srb - hunJugoszlávia - Magyarország

Az első félidőben a magyar támadósor gyengén játszott, csatáraink nem találták a helyüket, rosszul helyezkedtek, s ha hozzájuk került a labda, többnyire rossz helyre adták.

A jugoszlávok nyugodtabban játszottak és időnkint többet is támadtak, fedezetpárunk azonban ragyogóan állta meg a helyét ebben az időszakban, számos jugoszláv támadást akasztott meg és ragyogóan dobta újra meg újra előre a csatárainkat. Igen megbízható volt a védelmünk is, s így a jugoszláv támadások nem vezettek sikerre.

Vezető gólunk azonban fordulatot hozott a játékba: támadósorunk lehiggadt, az összjáték egyre jobb lett, fölényünk mind jobban kidomborodott. A mérkőzés utolsó negyedórájában […] a labda jóformán állandóan a jugoszlávok térfelén pattogott.

Ha a csatársorunk – különösen a jobbszárny – nyugodtabban játszott volna, a győzelem aránya lényegesen nagyobb lett volna. […] A magyar csapat a nagy tét miatt óvatosabban kezdett, s így nem tudta csillogtatni igazi tudását. A II. félidőben már lényegesen jobb játékot mutatott és megérdemelten szerezte meg az olimpiai bajnoki címet.

NépsportSzünet után felülkerekedett a nagyobbtudású magyar csapat (1952. augusztus 3.)