
meccs!
ARM - HUN
21:00
Nem úgy értve, hogy a mieink az esélyesek. Sőt: a legutóbbi három lisszaboni kirándulás 0-3-al végződött. Miért lenne most másként? Elmondom.
Bicskei Bertalan, Erwin Koeman és Bernd Storck csapata egyaránt viszonylag sima, háromgólos vereséget szenvedett Lisszabonban az elmúlt évtizedekben. 1999, 2009 és 2017 a három esztendő, amelyben megpróbálta a magyar válogatott a lehetetlent: történetében először legyőzni Portugáliát, méghozzá a saját oroszlánbarlangjában.
Ebben a cikkben röviden visszatekintünk a három legutóbbi portugál-magyar mérkőzésre, majd áttekintjük, miért van most több esélye Marco Rossi csapatának a bravúrra.
1999-ben egy – számunkra – már tét nélküli Eb-selejtezőn látogatott Bicskei Bertalan csapata Lisszabonba, a Benfica akkori stadionjába. Vendéglátóinknak azonban nagyon fontos volt a találkozó, hiszen egy többgólos sikerrel elérhették a biztos továbbjutást értő, „legjobb második” helyezést pontszámban és gólkülönbségben.
Ennek megfelelően esélyt sem adtak az igen szürkén, bizonytalanul játszó mieinknek. Két gyors góllal már a 16. percben 2-0 volt az állás Figóék javára, és még az is belefért nekik, hogy nem sokkal később kiállították a teljesen feleslegesen kezező Paulétát.
A harmadik gólt emberhátrányban is elérték, és megünnepelték a kvalifikációjukat.
2009-ben már egy jóval masszívabb együttes, a holland Erwin Koeman legénysége utazott ki, hogy megnehezítse a portugálok dolgát. Ráadásul nekik nem is alakult jól a meccs, mert Cristiano Ronaldót (aki már akkor is a csapatuk ékköve volt) sérülés miatt korán le kellett cserélniük.
Vanczák fejese a kapufán csattant – ha az bemegy, talán másként alakul a találkozó. Simao azonban már a 18. percben megszerezte a vezetést, majd a végén még kettőt berámolva végül sima győzelmet arattak a hazaiak.
2017 tavaszán, néhány hónappal az emlékezetes 3-3-as döntetlen után, amit a franciaországi Európa-bajnokságon vívott egymással a két csapat, Bernd Storck együttese próbált pontot szerezni Lisszabonban. Sajnos nem sok sikerrel…
Bár kulturált játékot nyújtott a magyar válogatott, és igyekezett támadásokat felépíteni, André Silva és Cristiano Ronaldo két góljával már az első félidőben kettővel elhúztak a vendéglátók, és a csatárcsillaguk még a második játékrész derekán is betalált.
Portugália válogatottja a magyar egyik mumusa – még sohasem sikerült győzni ellene. Lisszabonban eddig csak Puskásék értek el döntetlent, és még az 1938-as vb-döntő évében is megesett az a csúfság Zsengellérékkel, hogy 4-0-ás vereséget szenvedjenek.
Minden józan számítás szerint ma sincs több esélye a magyar csapatnak, mint bármikor eddig a történelme során. A meccs forgatókönyve már most borítékolható: mély, zárt védekezés, területek leszűkítése a portugál támadók előtt, hogy beadásokra vagy távoli lövésekre kényszerítsék őket.
Végtelen sok türelem, koncentráció és önfeláldozó védőmunka kell ahhoz, hogy kihúzhassuk kapott gól nélkül a 90 percet.
(Írországnak sikerült – igaz, ők a hosszabbításban egy kapushibából végül elbuktak.)
Az is valószínű, hogy egyszer-egyszer kontrákat is vezethetnek Sallaiék, és Varga Barnabás tipikusan egy olyan befejező centere a magyar válogatottnak, amilyen az elmúlt harminc évben nem volt: képes akár egyetlen ziccert is gólra váltani.
Ne feledjük azt se, hogy Marco Rossi együttese kifejezetten a nagycsapatok ellen szerepel kiválóan, és több bravúrgyőzelmet aratott már idegenben, topválogatott otthonában – gondoljunk csak az angliai, németországi vagy szerbiai diadalokra.
A meglepetésfaktor tehát benne van a mieinkben, a kérdés: kijön-e kedd este Lisszabonban?
Egy biztos: ezen a mérkőzésen csak nyerhetünk. Mert minden pont ajándék lenne, ami döntő lehet a végelszámolásnál!
