hun - crcMagyarország - Costa Rica

Mutatós évzáró, végre eredménnyel

Volt miért javítani a magyar válogatottnak a Luxemburg elleni vereséget követően, hiszen nemcsak az eredmény, hanem a mutatott játék is az erősen kifogásolható kategóriába tartozott.

A vb-résztvevő Costa Rica elleni meccsen viszont már az első percektől az körvonalazódott, hogy egy teljesen más jellegű találkozót láthatunk. Egyértelmű volt, hogy ez az ellenfél más szintet képvisel, mint a luxemburgi: Remek ütemérzékkel, tetszetősen tették-vették a labdát a vendégeink (szerencsére komoly átütő erő nélkül).

Ügyesség tekintetében olykor felvették a versenyt velük a mieink is - sőt Ugrai a jó cseleivel és remek egyérintős játékával akár piros-kékbe is öltözhetett volna.

Az első helyzet előttük is adódott a 6. percben, bár Gamboa távoli lövése nem riadóztatta még Dibuszt sem - ráadásul Nagy Dániel lábán le is lassult a labda, így a kapusunk könnyű zsákmánya lett.

Sajnos a 11. percben máris cserére kényszerültünk, ugyanis Varga József heves küzdelme a labdáért azt eredményezte, hogy összeütközött a szöglet után visszafutó Viniciusszal. A védőnk ebben annyira megsérült, hogy végül cserét kért: helyére Korcsmár Zsolt érkezett.

És hogy mindezt tetézze a sors, ebben a pillanatban Pátkai is a combhajlító izmához kapott, és ő is jelezte, hogy nem tudja folytatni - posztjára Nagy Ádám állt be a csapatba.

A 24. percben egy újabb távoli lövéssel vétette észre magát a vendégcsapat, név szerint Gutiérrez, de kísérlete messze elkerülte a kapunk bal felső sarkát.

Az első félóra vége tájára valamelyest nőtt Costa Rica fölénye, és áttevődött a játék a magyar térfélre. A közép-amerikaiak dominanciája azonban csak szögletekben mutatkozott meg, Dibusznak továbbra sem akadt komoly védenivalója.

A 32. percben Borges sarokrúgása azért okozott némi riadalmat, főleg azért, mert Ugrai nem találta el a labdát, és az a mellette álló Gutiérrez elé csorgott, a védő azonban reflexmozdulattal, fordulásból nagyon gyatrán tudta csak a kapu felé küldeni azt, és a játékszer végül elpattogott a jobb alsó sarok mellett.

A következő pillanatban már Nagy Dániel vehette át a labdát a vendégtérfél közepén, és lendületes vágta végén 22 méterről tüzelt, de egy kevéssel a jobb felső sarok fölé.

Három perc múlva aztán Nagy Ádám bátor előretörését láthattuk, amit Borges csak egy sárga lapot érő szabálytalansággal tudott megfékezni.

A kissé jobbról, közel harmincról járó szabadrúgást Ugrai lőtte laposan a kapu felé - a mellé tartó kísérletbe Nikolics Nemanja a lehető legjobb ütemben tette bele a lábát, és így Moreirát becsapva a kapu bal oldalába bombázott. 1-0.

Nikolics visszatérése után mindkét mérkőzésén gólt szerzett! A magyar válogatott pedig az utolsó negyedórára ismét lendületesen, kapura veszélyesen futballozott, és javult a kombinációs játéka is. Kiegyenlített, lüktető lett a mérkőzés, mindkét csapattól szép megoldásokat láthattak a nézők. És ami a legfontosabb: magyar vezetést - ebben az évben mindössze harmadszorra.

A 41. percben még egy szép támadást láthattunk a mieinktől, bár a rossz passzokkal majdnem sikerült megfojtani az ígéretesen kibontakozó kontrát. A labda azért átkerült a bal oldalon nyargaló Nagy Dánieltől a túlsó szélre, ahol Nikolics tálalt a jobbján robogó Ugrai elé, ő azonban közelről csúnyán a rövid sarok mellé bombázott.

Hiába, minden nem sikerülhet az amúgy remek cseleket bemutató, már-már mutatványosként viselkedő diósgyőri támadónak sem…

Ettől függetlenül biztató volt a játék, amit a mieinktől láthattunk. Lehet, hogy nem volt annyira gördülékeny, mint az egyérintőző, labdát kiválóan kezelő costa ricaiaké, de sokkal nagyobb átütő ereje volt a mieink támadószekciójának, amelyet a vezetés hűen tükrözött.

Bíztunk benne, hogy szép dolgokat látunk még Szélesi csapatától a második félidőben - és akár további gólokat is.

Megmaradt az előny, de izgulni kellett a végén

Nem cseréltek a kapitányok a szünetben, így a második félidőt Priskin sárga lapja vezette be. Kissé érthetetlen volt, hogy miért repült rá előrenyújtott lábbal a szélen álló Rodríguezre a sportszerű légkörű találkozón… A sárga lap abszolút jogos volt, és sérülés szerencsére nem történt.

Az 50. percben már egy sokkal szebb jelenetet láthattunk! Ugrainak szinte minden csele bejött ezen a mérkőzésen (a costa ricaiak saját fegyverét fordítva ellenük), és tőle indult egy remek kontratámadás. A végén ő is kapta a labdát a jobbösszekötő helyén, de a lövés pillanatában meglökték hátulról, így a játékszer az elfekvő Moreirában akadt el. Tizenegyest meg talán még nem ért az eset…

Ezután cseréltek a vendégek: Duarte helyére Francisco Calvo állt be.

Egy ideig nem történt említésre méltó esemény. Lassan elütöttük az egy óra játékidőt, amikor Colindres megunta ezt, és 25 méterről kapura lőtt - ám toronymagasan a léc fölé.

Páros csere következett. A mieinknél Priskin adta át a helyét Böde Dánielnek, Costa Ricánál pedig Gamboa helyett Bryan Oviedo játszott tovább.

Mivel a sokat és pontosan passzoló vendégek a felállt magyar védőfalat áttörni nem tudták, jobbára távoli lövésekkel próbálkoztak. González is tüzelt egyet huszonötről, de éppen Dibusz ölébe.

A 61. percben Óscar Ramírez szövetségi kapitány lehívta Wallace-t a pályáról, és José Guillermo Ortizt küldte be a folytatásra. És ezután kis híján egyenlítettek a vendégek!

Matarita nyeste be balról a labdát a túlsó kapufa felé, és az ötösnél Szabó mögül Venegas tudott fejelni, éppen csak a bal alsó sarok mellé.

Nem sokkal később egy szöglet után Calvo ugrott magasabbra Korcsmárnál, és közeli, veszélyesen lefelé csapódó stukkolását Dibusznak bravúrral kellett hárítania.

A 67. percben Venegas számára is véget ért a mérkőzés - helyettese Ulises Segura lett a vendégeknél.

Öt perc múlva jártak talán a legközelebb a gólhoz a közép-amerikaiak: egyik legjobbjuk, az Angliában játszó Oviedo küldött egy hatalmas bombát a jobb alsó sarokra - itt már Dibusz minden tudására és nagy vetődésére volt szükség, hogy valahogy szögletre tudjon hárítani.

Újabb cserék következtek ezután… nálunk Nagy Dániel helyére Németh Krisztián, ellenfelünknél Colindres helyére Christian Bolaños állt be. Bejöttek lassan a nagy nevek is a vendégeknél, így nem meglepő, hogy egyre erősödött a magyar védelemre nehezedő nyomás.

És Bolaños, ha már bejött, megkínálta egy távoli lövéssel Dibuszt, de ő sem tudott kifogni rajta - főleg ezzel a kísérlettel nem, mert a középre tartó, laposan érkező labdát Dénes biztosan fogta.

A 81. percben Szélesi Zoltán szövetségi kapitány lehozta Nikolics Nemanját, és Márkvárt Dávidnak adott játéklehetőséget. És kis híján ő is azonnal élt vele.

Egy jobb oldali bedobás után ugyanis Bese az alapvonal mentén jól passzolta be neki a labdát, ő Márkvárt pedig egyből tüzelt is a rövid saroknál, de az ötösön belülről a szöget záró Moreirát találta el. A kipattanó sem jutott azonban messzire, mert Varga József gyűjtötte be azt, ám az ő kísérlete egy védőn gellert kapva magasan a keresztléc fölé szállt.

A magyar ziccert követően már csak a két utolsó csere maradt feljegyeznivalónak: a vendégeknél Rodríguezt Marco Ureña, a mieinknél Ugrait Stieber Zoltán váltotta.

Összességében egy jó hangulatú évzáró mérkőzést láthatott a közel tízezres közönség. A második félidő második felében már jóllakottabbnak tűntek a mieink, Costa Rica pedig hiába adogatott fölényben, ívelgetett vagy próbálkozott távoli lövésekkel, képtelen volt feltörni a jól záró, masszív magyar védelmet.

Az évet tehát győzelemmel zártuk, de nagy kérdés volt, hogy mit hoz majd a belga kapitány, Georges Leekens korszaka.