hun - farMagyarország - Feröer-szigetek

Kritikával jutalmazták a szurkolók a masszív szenvedést

Már tét nélkül, a becsületéért hajtott a magyar válogatott, illetve azért, nehogy a feröeri csapat szégyenszemre megelőzze a selejtezőcsoportban…

Így valósággal nekiestek a mieink a vendégeknek, de igen hamar kiderült, hogy az Eppel-Ugrai támadókettős könnyűnek találtatik az ötfős védősorban őrlődve.

A feröeriek amúgy semmit sem bíztak a véletlenre, mert „beparkolták a buszt” a kapu elé, és biztos, ami biztos, egy négyfős középpályás sorral erősítették meg a védekezésüket. Elöl egyedül - az amúgy elég képzett - Edmundsson kergette a labdát, de egymagában kevés gondot jelentett a védőinknek.

A 2. percben Fiola előreívelését jól vette le Eppel a kígyótér jobb szélénél, de lövésébe Gregersen azonnal belelépett, így az akció vége egy szöglet lett.

Három perccel később Dzsudzsák húzott jobbról befelé, és próbálkozott egészen távolról - és ez a kísérlet még ígéretesnek is volt mondható, mert a lefelé csapódó labda nem sokkal kerülte el a jobb alsó sarkot.

Ekkor még lendületes voltak a mieink. A hamar helyet cserélő Dzsudzsák és Stieber közül az utóbbi ment el a bal oldalon, középre adásánál pedig Eppel megelőzte az emberét, de 6 méterről magasan a rövid felső sarok fölé fejelt.

Aztán egy kicsit elfogyott a támadókedv… vagy a vendégek zárták be a réseket, mindenesetre a játékunk passzív adogatásba, majd meddő mezőnyfölénybe csapott át. A feröeriek viszont igyekeztek támadgatni, és egész ügyesen, néhány húzással képesek voltak ott teremni a kapunk előtt - más kérdés, hogy a tizenhatosnál már az ő tudományuk is elfogyott.

A 14. percben egy hosszan előrevágott labdát Sørensen kezelt le a büntetőterületünk bal csücskénél, majd jó cselekkel befelé indult, de a hosszú alsóra tartó, viszonylag erőtlen lövését Gulácsi minden gond nélkül elcsípte. Ezzel együtt az övék volt az addigi legnagyobb helyzet.

A mérkőzés nem volt durva, szabálytalanság elvétve fordult elő, ezért is volt kissé meglepő Benjaminsen tette a 18. percben, amikor egy felugrásnál lekönyökölte Pátkait még a feröeri térfélen. Sárga lapot is kapott érte.

Nekünk maradtak a távoli lövések és a rögzített szituációk. A 22. percben Pátkai lőtt távolról a bal alsó sarok mellé, majd fél óra játék után Dzsudzsák szöglete tekeredett veszélyesen a rövid sarokra, ahol Eppel - egy védő segítségével - csúsztatta meg azt, jócskán a hosszú felső sarok fölé.

Az első kaput eltaláló lövésünkre a 33. percig kellett várni: ekkor Dzsudzsák végzett el egy kissé balról, a tizenhatos vonaláról járó szabadrúgást, de a hosszú alsó sarokra tekert, a kapus pedig könnyedén bokszolta ki a gyakorlatilag hozzá érkező labdát.

Három perccel a félidő vége előtt még Ugrai próbálkozott a feröeri büntetőterület jobb csücskéből, lapos lövése azonban az oldalhálót súrolta.

Ekkor már nagyon türelmetlen volt a közönség - a szurkolók fél óra után ébresztőt skandáltak, majd hamar előkerült a „K… gyenge!” rigmus is.

Mi tagadás, két elég alacsony színvonalon játszó csapat gyűrte egymást az első félidőben. A mieink többet birtokolták a labdát, olykor egykapuztak, de nem volt átütő erő a támadásaikban. A vendégek néha egész ügyesen, egyérintőkkel jutottak el a magyar kapuig, de rájuk sem lehetett mondani azt, hogy életveszélyes előrejátékot mutattak volna be.

Mindkét együttesre jellemző volt, hogy könnyen eladták a labdát, a beadásaik, támadásbefejezéseik pedig rendre pontatlanok voltak.

Mondhatni, hogy az állás nekünk kedvezett, hiszen a feröeriek csak győzelmük esetén kerültek volna elénk a táblázaton, ám a 2017-es esztendőben sok kudarcot megélt szurkoló ennél sokkal többet akart.

Kérdés, miben bízhatott a második félidőre?

Végül begyűrtük őket - a többit megjegyezni sem lehetett

Némi reményt talán egyedül az adhatott, hogy a félidőben Bernd Storck becserélte a „feröeriek rémét”, Böde Dánielt, aki két gólt lőtt ellenük a 2015-ös Eb-selejtezőn. A ferencvárosiak erőcentere a súlytalan Eppelt váltotta.

A második játékrészt valamivel agilisebben kezdte a magyar válogatott - érezhető volt, hogy egy fordulatszámmal magasabb fokon pörög a csapat, és hamar meg akarja szerezni a döntő gólt.

Még csak a 49. percben jártunk, amikor Dzsudzsák bal oldali szögletét Ugrai 7 méterről a jobb felső sarok mellé fejelte. Ziccer ugyan nem volt, mégis veszélyesebbnek tűnt bármelyik első félidőbeli próbálkozásunknál.

Az 52. percben azonban a feröeriek mutattak be egy igen gördülékeny támadást… egy bedobás után ketten is szép mozdulattal, egyből perdítették tovább a labdát, ami így igen hamar eljutott a címzetthez, Edmundsson azonban a tizenhatosról - kissé jobbról, némileg elkapkodva - a rövid alsó sarok mellé tüzelt.

Egy percre rá Gregersen ívelt hosszan előre szabadrúgásból, és megint a magas center fejelhetett, de éppen Gulácsi ölébe sikerült bólintania.

De még mindig a feröeriek jöttek - ezek az ő perceik voltak. Sørensen készülődött nagy bedobáshoz a tizenhatosunktól balra, de végül addig-addig törölgette a labdát, amíg sárga lapot nem adott neki a játékvezető.

Végül csak elvégezte, Böde rövid felszabadító fejesét pedig Vatnhamar küldte vissza 21 méterről, de a játékszer céltalanul hullott alá az égből, a bal kapufa mellé.

Rögtön ezután a mieink is megmutatták, hogy tudnak gyors támadást vezetni. Nagy Ádám indította Stiebert, ő pedig Dzsudzsákot - csapatkapitányunk tovább robogott, és kissé balról, 20 méterről bombázott a rövid felső sarok mellé.

Veszélyes ugyan nem volt, de végre valami…

Sőt, Fiola jobbról, ravaszul kapu elé varázsolt labdájára Böde remek ütemben érkezett, de jól lépett ki az ötösre Nielsen is, és elakadt benne a csatár közeli lövése. Vitán felül ez volt eddig a legnagyobb gólhelyzetünk, de az állás még mindig 0-0.

A 60. percben Stieber kapott egy jó átadást a tizenhatos jobb csücskénél - befelé húzott, a rövid alsóra visszahúzott lövése azonban gyengécskére sikerült, így Nielsen minden gond nélkül leért rá.

Stieber lendületben maradt - nem sokra rá Baldvinsson mellett húzott el a kezdőkörben, aki lerántotta őt egy sárga lapért cserébe.

Ebben a periódusban érződött először, hogy ötletesség is költözött a magyar támadójátékba. A feröeriek egyre melegebb szituációkat éltek át a saját kapujuk előtt, és kezdett megmutatkozni a - játékban addig nehezen tetten érhető - minőségi különbség. Áttevődött a játék a vendégek tizenhatosának környékére.

A 63. percben Dzsudzsák adott be ismét szögletet, és a feröeriek nemcsak felszabadítani tudtak, hanem többen még indultak is volna a büntetőterület elé pattogó labdával. Végül Nagy Ádám mentette meg a helyzetet egy céltalan lövéssel, ami magasan a kapu felett hagyta el a játékteret.

A 66. percben két változtatás is történt. A feröerieknél Benjaminsen jött le a pályáról, helyette Hallur Hansson folytatta tovább. A mieinknél Stiebert egy újonc, Nagy Dániel váltotta.

Két minutummal később egy újabb lendületes támadást láthattunk: Böde dobta akcióba a balösszekötő helyén robogó Dzsudzsákot, aki majdnem az alapvonalig kereste a lövőhelyzetet, és végül az éles szögből leadott lövését Nielsen szedte fel.

Eljutottunk a 73. percig magyar gól nélkül. Ekkor újra cseréltek a vendégek - Sørensent Kaj Leo í Bartalsstovu váltotta.

A 77. percben ellenfelünk végezhetett el szögletet a bal oldalról, és mivel röviden sikerült csak felszabadítani, a labda a frissen beállt Bartalsstovu elé került. Ő nagyon ambiciózusan cselezgetni kezdett a tizenhatos vonalán, jobbra húzott, majd éles lövést eresztett meg a bal felső sarok felé… Gulácsi repült, a labda pedig nem sokkal zúgott el a keresztléc felett.

De a mieink is támadásban maradtak, és egy szögletből majdnem gól lett! Dzsudzsák kanyarította be balról a tankként emelkedő Böde fejére, akinek a stukkolását Nielsen bravúrral ütötte ki a jobb kapufa mellől. Már nagyon érett a magyar találat.

És az a 81. percben végre megszületett. Megint Dzsudzsák adott be egy jobbról járó szögletet, Böde pedig lecsapott az ötösön: első, nem túl jól eltalált lövését Nielsen még védte, a kipattanót azonban Böde közelről már bepofozta. Megtört a jég, 1-0!

Szinte sajnálta az ember a feröerieket, akik hősiesen védekeztek, de a tankszerű centerünk, Böde személyében emberükre akadtak. Érdekes, hogy nem Ugrai cselezőkészsége, vagy Dzsudzsák gyorsasága győzte le őket, hanem éppen a nyers erő…

A 85. percben Joensen is besárgult, amiért lerántotta a mellette elhúzni készülő Nagy Dánielt a kezdőkörben.

A mérkőzés végén még két cserét jegyezhettünk fel. A vendégeknél Færø helyére Klæmint Olsen, Bernd Storck együttesében pedig Ugrai helyére Sallai Roland állt be.

A hosszabbításra még Nagy Ádám teljesen felesleges sárga lapja maradt - középpályásunk hátulról tarolta le az előle labdát szerző Edmundssont a felezővonalnál, ezért jogos volt a figyelmeztetés.

Aligha tesszük kirakatba ezt a mérkőzést a magyar válogatott történelmében, és ez az egész selejtezősorozatra igaz. Pontosan úgy érezhettük magunkat, mint 1993 vagy 1995 végén, amikor egy félamatőr együttes ellen arattunk itthon kínkeserves, 1-0-ás győzelmet, a nagyok versenyébe pedig egyáltalán nem sikerült beleszólnunk.

Nagy csalódás volt ez a remekül sikerült Európa-bajnokság után, ugyanakkor figyelmeztetés is: egy fecske nem csinál nyarat, és az élvonalba kerüléshez kitartó munkára, fegyelemre és mindenekelőtt minél jobb játékosokra van szükség.