GEO - HUN
2026.11.14
Még 13 nap
GEO - HUN
2026.11.14
Ki hitte volna, amikor Párizsban Kocsis vasárnap délután fél öt körül megzörgette a franciák hálóját, az egy végleges és megismételhetetlen esemény.
Pedig a felhőfejese az lett – megvertük vele a franciákat, és ezután már csak egyetlen fellépése maradt az Aranycsapatnak: a bécsi, ahol Kocsis nem talált be.
Ezután kitört a forradalom, majd az azt elsöprő államhatalom elől százezrek menekültek külföldre – köztük Kocsis is, akit a fél futballvilág klubjai csábítottak magukhoz.
(Végül – egy kis zürichi kitérő után – a Barcelona lett a befutó, ott is lett lefényképezve Kocsis Sándor 1960-ban.)
De vissza a francia meccshez!
1956 elején komoly erőnléti gondokkal küzdött az együttes, de Bukovi Márton irányításával visszatalált a győzelmek útjára. A colombesi diadal volt a fiúk negyedik sikere zsinórban.
A magyar csapat a szokásostól eltérő taktikával játszott: Puskás maradt elöl éknek, Kocsis és Hidegkuti hátrébb helyezkedett el általában, s többnyire hátulról igyekezett indítani a két szélső is.
Ezt a tömör falat a kelleténél több adogatással, csaknem mindig kombinációs játékot játszó magyar támadók ritkán tudták áttörni. Minden labdáért fáradhatatlanul harcoltak a franciák, támadóinkat szorosan fogták, különösen Puskást és Kocsist.
A magyar csapat labdatartásos, sokadogatós játéka kifárasztotta az ellenfelet. Ekkor jött az az időszak, az utolsó negyedóra, amelyben a magyar válogatott megmutathatta igazi támadójátékát.
Bozsik egy gyönyörű csel után a jobbszélen száguló Sándort indította, aki a tizenegyes pont vonalából magasan középre ívelt. Remetter a gólvonalon ragadt, Kocsis Sándor pedig mindenkit túlugorva érkezett az ötösön, és védhetetlenül fejelt a kapu bal felső sarkába.
Egy – mondhatni – szokásos Kocsis-gól, amely lezárt egy fejezetet.
Bízunk benne, lesz még ilyen sikeres korszaka a magyar labdarúgásnak!