lux - hunLuxemburg - Magyarország

Biztató játék, felemás eredmény az első félidőben

A dicstelen, gyengén sikerült vb-selejtezősorozat után az MLSZ megvált a mieinket Európa-bajnokságra kivezető Bernd Storck szövetségi kapitánytól, és a belga Georges Leekenst szerződtette a helyére.

A neves szakember egyelőre megfigyelői státuszba helyezkedett, és a kapitányi teendőket addig az ideiglenesen kinevezett Szélesi Zoltán látta el.

A volt magyar válogatott labdarúgó ekkor már az 17 éven aluli utánpótláscsapat edzője volt, és nem mellesleges Storck stábjába tartozott. Ő képezte az átmenetet a két kapitány között - legalábbis a terv szerint.

Már ekkor érezni lehetett, hogy a váltás nem lesz zökkenőmentes, bár az ellenfelek kiválasztása annak kedvezett, hogy önbizalmat szerezzen a gárda, és sok új játékost ki lehessen próbálni a két barátságos mérkőzésen.

Csakhogy ellenfeleink közül ekkor már Luxemburg sem tartozott a kutyaütők táborába…

A mieink kezdtek némileg aktívabban, ahogyan az egy esélyestől elvárható.

Az 5. percben Ugrai kapcsolt le egy gyengén sikerült felszabadítást a tizenhatos jobb csücskénél, de rövid alsó sarokra tartó lövését Moris üggyel-bajjal megcsípte.

Két perc múlva Korhut tört előre a bal oldalon - hosszú alsó sarokra tartó távoli lövése egy kevéssel célt tévesztett, és a középen becsúszó Nikolics sem tudta a labdát a kapuba kotorni.

A 15. percben jutott el először Luxemburg válogatottja a magyar kapuig, és máris gól lett belőle. Egy kontra végén Rodrigues passzolt jobbról középre, ott pedig Aurélien Joachim csodát csinált: egy Zidane-csellel lefordult Korhutról, és az ötösről kíméletlenül bevarrta a játékszert a kilépő Kovácsik lábai között. 1-0.

Rendkívül pimasz, ugyanakkor zseniális gól volt, amit csak megtapsolni lehetett - no meg bosszankodni azon, miért nem tudott közbelépni egyetlen védőnk sem.

A 17. percben Thill végezhetett el szabadrúgást balról, de vagy lecsúszott a beadása, vagy eleve a kapunk bal oldalát célozta meg, mindenesetre csavarását könnyedén fogta Kovácsik.

És máris indította az ellentámadást, amely végén Németh kényszerítőzött ügyesen Ugraival, a visszakapott labdát azonban egy picit hosszan vette át - így Rodriguesnek lett ideje közbelépni, és Németh ötösről leadott lövése az ő lábáról vágódott a kapu fölé.

A szögletet Dzsudzsák jobbról a közeli kapufához nyeste be, ahol Kádár megcsúsztatta a játékszert, a középen érkező Nikolics Nemanja pedig mesterien a hosszú alsó sarokba csúsztatott. 1-1.

Villámgyorsan egyenlítettünk tehát, mielőtt nagyon elbízhatnák magukat a luxemburgiak. A magyar csapat ekkor még viszonylag egységes képet mutatott, így nagy tétben mertünk volna fogadni arra, hogy végül behúzza a mérkőzést.

A 20. percben Lovrencsics megrúgta a mélyre hajoló Olivier Thill fejét a labdáért folytatott küzdelemben, és ezért sárga lapot kapott.

A hazaiak játékmesterét hosszan kellett ápolni, végül egy turbánnal a fején végezte el a bal oldalvonal mellől járó szabadrúgást. Rodrigues a tizenegyes pontról csúsztatott, de a jobb felső sarok fölé.

A 27. perc lehetett volna az első alkalom, hogy megfordítsuk az állást, de sajnos kimaradt a ziccer. Dzsudzsák balról érkező beadását röviden mentették a hazaiak, így Ugrai levehette a labdát 13 méterre a kaputól, és szemből tüzelhetett. A jobb oldali kapufa tövét találta el, a közelről ismétlő Németh pedig sajnos éppen a földön fekvő Morisba lőtt.

Nem sokkal később Olivier Thill adhatott be jobbról egy szögletet, a későn kapcsoló védők között pedig Christopher Martins robbant be az ötösön belülre, de fejese a vele együtt emelkedő Ugrairól végül a keresztléc fölé pattant.

A következő sarokrúgás után a túloldalról Malget stukkolt egyet, de a kapu jobb oldala felé pattanó labdát Kovácsik könnyedén megfogta.

A 35. percben legaktívabb támadónk, Ugrai próbálkozott megint a tizenhatos jobb csücske közeléből, és ezúttal némileg erősebb lövést küldött a rövid alsó sarokra, de ezt is fogta Moris.

A másik oldalon Turpel kapta meg a játékszert a magyar térfél bal oldalán, de távoli lövése egyáltalán nem veszélyeztette a hosszú felső sarkot.

Aztán a derék luxemburgi begyűjtött egy sárga lapot is, mivel buktatta a tőle labdát szerző Nagy Ádámot a felezővonalnál.

És ennyi… sokkal többet nem lehet hozzátenni a látottakhoz. Az első félóra alapján nem tűnt úgy, hogy le fog égni a magyar válogatott Luxemburgban. Nem futballoztak hibátlanul a mieink, de uralták a játékot, és a lendületes, ám pontatlan hazai kontratámadásokat elég könnyen hatástalanították. Az utolsó negyedórára játékunk sajnos visszaesett, de bíztunk abban, hogy a cserékkel felfrissített nemzeti tizenegy más felfogásban jön ki a szünet után.

Kivégeztük magunkat a második félidőben

Ekkor még csak Luxemburg cserélt: Rodrigues helyett még egy támadó, Daniel da Mota állt be, a Thill-testvérpár pedig váltotta egymást: a megsérült Olivier helyén Vincent játszott tovább.

Sajnos a második játékrész nem úgy indult, ahogyan szerettük volna. Az iram még lagymatagabbá, a játék még kiszámíthatóbbá vált, és egyre több lett a fizikai párharc - azaz a labdáért folytatott birkózás. Ebben pedig semmivel nem bizonyultak jobbnak a mieink - sőt…

Az 52. percben Lovrencsics megkapta a második sárga lapját egy teljesen értelmetlen szabálytalanságért (a félpályánál, a szélen visszahúzta Jänischt), így tíz emberre fogyatkoztunk. Ez pedig végképp felbátorította a hazaiakat.

Az 55. percben mindjárt Joachim növelhette volna találatai számát, mert Christopher Martins remekül varázsolta elé a kezdőkörből a labdát, ám a támadó 16 méterről csak a bal oldalhálót találta el.

Jött a kényszerű változtatás a mieinknél: Ugrait áldozta fel Szélesi Zoltán szövetségi kapitány, hogy helyére egy védőt, Bese Barnabást állítson csatasorba. Furcsa módon mégis gyakran tűnt üresnek a védelmünk jobb oldala a folytatásban is.

És mintha vért ittak volna a luxemburgiak, megpróbáltak győzelemre játszani. Az 58. percben valóságos tűzijátékot rendeztek a kapunk előtt, végül a Nagy Ádámról levágódó labdát Mutsch szúrta rá, toronymagasan a kapu fölé küldve azt.

Négy perc múlva viszont már kevésbé megmosolyogtató dolgok történtek. Joachim jobb oldali beadását Vincent Thill megcsúsztatta középen, Da Mota pedig teljesen egyedül vehette át a labdát a tizenhatosunk bal oldalában. Szerencse, hogy nagy gólt akart lőni, és a hosszú felsőre tartó, közeli lövése a lelátó felé szállt el.

Gyorsan frissített is a luxemburgi kapitány, hogy csapata fenn tudja tartani ezt a lendületet. Lejött Jänisch és Mutsch, helyükre Dirk Carlson és Danel Sinani állt be.

Nálunk is történt egy csere - Némethet Sallai Roland váltotta.

A 69. percben Da Mota sárgult be, mivel buktatta a mellette labdát kihozó Korcsmárt a felezővonal környékén.

A 72. percben a hazaiak jutottak szabadrúgáshoz jobbról, messze a magyar kaputól. Az ügyeletes pontrúgó, Vincent Thill ívelte előre a játékszert, amit Malget meg is csúsztatott, ám az a hosszú felső sarok fölött hagyta el a pályát.

Két perc múlva egy újabb magyar támadó került bevetésre: Nikolicsot Priskin Tamás váltotta.

Röviddel ezután Malget is egy sárga lappal lett gazdagabb, mivel egy magyar kontra során lerántotta a mellette támadást kísérő Dzsudzsákot.

De az idő csak telt, és a mieinken egyáltalán nem látszott az, hogy különösebben nyerni akarnának. A minimumot hozva mozogtak, de szinte senki sem volt, aki bármilyen pluszt tett volna hozzá a játékhoz. Sokat emelgettük előre a labdákat, amelyeket rendre lekapcsoltak a luxemburgiak, és a párharcokban sem bizonyultunk erősebbnek ellenfelünknél.

A 83. percben a magyar szakvezetés kettős cserével próbált lendületet vinni a csapatba. Lehívta a pályáról Nagy Ádámot és Dzsudzsákot, helyükre Balogh Balázst és Stieber Zoltánt állította be.

Egy perc múlva pedig már hátrányban is voltunk. Vincent Thill jobbról bekanyarított szöglete az ötösön belülre szállt, ahol négy(!) védőnk mögött üresen vetődött be Marvin Martins, hogy a földbe gyökerezett lábú Kovácsik mellett csukafejessel küldje a labdát a hálóba. 2-1.

Egy megmagyarázhatatlan gól tette teljessé a mieink vesszőfutását, amelyet amúgy is rövidzárlatok egész sora és lélektelen játék jellemzett. A luxemburgiak persze extázisban ünnepelték a gólszerzőt, aki egy kicsit túl is pörgött, mert a középkezdés után azonnal becsúszott a balszélen elfutó Sallainak, és kiérdemelt ezzel egy sárga lapot.

A 88. percben Joachim helyén még Aldin Skenderovic is kapott néhány perc játéklehetőséget Luc Holtz szövetségi kapitánytól.

A mieink kétségbeesetten kapkodni kezdtek, de ez már nem volt több görcsös akarásnál, mert ötlettel és higgadtsággal még véletlenül sem párosult. Ehelyett a fejetlen előrerohanás inkább megnyitotta a teret a veszélyesen kontrázó hazaiak előtt, akik éltek is a lehetőséggel, és kis híján kétgólosra növelték az előnyüket.

A 88. percben Stieber ívelhetett volna előre egy balról járó szabadrúgást, ehelyett laposan odarúgta a luxemburgi középpályás sornak, amely azonnal meg is indult előre a labdával. Turpel szöktette Sinanit, akit nyomorgattak az üldözői, mégis lőni tudott húszról - igaz, nem túl erős kísérletét Kovácsik vetődve elcsípte.

De ahelyett, hogy mi tettük volna próbára Morist, inkább továbbra is a magyar kapu forgott veszélyben. Egy hosszú indítást Bese kapcsolt le a balszélen, ám fejese keresztbe szállt, így a második hullámban érkező luxemburgiak meg tudták szerezni a labdát. Végül az Da Mota elé került a balösszekötő helyén, aki közelről tüzelt is, de bombája szerencsére csak kívülről érintette a hálót.

Már a végjáték volt, amikor a mezőny egyik legjobbja, Christopher Martins helyére Dwayn Holter érkezett a luxemburgi válogatottba.

A 93. percben még Philipps is megpróbálkozott egy lövéssel a kezdőkörből(!) - Kádár felívelését lőtte egyből vissza, de természetesen ez könnyű zsákmány volt Kovácsiknak.

Idő azonban már nem volt javítani, mert leteltek a hosszabbítás percei. Andorra után Luxemburgban is szégyellnivaló vereséget szenvedett a magyar nemzeti tizenegy. Nem is elsősorban az ellenfél miatt, hiszen a hercegség csapata sokat erősödött az elmúlt időben, hanem a mutatott játék volt az, ami igazán felborzolhatta a kedélyeket.

„Sikerült” ugyanis a második félidőt egyetlen szöglet és kapu felé tartó lövés nélkül lehozni, ami elképesztő statisztika egy miniállam válogatottjával szemben.

Nehéz erre magyarázatot találni, és biztató jeleket is, amelyre az új kapitány, a most még csak megfigyelőként jelen lévő Georges Leekens építhet.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy 2017-ben régen nem látott mélységekbe süllyedt a magyar válogatott, és csak abban bízhattunk, hogy az évzáró, Costa Rica elleni mérkőzésen szépítenek a mérlegen a mieink.