hun - fraMagyarország - Franciaország

A Népstadionba véletlenül bevetődő aligha találta volna ki, hogy válogatott mérkőzést lát. Az átlagnál jóval kevesebb néző biztatta a csapatokat, aztán elcsendesedtek, olyannyira, hogy az első sorokban is tisztán lehetett hallani a labdát kérő, figyelmeztető labdarúgók hangját. És csendes volt a játék is!

Különösen a franciák játszottak öregurasan. Tették-vették a labdát a 16-osuk előtt, öten is hozzányúltak, lekezelték, vezetgették, amíg eljutottak a félpályáig, s ha ott már megtámadták őket a magyar középpályások, vagy a hátraforduló csatárok – akkor hazagurítottak a kapusukhoz.

A gyors gól, a korszerű, két húzásból álló célratörő akció és a mintaszerű befejezés felvillantotta a reményt, hogy most már jobb játékot láthatunk. Sajnos, a folytatás elmaradt. Vétkes volt ebben mindenekelőtt a vendégcsapat, mert vesztésre állva sem fektetett több súlyt a támadásra.

A magyar válogatott sokkal jobban elosztotta erőit a pályán, mindenüvé jutott magyar játékos, nem véletlen tehát, hogy az elpattanó, leperdülő, szabad labdákat rendre a mieink szerezték meg. […] De mezőnyfölényüket, azt, hogy jóval többet volt náluk a labda, nem tudták kihasználni.

NépsportCsak egy támadás, egyetlen gyors, korszerű akció… (1976. május 23.)