HUN - ARM
2025.10.11
Még 13 nap
HUN - ARM
2025.10.11
Kocsis Sándor világklasszis csatár volt. 68 válogatott mérkőzésen elért 75 találata még úgy is ritkaságszámba menő mutató, hogy annak idején sokkal több gól esett.
Ez a cikk a vb-selejtezőket beharangozó sorozatunk befejező része. Öt klasszisunk szereplését követjük végig – öt olyan kiemelkedő labdarúgónkét, akik a legrangosabb tornán is elismerésre méltó teljesítményt nyújtottak. Utolsó cikkünkben Kocsis Sándor klasszisáról lesz szó.
A Ferencvárosban már 17 évesen rohamozó támadó 1950-ben „katonai behívóval” igazolt a Honvédhoz – Magyarország, de nyugodtan mondhatjuk, a világ akkori legjobb klubcsapatába. Együtt pallérozódott Puskás Ferenccel, Bozsik Józseffel, Czibor Zoltánnal, Grosics Gyulával, Budai Lászlóval, Kotász Antallal, Machos Ferenccel és más, többszörös válogatott labdarúgóval. Kocsis közülük is az egyik legnagyobb lett.
Sokan a kapusokat túlugró ruganyosságára, verhetetlen fejjátékára („felhőfejeseire”) emlékeznek, ám Kocka lábbal is nagyon jó volt, és nemcsak a befejezésekben, hanem az előkészítésekben is jeleskedett.
A Honvédos sikerek alatt részese volt az Aranycsapat olimpiai győzelmének Helsinkiben – a döntőn kívül az összes mérkőzésen legalább egy gólt szerzett. Érdekes módon a svájci világbajnokságot megelőző évben, 1953-ban gólínségben szenvedett (csak a svédek ellen talált be a válogatottban), viszont játszott a 6-3-as meccsen a Wembley-ben.
1954-re viszont újra rátalált a góllövő cipőjére: a májusi, 7-1-es „visszavágón” kettőt lőtt az angoloknak, aztán hármat már a vb-n Dél-Koreának, négyet a nyugatnémeteknek! Brazíliának és Uruguay-nak „csak” kétszer köszönt be – igaz, ezek döntő találatok voltak, Uruguay ellen például az ő két fejesével harcolták ki a továbbjutást a mieink a hosszabbításban.
Megint csak a finálén nem talált be Kocsis – így is a világbajnokság gólkirálya lett 11 találattal. Emellett ő volt az első játékos, aki egyetlen vb-n két mesterhármast jegyzett. A 11 gól önmagában kis híján világrekord, többet csak a francia Just Fontaine szerzett az 1958-as tornán (tizenhármat). Svédországban sajnos Kocsis már nem lehetett ott, ennek pedig a politikai fordulat az oka.
A levert 1956-os forradalom után a többiekkel együtt nyugatra távozott, és az automatikus FIFA-eltiltás lejárta után leigazolta őt az FC Barcelona. 1966-os visszavonulásáig többszörös spanyol bajnok és kupagyőztes lett, 1960-ban a Vásárvárosok Kupáját is megnyerte, 1961-ben pedig BEK-döntőt játszhatott.
A magyar futball igazi tragédiája, hogy egy ilyen kaliberű játékos csak egyetlen világbajnokságon vehetett részt a mieinkkel. 1950-ben politikai okok miatt nem nevezett Magyarország a brazíliai tornára, '58-ban pedig Kocsis már nem lehetett a nemzeti csapat tagja.
És hogy miről kapta a Kocka becenevet? Nem arról, hogy frizurája miatt kissé „szögletes” benyomást keltett… hanem egy anekdota kapcsolódik ehhez a névhez.
Első felnőtt klubjánál, a Ferencvárosnál úgy gyakorolták a célzott fejelést, hogy egy falra számozott négyzeteket („kockákat”) festettek, és azokat kellett eltalálni szám alapján. Mondanom sem kell, Kocsis ebben verhetetlenné vált – ezért aggatták rá társai a Kocka becenevet.
Kocsis Sándornak azonban volt egy másik specialitása is: a „Kocsis-szaltó” – vagyis az a mozdulat, ahogyan hanyatt vetődve kapura húzza a labdát. Ez nem a klasszikus ollózás, hanem annak előfutára, egyfajta akrobatikus lövés volt, de kétségkívül nagyon látványos – és váratlan. Egy osztrákoknak lőtt ilyen gólja után még az ellenfél játékosai is gratuláltak neki!
Végezetül a Puskás Intézet videójában megnézheted Kocsis jó pár gólját, amit címeres mezben szerzett. Természetesen korántsem az összes látható benne.)
