HUN - FIN
2026.06.05
Még 32 nap
HUN - FIN
2026.06.05
Az MTK és a Molenbeek egykori, 37-szeres válogatott védője kerek évfordulót ünnepel. Most felidézzük a pályafutását a santanderi csodától a jugó pofonig.
Valljuk be, nem volt egyszerű fiatal labdarúgónak lenni a 80-as évek Magyarországán. Röviddel az irapuatói égés után, a totóbotrány és a máltai döntetlenek sűrűjében vált Lőrincz Emil meghatározó védővé az MTK-ban, és lett 1990-ben válogatott.
Abban a korszakban még fénykorát élte a söprögető szerepköre, amely nemcsak komoly védő, hanem támadó feladatokat is jelentett. Sűrűn előfordult, hogy a szabadon mozgó (embert nem fogó) liberó csatlakozott a támadásokhoz, és mezőnyjáték során is az ellenfél kapujánál találta magát. Ráadásul ez a szerepkör hozzásegítette Emilt ahhoz, hogy ne csak védőként, hanem középpályásként is számíthassanak rá edzői.
Az MTK-VM (Vörös Meteor!) felnőtt csapatában mutatkozott be 1984-ben, majd két szezonnal később már bajnoki címet ünnepelhetett. Már a rendszerváltás után lett válogatott labdarúgó, méghozzá védekező középpályásként, eleinte 10-es(!) mezben. Az évtized első felében gyakorlatilag kihagyhatatlan volt a válogatottból, és rendre az egyik legstabilabb teljesítményt nyújtotta a pályán.
És nem csak védekezésben. Már a negyedik fellépésén beköszönt Ciprusnak, de ezután írta be magát igazán a futballtörténelembe: kiválóan játszott az 1991-es, Spanyolország elleni barátságos mérkőzésen Santanderben, ahol két gólt szerzett, így ő volt a mérleg nyelve a 4-2-re megnyert találkozón.
Pedig nem voltak egyszerűek Lőrincz számára a kezdetek. Bár sportolói családba született (apja a Vasas hátvédje volt), szülei korán meghaltak, és ez kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Befelé forduló, visszafogott személyiséggé vált, ám olyan belső erőt tudott magáénak, amely átsegítette őt a nehézségeken, és komoly erőforrássá vált a pályán is.
Neve egybeforrt az MTK-val: a kék-fehérekkel három bajnoki címet, két kupagyőzelmet ünnepelhetett, és megannyi nemzetközi kupamérkőzést, amelyeken rangos ellenfelek ellen léphetett pályára.
Pályafutásának közepén Belgiumba igazolt, és öt éven át szolgálta az RWD Molenbeek gárdáját. A brüsszeli klubban több mint száz élvonalbeli mérkőzést játszott, majd az évezred végére visszatért az MTK-hoz.
Elsősorban rutinja miatt Csak János a válogatottba is visszahívta 1997-ben, ahol részt vett az 1998-as vb-selejtezős menetelésben. Sajnos a vége dicstelen bukás lett: a pótselejtezőt kiharcoló alakulat 7-1-re alulmaradt a jugoszlávokkal szemben az Üllői úton, és a csúfos kudarcból Lőrincz is alaposan kivette a részét. Soha többé nem volt válogatott.
Összességében egy tisztes pályafutás volt az övé, és eljutott arra a csúcsra, amelyre a magyar futball akkori korszakában el lehetett: stabil külföldi szerződés, sokszoros válogatottság, emlékezetes teljesítmények.
Visszavonulását bajnoki címmel ünnepelte, majd szeretett klubjánál dolgozott trénerként. Később több vidéki klubnál vezetőedzői szerepet töltött be.
Lőrincz Emil ma 60 éves. Szeretettel köszöntjük őt, és hálásak vagyunk mindenért, amit a magyar futballért tett.
A santanderi góljait pláne sohasem feledjük!