HUN - ARM
18:00
Ma már
meccs!
meccs!
HUN - ARM
18:00
Egyértelműen az edzőlegendák közé tartozott. Vb-re vezette a válogatottat, megreformálta a magyar edzőképzést, nemzetközi tekintélyre tett szert.
1941-ben a Vajdaságban látta meg a napvilágot, ám családja hamarosan a fővárosba költözött. Alsóbb osztályokban futballozott, és 1971-től kezdett dolgozni a BVSC utánpótlásában. Ott találkozott azzal a játékossal, akit a legnagyobb tehetségként tartott számon: Törőcsik Andrással, akit már 16 évesen felvitt a felnőttek keretéhez.
Már 36 évesen vezetőedző volt, de nem Zuglóban, hanem egy kerülettel arrébb, az MTK-nál. A szinte csikócsapattal elért bronzérem felhívta Mezey szakmai tudására a figyelmet, és alig néhány év múlva a válogatottnál találta magát, Mészöly Kálmán segítőjeként.
A páros kivezette a nemzeti együttest az 1982-es világbajnokságra, ám a mieinknek nem sikerült továbbjutnia a csoportból. Mészöly Kálmán ennek ellenére kapitány maradt, ám 1983 nyarán lemondott, mivel három egymást követő vereséggel elúsztak a válogatott Eb-álmai.
Ekkor jött el Mezey György ideje. Szakmai körökben nyílt titok volt, hogy már az előző években részt vett a taktikák kidolgozásában, és bemutatkozása is jól sikerült: szeptember 7-én, éppen a születésnapján 1-1-es döntetlent ért el nemzeti csapatunk az NSZK ellen. Kimondottan jó játékkal!
A zsenik jellemzője, hogy megelőzik a korukat – és ez volt igaz Mezey Györgyre is: már a nyolcvanas évek közepén megvalósította az egész pályás letámadást. Játékosaink – amint elveszítették a labdát – presszingbe mentek át, és nem engedték kibontakozni az ellenfél kontratámadását.
Ez kockázatos és nagyon fárasztó volt, de bejött: az 1986-os világbajnokság selejtezőin öt győzelmet arattak zsinórban Détáriék, ami azt jelentette, hogy elsőként kvalifikálták magukat Mexikóba!
A játékosok is elismerték Mezey zsenialitását. Esterházy Márton egyenesen úgy fogalmazott, hogy a mester taktikájával „az őrületbe kergették az ellenfeleket”, akiknek erre a játékfelfogásra nem volt válaszuk.
Nagy Antal, Nyilasi, Détári, Kiprich, Esterházy, Sallai, Garaba, Kardos, Varga József, Róth Antal, Disztl Péter – és még hosszan lehetne sorolni a neveket, akik a siker letéteményesei voltak a pályán. Az újszerű és kiváló taktikának azonban legalább akkora szerepe volt a diadalmenetben, mint a korszak – valóban kiváló képességű – labdarúgóinak.
1985 végén a World Soccer magazin Mezey Györgyöt választotta az év szövetségi kapitányának, aki az ÉLŐ-világranglista 7. helyéig repítette a magyar válogatottat. A selejtezők befejezése után előkészületi mérkőzéseket játszottak a mieink, és azokon is sikert sikerre halmoztak: a hét győzelemből álló sorozatot csak a Mexikó elleni, magaslaton vívott mérkőzésen elszenvedett vereség szakította meg. A diadalmenet betetőzése volt az 1986 tavaszán vívott barátságos találkozó, amelyen Brazília válogatottját győzték le a mieink 3-0-ra.
Az előzmények után nemzeti tragédiaként hatott a Szovjetunió elleni vb-nyitómeccs, amelyen 6-0-ra gázolta le az ellenfél a láthatóan fizikai gondokkal küszködő mieinket. Bár Kanada ellen sikerült javítani, a sima vereség a franciáktól gyors és fájdalmas búcsút jelentett. Magyarország az elsők között lett résztvevő, és az elsők között lett kieső is.
A szinte pillanatok alatt véget ért vb-álom okait azóta is keresi a közvélemény, és Mezeyt legalább két okból raportra hívták. Egyrészt szemére vetették, hogy itthon hagyta a sérülésekkel küzdő Nyilasit, másrészt sokan elhibázottnak tartották az ausztriai edzőtábort, ahol magaslaton ugyan, de hűvös klímában készült a keret a déli hőségben vívott mérkőzésekre.
Mezey György edzői pályafutását romokba ugyan nem döntötte, de alaposan kikezdte a mexikói kudarc.
Ő természetesen lemondott, majd Kuvaitban vállalt munkát – az ottani nemzeti csapattal pedig bronzérmes lett az Ázsiai Játékokon.
Eközben a magyar válogatott körül csak fokozódott a zűrzavar. Sokat bizonyított szaktekintélyek – Komora Imre, Verebes József, Garami József – próbáltak életet lehelni a csapatba, kevés sikerrel. 1988 tavaszán még Bálint László is „futott vele egy kört”, de az osztrákok elleni hazai 0-4 után visszahívták a kispadra Mezey Györgyöt.
Vezetésével a csapat stabilizálódott, ősszel azonban kitört a bundabotrány, és játékosok egész sorát idézték be, hallgatták ki – köztük a válogatott oszlopos tagjait is. Mivel az MLSZ azonnal felfüggesztette a gyanúba keveredett futballisták játékjogát, jó néhányukra nem számíthatott Mezey György sem.
A kapitányt nagyon felbőszítette az eljárás, és tiltakozott az ellen, hogy drasztikusan szűkítették a válogatási lehetőségeit. A megtépázott nemzeti csapat Görögországban sima vereséget, Máltán pedig arcpirító döntetlent ért el, ami után Mezey lemondott.
A válogatottól való búcsúját követően Kispesten tette bajnokká a Honvédot, majd húsz évvel később a Videotont vezette aranyéremre. De pályafutása második szakaszának nem ezek az igazi érdemei.
Mezey György megreformálta az egész edzőképzést, és az ő nevéhez fűződik az UEFA Pro-licenc képzés magyarországi bevezetése. Emellett nemzetközi előadásokra hívták, technikai elemzőként dolgozott világ- és Európa-bajnokságokon. Az UEFA edzőképzéséért felelős JIRA bizottságának is tagja volt.
Szakmai felkészültségének és több mint száz publikációinak köszönhetően kapta meg a „Professzor” és a „Dottore” beceneveket, a Testnevelési Főiskolán pedig diplomát, majd egyetemi doktori fokozatot szerzett.
Egy halk szavú, rendkívül intelligens, ám érzékeny ember képét vetítik fel azok, akik személyes kapcsolatban álltak vele. Végtelen alázattal állt a szakmájához, a sajtóval azonban gyakran nem találta meg a közös hangot. A sikerek idején még könnyű volt jó kapcsolatot ápolni az újságírókkal, az irapuatói mérkőzés után azonban éles hangú bírálatokkal találták meg őt, amit Mezey nem is akart, és nem is tudott jól kezelni.
Talán éppen emiatt kötődik hozzá az a mondás, hogy
mi lakodalmat tartunk, vagy temetünk
ami azóta is jellemzi a magyar labdarúgás (sőt, talán az egész társadalom) közegét. A szurkoló (és a sajtó) könnyen elbízza magát a jó teljesítmények láttán, és a végletekig összeomlik a kudarcoktól.
Jó példa erre Marseille, Irapuato, a jugoszlávok elleni pótselejtező, de az amszterdami 1-8 is. Mindegyik kapitányváltást, strukturális megrendülést, gúnyhadjáratot, majd új korszakot hozott a magyar labdarúgásba.
Játékosai és pályatársai jól emékeznek Mezey „kockás füzetére” is, amelybe szüntelenül jegyzetelt – akár éppen felkészített csapatokat, akár nem. A kapitány a futballt egyre inkább filozófiai szintről szemlélte, és oktatói munkája mellett önmagát is elszórakoztatta új játékvariációk, taktikai elemek kidolgozásával.
Benedek Szabolcs író, a Mezey című könyv szerzője „tragikus hősnek” nevezte őt, aki intellektusával és érzékenységével folyamatosan vívódott az „öltözőszagú magyar focivilágba” való beilleszkedés és a tudományos távolságtartás között.
Labdarúgásunk a távozásával nemcsak egy kiemelkedő szakembert, hanem egy olyan korszak utolsó tanúját is elveszítette, amikor még reálisnak tűnt a hit, hogy Magyarország újra a világ elitjébe tartozhat. Ő maga is nagyon sok követ megmozgatott ezért.
Hálásan köszönünk mindent Mezey Györgynek, amit a magyar futballért tett.
Nyugodjon békében, Dottore!
