Marco Rossi szerint a félelem benítja meg a csapatot

Az MLSZ exkluzív, húszperces interjút készített magyar válogatott szövetségi kapitányával. Hogyan készülnek a mieink az ellenfeleinkre a Nemzetek Ligájában?

2026. szeptember 22. | Szerző: Végh András

„Az élet megy tovább, nem kesereghetünk a kiömlött tej felett” – fogalmazott Marco Rossi, utalva a tavaly novemberi, Írország elleni mérkőzésen történtekre, amellyel lemaradt a magyar válogatott a világbajnokság playoff-köréről.

A szakember szerint probléma, hogy sokan még mindig a régmúlton rágódnak, és ez alól a játékosok sem kivételek, hiszen ugyanolyan beidegződéseik vannak, mint az átlag magyarnak. Emiatt megijednek, ha a 80. percben gólt kapnak, és eluralkodik rajtuk a félelem. Az pedig a lehető legrosszabb, ami történhet velük:

Ha elkezdesz félni az ellenféltől, attól, hogy gólt lőhetnek, vagy bármi mástól, az a vég kezdete. Ez olyan dolog, amit le kell küzdenünk.

Az ominózus ír meccs után Rossi a szövetség kezébe helyezte a sorsát, de az MLSZ a közös folytatás mellett döntött.

Mit értékel leginkább a játékosokban?

Rossi válogatási sorrendje a következő:

A technikai-taktikai képzettség,
a fizikai felkészültség,
a rendszeres játéklehetőség a klubnál.

Fontosnak tartja az erőt, a sebességet és a robbanékonyságot, ami a topligákban edződő futballistáknál mind megvan. Ez sajnos nem igaz az NB1-re, mert az nem topliga.

A válogatottnál komoly gondot jelent, hogy nincs elég idő együtt edzeni, automatizmusokat felépíteni, gyakorolni. Ez persze nemcsak nálunk probléma, hiszen minden szövetségi kapitány hasonló kihívásokkal szembesül.

Mi a helyzet a hiányposztokkal?

Marco Rossi megemlítette a kezdeteket, amikor Nagy Ádám vagy Pátkai kiesése azt jelentette, hogy nincs hadra fogható belső középpályás. Ebben sokat lépett előre a válogatott:

Ma viszont nagyon sok opciónk van, akik közül választhatunk, így nyilvánvalóan ott az összes előbb felsorolt kiválasztási szempont alapján válogathatok.

Hiány van viszont a belső védő posztján, nehézséget okoz jobb oldali szárnyvédőt vagy jobbhátvédet találni, nem is beszélve Varga Barnabás helyettesítéséről.

Ezeken a posztokon a stáb három szempont helyett jó, ha kettőt figyelembe tud venni – attól függően, hogy éppen ki áll rendelkezésre.

Fejlődött-e a magyar válogatott?

Marco Rossi szerint a válogatott az évek során az elért eredményektől függetlenül technikai és taktikai fejlődésen ment keresztül. Ma már igyekszik ráerőltetni a saját játékát az ellenfélre, és irányítani a mérkőzést. Egy reaktívabb focitól eljutott a kezdeményezőbb futballig.

A 4-2-3-1-es játékrendszer passzol leginkább a kerethez, de a hozzáállás még fontosabb ennél.

Olyan játékosok kellenek, akik a mérkőzés minden fázisát nagyjából ugyanúgy tudják megvalósítani, és különösen a középpályások válnak fontossá azért, hogy egy olyan játékosnak, mint Dominik – aki a mi topjátékosunk –, kicsit több mozgásteret és szabadságot biztosítsunk a területek elfoglalásában vagy megtámadásában, és így lehetőséget adjunk neki a játéka alakítására.

Rossi és a kritikák

A futball a szurkolóké, ezért Marco Rossi készséggel elfogadja a közvélemény bírálatát, ám azt kevésbé, amikor olyan kollégái kritizálják, akik nem mutattak fel eredményeket.

Azt külön fájlalja, amikor azt vetik a szemére, hogy már megtanulhatott volna magyarul. „Három nyelvvel körbe tudom utazni a világot” – mondta, míg a magyart hiába próbálta megtanulni, állítása szerint nagyon nehéz.

Könnyű vagy nehéz csoportba kerültünk?

Egyáltalán nem tartja könnyűnek, de úgy áll hozzá a stáb és a játékosok, hogy mindegyik mérkőzést meg akarják nyerni.

Ukrajna

Az ukránok kezdeményező, agresszív hozzáállást mutatnak a pályán, magasan támadnak le, gyakran emberfogással, emellett kiválóak az átmenetekben. Jók a labdabirtoklási fázisban is, és megvan a képességük a helyzetek befejezésére: elöl olyan fontos játékosaik vannak, akik bármelyik pillanatban eldönthetik a mérkőzést.

Elég csak megnézni a keret minőségét, azt, hogy hol játszanak a játékosaik, vagy magának a keretnek az értékét, és világossá válik, hogy rendkívül nehéz ellenfélről van szó.

Észak-Írország

Az északírek ellen elsősorban fizikai küzdelemre számít, abban pedig nem a mi javunkra billen a mérleg:

Itt egy olyan válogatottról beszélünk, amelynek a kezdő tizenegyében szerintem legalább nyolc olyan játékos van, aki magasabb 190 cm-nél. Így természetesen kerülnünk kell a felesleges szabálytalanságokat a kapunk közelében, nem szabad ingyen szabadrúgásokat, szögleteket vagy bedobásokat ajándékoznunk nekik.

Vannak viszont olyan játékelemek, amelyekben a magyar válogatott van előnyben Rossi szerint, és ezekre kell építkeznünk ahhoz, hogy megnyerjük a párharcokat:

Talán picit elmaradnak az agilitás és a labdajáratás/technika terén, nekünk pedig ügyesen kell kihasználnunk ezt a két tényezőt, amelyekben szerintem előnyben vagyunk velük szemben. Úgy kell játszanunk, mint az Írország elleni idegenbeli meccs első félidejében.

Georgia

A kaukázusi csapat fejlődését Rossi szerint a játékosaik minősége adja. Kvarackheliát például Aranylabda-szintű futballistának tartja, de a pálya minden részén vannak olyan játékosaik, akikben van erő, és mindenekelőtt óriási vágy, hogy jól teljesítsenek a válogatottban.

Amikor mi itthon játszunk, mindig hatvanezren szurkolnak a magyar válogatottnak. Rendkívül lelkesek, és valóban mindent megtesznek azért, hogy hozzásegítsék a csapatot a remélt eredményhez. Szóval a látottak alapján – különösen amikor hazai pályán játszunk – úgy tűnik, az emberek elégedettek a magyar válogatottal.

Milyennek látja Marco Rossi az újoncokat?

Olyan játékosok, akikre számítani lehet a jövőben, de sokuknak most nagyon kevés játéklehetősége volt. Vannak olyanok is, akik jó jeleket mutattak, de „pillanatnyilag nem hívhatók be” – itt vélhetően többek között Kovács Bendegúzra gondolt.

Mindig megmarad egy elég szilárd mag – 15-16 játékos – , akik többé-kevésbé szinte minden kerethirdetésnél meghívást kapnak, a többiek pedig a pillanatnyi formájuktól és játéklehetőségüktől függően cserélődnek.