Két mérkőzés, két magyar győzelem - ám egyik sem tegnap volt. Közel három és fél évtizede találkozott egymással a két csapat, az ukrán válogatott indulásakor.
34 év elképesztően sok idő, a futballban pedig pláne.
Ennyi évvel ezelőtt még csak alakulgatott az ukrán válogatott, és története első mérkőzését játszotta. Ellenünk.
Akkor és ott még a magyar csapat volt a sztár! És a jobb is, mert simán nyert 3-1-re.
Persze ehhez hozzájárul az is, hogy Kárpátalján, a magyarlakta Ungváron rendezték a történelmi mérkőzést. Néhány sort idézek a Labdarúgás című magazin 1992. májusi számából (szerző: Thaly Zoltán) – mert mindennél jobban átadja ennek a találkozónak a hangulatát.
Elég volt egy mondat, egy-egy üdvözlő szó, az eredményt jósoló felemelt ujj, vagy egy kapcsolatot teremtő, biztató mosoly. Először zavarba hozott a „mi nyerünk!” kifejezés, hisz az ellenfél otthonába látogattunk. De az a „mi”, a magyar válogatott, a magyar nép, a magyarság szeretetét, rokonszenvét, sajátját tükrözi.
A mérkőzés előtt és most a szünetben Kovács Kati és Koós János slágereivel szórakoztatták a közönséget. A kedves gondnok néni „dicsekedett”, hogy „ugye megtettünk mindent, hogy rend és kényelem legyen”.
A mérkőzést a helyi tévé nem közvetítette, de ez csak egy legyintést érdemelt, mert „úgyis mindenki a magyar adást nézi” – jelentette ki fennhangon egy fiatalember.
Válogatottunk megjelenését hatalmas üdvrivalgás köszöntötte. A hangorkánból ítélve, nemcsak a nyíregyházi szurkolók (busszal és személygépkocsikkal érkeztek) ismerték fel játékosainkat
Furcsa, de kicsit örültem is a szépítő gólnak. Nagyszerű a győzelem, de ennyi dukált a sportszerű és szimpatikus kék-sárga gárdának, ősszel, Nyíregyházán nehezebb lesz
A hazai, Izland elleni leégés után jött az augusztus végi viszontmeccs, amelyen már az ukrán csapat szerezte meg a vezetést. Igaz, ipari mennyiségben hagytuk ki a helyzeteket – még büntetőt is – , de nagy megkönnyebbülést hozott, amikor Kovács Kálmán végre befejelte az egyenlítő gólt.
Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a hosszabbításban Nagy Tibor szabadrúgása is utat talált a hálóba. Azt a győzelmet nem érdemeltük meg
És itt vége is szakadt a két válogatott közös múltjának, mert az elmúlt közel három és fél évtizedben nem futottunk össze sem selejtezőn, sem barátságos mérkőzésen. Talán jobb is, mert nem a mieink lettek volna az esélyesek.
Vajon most azok? A világranglistán Ukrajna néhány hellyel előrébb áll ugyan, de most nyáron cseréltek szövetségi kapitányt, aki igencsak kereste a csapatát.
Óva inthet ugyanakkor, hogy idegenben simán lerendezték a lengyeleket.
Megijedni nem kell – történelmi lehetőségünk van arra, hogy folytassuk a győzelmi sorozatunkat az ukrán nemzeti tizenegy ellen! Sőt, külön pikantériát ad a Nemzetek Ligájának az, hogy a visszavágót ezúttal is a közelben, történelmi magyar területen vívjuk majd – még ha a mai Nagyszombatot már csak néhány száz magyar lakja is.
Szurkolóink viszont lesznek ott bőven. Ha nem is Koós János és Kovács Kati slágerei dübörögnek majd az Anton Malatinský Stadion hangszóróiból, jó hangulat várható!
Minden a válogatott új tehetségeiről, ellenfeleiről és az idegenbeli túrákról egyetlen interaktív e-magazinban.
Csak 1 990 Ft • PDF & lapozható formátumban