hun - ursMagyarország - Szovjetunió

A küzdelem hevességére jellemző, hogy Aldinger 25 perc alatt három sárga lapot „osztott ki”, úgy, hogy a két kapu előtt csak egy-egy helyzet alakult ki. Mindkét csapat megkülönböztetett figyelmet fordított a pálya középső harmadára. Most a vendégek is előrébb tolták a védelmi falukat: már a im térfelünkön zavarták az akciók kialakulását.

A kezdeti magyar rohamok elülte után kiegyensúlyozottá vált a küzdelem és nagy taktikai harc folyt a pályán. A félidő utolsó perceiben a szovjet játékosok már a villanyórára tekintgettek, amikor megérkezett a ki tudja, hányadik, de most már pontosan irányított labda a bal szélről, és a közönség óriási örömére megszületett a vezető gólunk!

Kipiani harcba dobása már Szimonyan taktikai vereségének beismerését jelentette. A tapasztalt szakember látta, hogy csapata képtelen a minimális terv megvalósítására, az egy pont megszerzésére: erősíteni kell! A bejövő játékos, a görögök elleni második gól szerzője mondta is, mutatta is, hogy most már mindegy: előre!

A hajrát is a mieink irányították, ezért különösen sajnálatos, hogy a 89. percben csökkent a hátvédek ébersége, s a pillanatnyi kihagyás lehetőséget biztosított Kipianinak a szépítésre. Reméljük, hogy nem lesz szükség a gólkülönbség számolgatására.

NépsportVálogatottunk erőnlétben, lelkesedésben és taktikailag is felülmúlta ellenfelét (1977. május 1.)