Klassziscsapat, ráadásul a magyar válogatott mumusa. Itt az ideje annak, hogy megszakadjon a rossz sorozat, és végre nyerjünk Portugália ellen. Lássuk, kikkel állunk szemben!
A luzitán futball régóta a világ élvonalában van – gyakorlatilag évtizedek óta kikerülhetetlen szereplők topszinten, és 1998 óta egyetlen tornáról sem hiányoztak. Bevallottan arra készülnek, hogy tíz évvel az első Eb-győzelmük után elhódítsák a világ legrangosabb trófeáját is.
Klasszis szinte minden poszton – van miből válogatnia Roberto Martínez szövetségi kapitánynak.
A kapuban Diogo Costa helye megkérdőjelezhetetlen, aki a Portóban véd. Helyettese a rutinos, ám kevés válogatottsággal rendelkező José Sá lehet, aki a Premier League-ben szereplő Wolverhampton Wanderers hálóőre.
A védelem vezérét, Rúben Diast aligha kell bemutatni, jelenleg a világ egyik legjobb hátvédjének tartják, de jól ismerjük João Cancelót is. Ő ugyan már Szaúd-Arábiában játszik, 20 évet húzott le topligákban, és hatvanszoros válogatott.
Nuno Mendes a Paris SG védője, és négy éve a felnőtt válogatott keret tagja. Veszedelmes szélsőhátvéd, hiszen rendkívül gyors, és a labdával is kifejezetten ügyesen bánik.
Antónia Silva egy fiatal reménység, aki 21 évesen már rendkívül stabil teljesítményre képes, és klubjában viszonylag gólerős is. Gonçalo Inácio pedig hazai pályán fog szerepelni, hiszen a Sporting CP játékosa.
A portugál középpályások mindig is legendásak voltak – elég csak Figót, Rui Costát vagy Decót felidéznünk. A mostani keretnek sem kell azonban a szomszédba mennie klasszisokért.
A védekezés terhei elsősorban João Palhinhára (Tottenham Hotspur) és Bernardo Silvára (Manchester City) hárulnak – de ne féltsük őket, mindketten zseniálisak a posztjukon. A még nagyobb kreativitásért a fiatal João Neves (PSG), Bruno Fernandes (Manchester United) és Vitinha (szintén PSG) felel.
És akkor még csak most értünk el a támadósorhoz, ami parádés. Eusébio méltó örököse Cristiano Ronaldo, aki még most, negyven évesen is a csapat egyik motorja. Ő az a játékos, aki a puszta jelenlétével is jobb teljesítményre sarkallja a társait. A hidegvérű Pedro Neto a Chelsea-ből, a gólzsák Gonçalo Ramos a PSG-ből, a robbanékony Francisco Conceição a Juventusból szintén komoly fenyegetést jelent a világ bármely védelmére.
Általában 4-4-1-1 és 4-3-3 a taktikai felállásuk, és Martínez kapitány nagy hangsúlyt fektet a szerkezet szilárdságára. Igyekeznek már a középpályán visszaszerezni a labdákat, így a mieinknek is nagyon oda kell figyelniük a passzok pontosságára és az átvételekre, hiszen a portugálok a megszerzett labdákkal azonnal támadásba dobják a csatáraikat.
Emellett nagy teher hárul majd a szélsőinkre, leginkább a védelemben, hiszen az ellenfél felkalandozó, gyors és kifejezetten ügyesen cselező védői szívesen kapcsolódnak be az előrejátékba.
Speciálissá teszi a helyzetet az, hogy Diogo Jota elhunyt a nyáron. A portugál játékosokat érthetően megviselte társuk váratlan tragédiája, és ez mindenképpen egy olyan tényező, ami hatással lehet a teljesítményükre.
Egyrészt ott lesz maga Jota hiánya, mint labdarúgó – másrészt mint ember. Egy ilyen esemény, maga a gyász még inkább egységbe forraszthatja a portugál csapatot, hiszen ilyenkor megerősödik a kötelék a játékosok között, akik úgy érzik, már csak Jota emlékéért is jobb eredményeket kell elérniük.
A spanyol nemzetiségű Roberto Martínez 2023 eleje óta portugál szövetségi kapitány. Mérlege egészen elképesztő: 20 győzelem mellett 2 döntetlen és mindössze 4 vereség tarkítja a palettát. Utóbbiak közül nehezen bocsátjuk meg a Georgia ellenit, ami a magyar válogatott továbbjutásába került a 2024-es Európa-bajnokságon – emellett Szlovéniától és Horvátországtól kaptak ki egy-egy felkészülési mérkőzésen.
Talán Dánia szorongatta meg őket leginkább idén tavasszal a Nemzetek Ligája negyeddöntőjében, de végül hazai pályán továbbverekedték magukat a portugálok, és meg is nyerték a sorozatot.
Portugália egyébként a tavalyi Eb-n a negyeddöntőig jutott, amelyen Franciaország ellen, tizenegyespárbajban esett ki.
Hiába játszottunk már 14-szer ellene, soha nem sikerült még legyőznünk Portugáliát. Nekifutottak már Orthék, Zsengellérék, Puskásék, Alberték és Nyilasiék is – mindhiába. Idegenben és semleges pályán még el-elcsíptünk egy döntetlent (legutóbb 2016-ban, az emlékezetes 3-3-as Eb-mérkőzésen), Budapesten azonban még mindig ők nyertek.
Amikor pedig kikaptunk, az általában elég sima volt. Leggyakoribb eredményünk a 0-3.
Persze még az ilyen múlt sem kötelez a bukásra – minden sorozat megszakad egyszer, és a legutóbbi mérkőzéseink elég szorosra sikerültek. Egyszer talán végre a győzelem is összejön.
Itt nézheted meg a magyar válogatott mérkőzéseinek listáját Portugália ellen »