Óriási helyzetek után egy tizenegyes és egy labdavesztés megpecsételte a mieink sorsát. Törökország Budapesten is simán nyert.
Nem mondhatni, hogy könnyű helyzetben várta Marco Rossi legénysége a találkozót: kétgólos hátrányt kellett (volna) ledolgoznia a Puskás Arénában ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélye bennmaradni a Nemzetek Ligája élvonalában.
A várakozásokkal ellentétben Sallai Roland sajnos nem került bevethető állapotba, így helyén Gazdag Dániel kezdett. A középpályán az eltiltott Schäfer Andrást Vécsei Bálint, Nikitscher Tamást pedig az újonc, mindössze 19 éves Dárdai Bence váltotta.
Óriási nyomást fejtettek ki a mieink a találkozó elejétől, a saját térfelére szorították az igencsak erőtlennek tűnő török csapatot.
Sajnos azonban a legnagyobb helyzetek is kimaradtak. Néhány blokkolt lövés után Gazdag került ajtó-ablak ziccerbe, de finom emelését elcsípte a rutinos Uğurcan. Ezután Szoboszlai kapott szabadrúgást, miután lerántották egy nagy vágta végén még éppen a tizenhatos vonala előtt, de labdája a lécen csattant.
Váratlanul – és érdemtelenül – vezetéshez jutottak a néha-néha kiszabaduló vendégek, de Fiola buktatása után sajnos jogosan szólalt meg az amúgy kissé részrehajlóan fújó Zwayer sípja. A tizenegyest Çalhanoğlu értékesítette.
A következő támadásnál Szoboszlai elpasszolta magát a török kapu előtt, és jött egy kíméletlen kontra, amely végén Arda Güler okosan fejezte be az olajozottan végigfutó vendégtámadást. A párharc ezzel el is dőlt, és óriási változott a játék képe is.
Hiába volt még ekkor hátra több mint 50 perc a mérkőzésből, a magyar válogatott tanácstalansága, és a török együttes önbizalomtól duzzadó örömfocija határozta meg annak folyását. A második félidőre különösen nyomasztóan statikussá vált a mieink játéka, és ezen a szünetben becserélt Négo lendülete sem sokat segített.
Álltak a magyar labdarúgók a gyepen, alig-alig indult be valaki, így nem volt kinek passzolni a labdát. A törökök ezzel szemben rendre ügyesen cicázva hozták ki a játékszert a kapujuk elől, és veszélyes kontratámadásokat vezettek.
A levegőben lógó harmadik gól végül csak a 90. percben született meg egy szögletből, így még csúnyább lett a vége.
Egy demoralizált, széthullott csapat vergődését láthattuk a mieink részéről a második török gól után, míg a vendégek gyakorlatilag már a pályán ünnepelték feljutásukat a legjobbak közé.
Érthető persze, hogy elfogyott a lelkesedés a biztos kiesés tudatában, mégis kissé ijesztő volt az a kép, ami a Puskás Aréna kitartó közönsége elé tárult a második félidőben – és nem sok jót ígér a közelgő világbajnoki selejtezőkre.
Ennél több kell!