Kihagyott ziccerek + kihagyott félidő = vereség

Ukrajna nyerte a csoport két legerősebb együttesének tartott csapatok csatáját Budapesten - és a bosszantó kudarcért nem egyedül a balszerencse okolható.

2026. szeptember 26. | Szerző: Végh András

Nem kezdtük hurráoptimizmussal a Nemzetek Ligája menetelésünket, ugyanis kulcsembereink sérülése miatt némileg tartalékosan állt ki a magyar válogatott – főleg a támadósorában.

Ráadásul az ukrán csapat erejét nehéz volt felmérni: kapitányváltáson estek át, aki az első néhány mérkőzésén igencsak kereste a kezdő tizenegyét.

Meglepően jól indult a meccs, hiszen azt láthattuk, hogy a mieinknél van a labda, kontrollálják a játékot, és a kapuja elé szögezik az ellenfelet. Sőt, Szoboszlai beadását Schäfer remekül fejelte Lukács elé, aki közelről, fordulásból a felső lécre bombázta a labdát.

Nem sokkal később Bolla hagyott ki az ötösről egy százszázalékos ziccert – ekkor már érezni lehetett a görcsös akarást, ami a helyzetek kihasználását illeti… De a saját koporsónkba akkor vertük be a szeget, amikor a fél magyar védelem lemaradt Danylo Sikanról, aki a hálóba fejelte az ukrán csapat addigi egyetlen ziccerét.

A második félidőre reméltük a huszáros rohamokat, de azok elmaradtak. A mieink fásultan, ötlettelenül tologatták középen és hátul a labdát, miközben az ukrán válogatott egyre magabiztosabbá válva stabilizálta a csapatrészeit.

A játékrész derekán már nekik is akadtak százszázalékos helyzeteik – ekkor a szinte hőssé váló Tóth Balázs és Orbán Willi tartotta az eredményt – , és csak a végére pörgött fel a magyar válogatott, amikor Marco Rossi már kockáztatva több fiatal támadónak is lehetőséget adott.

A szurkolók kedvét szegő második félidőt egy dühítő közjáték zárta le. Ugyan kívülről követhetetlen, hogy ki provokált kit, mindenesetre a Szoboszlait támadó ukrán játékost lefogó Kerkezről valósággal letépte a mezt az odarontó Matvijenko, és a játékvezető utólag büntette végig a feleket sárga lapokkal.

Az angol bíró amúgy sem állt a helyzet magaslatán. Furcsa ítéletekkel borzolta a kedélyeket, olykor nagyokat tévedve a kárunkra, a végére pedig kicsúszott a kezéből a mérkőzés, és nem tudta megfékezni az elszabaduló indulatokat.

Összességében a vereségünk egyszerre bosszantó és megérdemelt: az első félidő alapján nagy pechünk volt az eredménnyel, a másodikban viszont saját magunk „szentesítettük” azt a tompa csapatjátékkal.

Folytatás hétfőn, a georgiából győztesen hazatérő Észak-Írország otthonában. Hajtós meccsre van kilátás Belfastban, és akkor még finoman fogalmaztunk…