urs - hunSzovjetunió - Magyarország

Volt is egy nagy helyzetük, aztán egy közepes, de Blohin mindkettőt elpuskázta, s ezzel – mintha ellőtték volna puskaporukat. […] A hatalmas közönség néma csendben figyelte, mint szorulnak egyre hátrább kedvencei a játéktéren, hogy a végén már a kapujukat kelljen védeni.

A balszerencsés körülmények között kapott gól sem változtatott alapvetően a helyzeten. A mieink a labda elvesztése után gyorsan hátrafutottak a felezővonal mögé, ott azonnal átvették embereiket: fékezték, lassították a szovjet válogatott lendületét, nem hagytak sem időt, sem teret a középpályásoknak a pontos indításokhoz, a kapu elé íveléshez.

Szünet után […] a mieink taktikailag uralták a játékot: nem engedték az ellenfelet játékba lendülni, a kapunk előtti védőgyűrűben tehetetlenül vergődtek az előretolt szovjet támadók, akiknek gyorsaságától, gólveszélyességétől oly sokat vártak a hazai szakvezetők és szurkolók.

Inkább jó harcot, mint élvezetes játékot láthatott a közönség. A döntetlen eredmény, s az a tény, hogy a mieink álltak közelebb a győzelemhez, váratlan ajándék a magyar sport hívei számára, de a döntetlen, sajnos, nem sokat segít válogatottunk helyzetén.

NépsportLassítás, fékezés és – egyre veszélyesebb ellentámadások! (1979. május 20.)