Hosszú, ínséges évtizedek után ismét stabil Eb-résztvevő a magyar válogatott. Hogyan jutott el idáig, és kiknek köszönhető mindez?
Mint emlékezetes, az első, vesztes hazai Eb-selejtező után az MLSZ menesztette Pintér Attilát, és a kapitány gyors távozása után Dárdai Pált nevezte ki a válogatott szövetségi kapitányának.
A 61-szeres válogatott játékos pályafutása tekintélyes, edzőként viszont addig felnőttcsapatot még nem irányított – a Hertha 16 éven aluli utánpótlásával foglalkozott. Az MLSZ igen nagy rizikót vállalt a sokat látott, de szakvezetőként még nem bizonyított Dárdai kinevezésével, aki azonban az első mérkőzésein máris rácáfolt a hitetlenkedőkre: Három tétmérkőzésen 7 pontot gyűjtött a csapat, és mindössze egy gólt kapott, azt is Bukarestben, Romániától.
2015 februárjában másik kenyéradója, a Hertha BSC vezetősége is kinevezte őt vezetőedzőnek, így a fiatal szakemberre óriási teher nehezedett. Nyárra klubja választás elé állította, így elköszönt a válogatottól, és helyére a (szintén hazánkban dolgozó) német Bernd Storck került. Ekkor a magyar válogatott a csoport harmadik – pótselejtezőt érő – helyén állt, faképnél hagyva a finneket.
Ősszel Storck irányításával a mieink végül nagy csatában lemaradtak a biztos továbbjutást érintő helyekről, azonban kettős győzelemmel kiütötték Norvégiát a pótselejtezőn. Így 44 év után kijutottunk az Európa-bajnokságra, és három évtizednyi szünet után vehettünk részt újra nagy világeseményen.
A 2016-os Európa bajnokság minden várakozást felülmúlt. Az osztrák-portugál-izlandi-magyar négyesben titkon az északiak megelőzésében bíztunk, és abban, hogy némi szerencsével elcsíphetjük a továbbjutást érő helyek egyikét. Ehhez képest a mieink máris egy Ausztria elleni 2-0-ás győzelemmel kezdtek Bordeaux-ban, nagy csatában 1-1-es döntetlent értek el Marseille-ben Izland ellen, és egy felejthetetlen 3-3-as döntetlent játszottak Lyonban Portugáliával.
A magyar válogatott veretlenül lett első, 6 gólt szerezve, ami (a walesiekkel holtversenyben) a legtöbb volt a csoportkörben.
A nyolcaddöntőben jött egy kijózanító vereség Belgium ellen – bár a négygólos különbség túlzó. Ezzel együtt rég nem látott sikert ért el a nemzeti csapat, és az ország egész közvéleményét (futball-)lázba hozta.
A 2018-as vb selejtezői már nem sikerültek jól. Újra megszerezte a harmadik helyet a csapat, ami semmire sem volt elég, és ez – a szégyenteljes andorrai vereséggel együtt – Bernd Storck állásába került. Helyére a belga Georges Leekenst nevezte ki az MLSZ vezérkara.
Rövidesen kiderült, hogy a jó pedigréjű belga szakember rossz választás volt, mert holtvágányra került vele a csapat. A gyengén sikerült tavaszi idény végén menesztették, és a dunaszerdalyi DAC mesterét, a korábban a Honvéddal bajnoki címet elérő, olasz Marco Rossit bízták meg a kapitányi teendőkkel.
Az igen lelkes szakvezető hamar stabilizálta a válogatott játékát, és a finnek mögött – tőlük alig lemaradva – második lett a csapatunk az új sorozat, a Nemzetek Ligája C-divíziójában. Az Eb-selejtezők sajnos nem sikerültek ilyen fényesen: bár Horvátország és Wales ellen bravúrgyőzelmeket mutattak be Dzsudzsákék, Magyarország csak negyedik lett a csoportban Azerbajdzsánt megelőzve, Szlovákia mögött.
A jó Nemzetek Ligája szereplés azonban pótselejtezőt ért a válogatottnak, és a koronavírus-járvány miatti szünetben új koncepciót dolgozott ki a Rossi-stáb. Ennek köszönhetően szárnyalni kezdett a csapat: Bulgária és Izland ellen kiverekedte magát az Európa-bajnokságra, és még nagyobb meglepetésként megnyerte a Nemzetek Ligája B-divíziós csoportját, feljutva a legjobbak közé.
A járvány miatt szintén elhalasztott tornán egy rendkívül nehéz négyesbe kerültek a mieink: Franciaország, Portugália és Németország ellen kellett volna legalább egy válogatottat megelőzni a továbblépéshez. Ez kis híján sikerült! Hiába vezettünk kétszer is Münchenben Németország ellen, a 2-2-es döntetlennel végül a házigazdák mentek tovább.
A részben budapesti rendezésű Európa-bajnokság így is örökre emlékezetes marad, hiszen a németektől idegenben, a franciáktól itthon szerzett pontot a magyar válogatott – úgy, hogy a két nagyágyúnak kellett futnia az egyenlítésért.
Sajnos azonban a selejtezők ismét balul sikerültek – a két váratlan vereség Albánia ellen keresztülhúzta a számításokat. Hiába a bravúros varsói győzelem vagy az értékes pontszerzés a Wembley-ben, ismét csak negyedik lett a magyar válogatott a csoportban.
A Nemzetek Ligája sorozat azonban mégis az elitbe emelte a mieinket. A verhetetlennek tűnő ellenfelek – Anglia, Németország, Olaszország – közül csak az olaszok tudták legyőzni a mieinket, így kis híján a négyes döntőbe verekedték magukat Rossiék.
Világraszóló diadal az angolok kétszeri legyőzése, ráadásul idegenben, Wolverhamptonban 4-0-ra ütötték ki Southgate csapatát Sallaiék.
Ennek köszönhetően az első kalapból húzták a magyar válogatottat a 2024-es Eb sorsolásán, és a szerb-montenegrói-bolgár-litván négyes nem tűnt legyőzhetetlennek. Nem is bizonyult annak, hiszen Rossi csapata veretlenül – a rivális Szerbiát kétszer is legyőzve – végzett a csoport első helyén, és jutott ki egyenes ágon Németországba.
Időközben Szoboszlai Dominik a Liverpool FC-hez igazolt, és az idény nagy részében kezdőként kapott szerepet. Így még inkább reflektorfénybe került a magyar válogatott, amely a világranglistán is rég nem látott magasságba emelkedett.
Felemásan sikerült felkészülési mérkőzésekkel a háta mögött utazott a keret Németországba, ahol Svájc, Németország és Skócia várt rájuk. Sajnos egy rendkívül gyenge első félidei játékkal 3-1-es vereséget szenvedtek a nyitányon, és a házigazdák is simán, 2-0-ára győztek Rossi csapata ellen. Skócia ellen az utolsó szalmaszálba kapaszkodtunk, és Csoboth Kevin 100. percben szerzett, emlékezetes góljával meglett az esély a továbbjutásra. Sajnos a többi eredmény végül úgy alakult, hogy a magyar válogatott nem került a nyolcaddöntőbe.
A közeljövő nagy kérdése, hogy kijut-e a magyar válogatott az amerikai kontinensen rendezett vb-re négy évtizednyi kényszerszünet után. A csoportbeosztásunk már megvan; Portugália vagy Dánia, Írország és Örményország legjobbjaival kell felvennünk a versenyt – és legalább kettőt megelőzni ahhoz, hogy elcsípjük a pótselejtezőt jelentő második helyet.
Egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy nem látta a magyar válogatottat élőben világbajnokságon játszani. Vajon ezt a vágyat képes lesz teljesíteni a Rossi-csapat?
Dzsudzsák Balázs • balszélső
Nagy Ádám • védekező középpályás
Szalai Ádám • támadó
Lang Ádám • védő
Sallai Roland • támadó középpályás
Orbán Willi • védő
Fiola Attila • balhátvéd
Szoboszlai Dominik • támadó középpályás
Gulácsi Péter • kapus
Kádár Tamás • védő
Szalai Attila • balhátvéd
Kleinheisler László • támadó középpályás
Négo Loic • jobbszélső
Dibusz Dénes • kapus
Lovrencsics Gergő • jobbhátvéd
Nikolics Nemanja • támadó
Schäfer András • középpályás
Nagy Zsolt • balhátvéd
Kalmár Zsolt • támadó középpályás
Kerkez Milos • balhátvéd, bal oldali középpályás
Gazdag Dániel • támadó középpályás
Styles Callum • védekező középpályás
Ádám Martin • támadó