ARM - HUN
21:00
Ma már
meccs!
meccs!
ARM - HUN
21:00
Létfontosságú három pontot szereztek a mieink, amivel életben tartották a pótselejtezős esélyeket. A kiscsapatok ellen megszokott módon nem ment könnyen.
Az örmények ambiciózus 3-4-3-as felállásban kezdtek, ám a meccs java részében átváltottak a stabilabb 4-4-2-re, és igen zártan védekeztek.
Az első negyedóra lendülete után a mieink leginkább hosszú indításokkal próbálkoztak, ám ezek nem vezettek eredményre: egy az egyben nehezen legyűrhetőnek tűntek a vendégjátékosok, és nehéz fizikai párharcokra kényszerítették a mieinket. Ezekből nagyrészt pedig ő kerültek ki győztesen, azaz: eredményesen romboltak.
Látni lehetett, ahogyan egyre inkább a tanácstalanság válik úrrá Marco Rossi csapatán: rengeteget adogatták hátul a labdát a mieink, nem helyeztek elég nyomást az ellenfélre, akcióik egyre inkább kiszámíthatóvá váltak. Így pedig az örmény védők képesek voltak stabilak maradni, kevés hibával tenni a dolgukat.
A 11. percben megtámadtuk a kapust, és ebből máris helyzet alakult ki. Szoboszlai lábáról Lukács elé pattant a játékszer, az ő közeli lövését azonban Avagyan védeni tudta. Nem sokkal ezután Szoboszlai tekerte rá szögletből a játékszert a hosszú sarokra, de kísérlete elzúgott a kapufa mellett.
A 18. percben az argentin származású Zelerayan figyelmeztető lövést adott le – a tizenhatosról eleresztett bombáját Tóth Balázs hárította.
Fél óra játék után végre a magyar válogatott is kialakított egy helyzetet, de Styles a indításával kilépő Lukács éles szögből leadott lövését kitornászta az örmény hálóőr.
Az egyetlen komoly ziccerünket Szoboszlai hagyta ki a 38. percben, amikor egy jobb oldalon szépen felépített támadás végén középre adott labdát kapásból, alig lőtt a bal alsó sarok mellé. Itt is látható volt, hogy amint felgyorsul a játék, kapkodni kezd a vendégvédelem, és bőven van keresnivalója a magyar csapatnak Avagyan kapuja előtt.
A második félidőben valamivel emelték a mieink a fordulatszámot, és ez máris melegebb pillanatokat eredményezett a vendég tizenhatos környékén. Az 56. percben Bolla remek ütemben tálalt a leshatáron kilépő Lukács Dániel elé, akinek a lövésébe lábbal még beleért ugyan a kapus, de a labda így is bepattant a kapufáról a jobb alsó sarokba!
A vezetés után ismét türelmesebb üzemmódba kapcsoltak a mieink, talán túlságosan is. Az örmények igyekeztek bátrabban támadni, és a 74. percben Tóth Balázsnak védenie kellett Barseġyan lövését. Ijesztő kontra volt, mert Szoboszlai szöglete után pillanatok alatt kerültek a magyar kapu elé, de szerencsére a végjátékot elég rutintalanul elrontották.
A hajrában a csereként beállt Nagy Zsolt remek csúsztatása gólt érdemelt volna, de a lécről ezúttal kifelé pattant a labda, két perccel a vége előtt pedig szinte ziccerig jutottak az örmények, de Sperc'yan a saját arcát találta el a kapu helyett…
A hosszabbításban már az egész stadion visszaszámolt, amikor Dárdai remek labdaszerzése után Gruberrel játszott össze, majd a játékszer a fiatal támadóhoz került, aki kíméletlenül – vérbeli csatárhoz illő módon – használta ki a kínálkozó lehetőséget, és zárta le a mérkőzést.
Örömteli volt, hogy a két, Vargát pótoló támadó közül mindketten fontos gólt szereztek, a többiek formáját illetően azonban lehet hiányérzetünk. Nem volt könnyű meccs, azonban igazából önmagunknak tettük nehézzé azzal, hogy túl sok levegőhöz engedtük jutni az ellenfelet, és nem pörgettük fel a ritmust eléggé ahhoz, hogy kijöjjenek a játékosok között meglévő kvalitásbeli különbségek.
Tény: a győzelemnél nincs fontosabb, ám újra azt láthattuk, hogy csapatunk a felállt védelemmel nem tud mit kezdeni. Ezúttal nem fizettünk rá, ám ilyenkor a szerencsére is szükség van, ami nem mindig nekünk kedvez…
