„Maracana a magyaroknak tapsolt!”

2026. július 6.  |  Szerző: Végh András

Bár még csak öt év telt el a felejthetetlen, liverpooli brazilverés óta, 1971-ben már más idők jártak a magyar válogatott körül.

Addigra túl voltunk már a marseille-i tragédián, amivel elbuktuk a következő vb-szereplést, sőt a selejtezőkön súlyosan megsérült Albert is visszatérhetett a pályára.

De sem ő, sem a nemzeti együttes nem volt az igazi. Az eredmények rapszodikusak voltak, májusban például éppen Bulgáriában szenvedtünk súlyos, 3-0-s vereséget Eb-selejtezőn.

Az akkori kapitány, Hoffer József rögtön le is mondott, alig egy évvel azt követően, hogy 1970 tavaszán átvette a csapat irányítását. Vészmegoldás kellett, mert a selejtezőkön a szófiai vereség dacára sem álltunk rosszul, kísérletezésre viszont már nem volt idő.

Ekkor jött képbe Illovszky Rudolf. Ő már vezette a válogatottat, éppen a ?66-os vb után, és igen sikeresen, mert 10 mérkőzésen egyetlen vereséget szenvedett vele a nemzeti tizenegy.

Igen ám, de a régi-új kapitány első útja éppen a Maracanába vezetett, a brazilok oroszlánbarlangjába, a világranglista élén tanyázó, világbajnoki címvédő otthonába.

Ha van meccs, amelyen megremeg még a rutinos rókák lába is, hát az éppen ez!

Július 22-én, magyar idő szerint 23-án hajnalban zajlott le ez az ütközet, és sokan emlékeznek rá, hogy rádión hallgatták – valószínűleg nem élőben, hanem csúsztatott adást egy kora reggeli időpontban.

Válogatottunk nem várt módon helytállt! Sőt, a kilencvenezres riói közönség döbbenten figyelte, hogy a labda sokat (túl sokat…) van a mieinknél, vándorol lábról lábra, ráadásul nem passzív módon. Támadásaink korszerűek voltak, és egyre gyakrabban végződtek gólhelyzettel.

A második félidőre valamelyest feljöttek a brazilok, és kapuja elé szegezték a magyar válogatottat. De nem jártak sikerrel, mert a hálót ők sem tudták megzörgetni. Nem túlzás, hogy kivívta a meggypiros mezes magyar alakulat a közel százezres publikum tiszteletét, amelyet az vastapssal fejezett ki.

A brazil válogatott ezzel szemben füttykoncert kíséretében vonulhatott az öltözőbe, Mário Zagallo szövetségi kapitányra pedig átkokat szórtak a szurkolók. Hiába nyer egy évvel korábban vb-címet a brazilok mestere, hamar kitelik a becsülete, ha elveszti a közönség szimpátiáját!…

Nálunk viszont Illovszky mester befutott. Hamar ráncba szedte a társaságot, és a tiszteletre méltó 0-0-s riói eredményt egy ötös győzelmi széria, majd az Eb négyes döntője követte.

Sajnos azonban vele sem sikerült a bravúr, a kijutás az 1974-es világbajnokságra. De az már egy másik történet kezdete.

Kapcsolódó mérkőzések

• Brazília - Magyarország (1971. július 22.)