HUN - FIN
2026.06.05
Még 36 nap
HUN - FIN
2026.06.05
Nemcsak jó, szerencsés is volt a csapatunk. Zsinórban hatodszor maradtunk veretlenek a taljánok ellen, de azért itt tényleg mákunk volt - nem is kevés!
Igazságtalan játék a futball!
Legalábbis erre panaszkodott olasz edző, játékos, szurkoló és riporter a 26. hivatalos magyar-olasz válogatott mérkőzés után.
Mert tény és való, hogy nemcsak jó, szerencsés is volt a csapatunk. Zsinórban hatodszor maradtunk veretlenek a taljánok ellen, de azért itt tényleg mákunk volt – nem is kevés!
Nagyon jók voltak az olaszok – gyorsabbak, labdabiztosabbak, ötletesebbek, és már az első tíz percben két nagy helyzetet puskáztak el.
Aztán azért magukra találtak a mieink is, de a korabeli híradások szerint lassú maradt a támadójátékunk. A 37. percben mégis a zseniális Albert Flórián szerezte meg a vezetést (felsősarkos bombával!), hogy a szünet után azonnal egyenlítsenek a vendégek.
A kiegyenlített, izgalmas meccs a 80. percben ért a tetőfokára, ekkor ugyanis Mazzola az üres kapu fölé lőtt, az ellentámadásból pedig Bene a jobb alsó sarokba, így mi nyertünk a végén.
Nagy balszerencsének tulajdonítom, hogy elvesztettük ezt a mérkőzést, s a balszerencsén kívül, persze, Mazzolának is, akinek bár voltak nagyszerű megmozdulásai, két nagy helyzetet elügyetlenkedett.
Így kesergett Fabbri, az olaszok szövetségi kapitánya, de a vendégek klasszisa, Alessandro Mazzola sem volt boldogabb:
Mit mondhatok azok után, hogy az üres kapuba sem találtam be. Nagyon fáj a vereség, és bosszant az ügyetlenségem.
Minket viszont nem bosszantott az eredmény, sőt, Bene gólja szárnyakat adott a magyar csapatnak. Maga a meccs is, mert utána behúztuk mindkét fennmaradó vb-selejtezőnket, amivel egyenes ágon kvalifikáltuk magunkat az 1966-os világbajnokságra!
(Képek: Képes Sport és Népsport)