HUN - UKR
2026.09.25
Még 71 nap
HUN - UKR
2026.09.25
A norvég foci sikere több mint Haaland és egy jó generáció. Az egyik szakember meséli el nekünk, hogyan újították meg a labdarúgásukat az elmúlt 10 évben.
Bár Haalandék nagy csatában végül nem jutottak be a most zajló világbajnokság elődöntőjébe, egyértelmű: a legnagyobb tornáról 28 évig hiányzó északiak ország-világnak megmutatták, hogy óriási fejlődtek az elmúlt években.
Emlékeztetőként pillantsunk rá erre a képre:
Az előrelépésük megkérdőjelezhetetlen.
Emlékszel? Norvégiával éppen 10 és fél évvel ezelőtt játszottunk pótselejtezőt, amelyen bár ők voltak a némileg esélyesebbek, kettős győzelemmel a mieink jutottak ki az Európa bajnokságra.
2015 novemberében, a mérkőzés előtt fej-fej mellett állt a két együttes az erősorrendet igen pontosan mérő ELO-ranglistán. A meccseken aztán kiderült, hogy a miénk az ütőképesebb csapat.
Ha mondhatunk ilyet, az olaszok még inkább képben vannak. Mit ad ég, 2015-ben éppen egy csoportban szerepeltek a selejtezőkön a norvégokkal, ahogyan 2025-ben is.
Tíz évvel ezelőtt Olaszország simán nyert Oslóban, majd az utolsó, ki-ki mérkőzésen egy huszáros hajrával fordítani és győzni tudott odahaza, így megnyerte a csoportját.
Tavaly?… Nos a vb-selejtezőkön már más volt a helyzet: Norvégia mindkét olaszok elleni meccsét simán behúzta (7-1-es gólkülönbséggel), és – éppen ezzel – hat pontos fórt vert a taljánokra.
Ez nem a véletlen műve, és bár az Azurri nem jutott ki az idei tornára, a norvég csapat fejlődése megkérdőjelezhetetlen.
De mi áll a háttérben? Puszta szerencse, vagy egy jó generáció?
Håkon Grøttland, a norvég labdarúgó szövetség (NFF) játékos- és edzőképzésért felelős igazgatója az UEFA honlapjának adott interjújában részletesen kifejtette, mit tettek az elmúlt tíz évben azért, hogy a labdarúgásuk helyzete gyökeresen megváltozzon.
A sikernek szerinte három fő összetevője van – ez indította be a norvég foci fejlődését, és termelte ki végül azt a csapatot, amely a világbajnokság negyeddöntőjéig jutott.
Első lépésként az izlandi modellt követték: műfüves focipályákat építettek, ami ellenáll a kiszámíthatatlan és olykor kőkemény norvégiai időjárásnak. Azaz egész télen lehet rajta futballozni.
Országszerte csak az elmúlt tíz évben több mint ezer műfüves pályát alakítottak ki vagy újítottak fel.
Ez értelemszerűen fejlesztette a norvég játékosok labdakezelését is, hiszen többé nem göröngyös, olykor fagyott talajon kellett kergetniük a labdát, hanem tükörsima „gyepen” gyakorolhatták a gyors, egyérintős játékot.
De semmit sem ér a tudás, ha nem osztják azt meg. Kiépítettek egy országos játékosképzési hálózatot is, amelyben rendszeresen tapasztalatot és ötleteket cserélnek egymással a klubok és akadémiák.
A hagyományosan sikeres csapatsportágaikhoz hasonlóan a futballban is elmozdultak a saját képzési modellük megalkotása felé. A Landslagsskolennek elnevezett rendszer egyfajta pályamodellt kínál azoknak a fiatal játékosoknak, akik elég tehetségesnek tűnnek arra, hogy regionális szinten is megmutassák tudásukat, és végül eljussanak a korosztályos válogatottságig.
A fiatal norvég labdarúgókat 12 éves koruktól kezdik el országosan figyelni.
Ezzel párhuzamosan megújították az utánpótlásedzők képzését is, és több mint 17 ezer új edző állt szolgálatba.
Régebben csak a technikai képzettséget és a fizikai felépítést értették alatta, de az új rendszerben a tehetség már mást is magába foglal:
A fiatal játékosok képzése során a legfontosabb szempontok közé emelkedett az egyéni kvalitások mellett az, hogy az adott labdarúgó igazi csapatjátékos legyen, és társaiért is felelősséget vállaljon.
A szisztéma legsikeresebb „terméke” Erling Haaland – az ő személyében, képességeiben és hozzáállásában jól tükröződik a norvég utánpótlásképzés felfogása.
Ha pedig megnézzük a 2015-ös és 2026-os válogatott kereteit, tetten érhető a változás.
Az ellenünk pályára lépő, pótselejtezős csapatban a Hertha BSC, a Norwich City és a görög Olimpiákos volt a legnevesebb klub. Az idei vb-keretbe már Manchester Cityből, az Atlético Madridból vagy például a Torinóból hívtak be játékosokat, de a többiek neve mellett is hemzsegnek Premier League, Bundesliga vagy Serie A klubjai.
A Bodø/Glimt Bajnokok Ligája menetelésére pedig mindannyian emlékszünk. Igencsak jó reklámja volt a norvég focinak!
Egy szó mint száz: tudatos szándékkal, kitartással és komoly munkával tíz év alatt megújítható egy ország labdarúgása. Nem kell hozzá több tízmilliós népesség, külföldi csodaedzők vagy kedvező éghajlat.
A siker receptje adott – csak az a kérdés, a mi labdarúgásunk vezetői mihez kezdenek vele.