por - hunPortugália - Magyarország

Hideg zuhany, kimaradt helyzetekkel

Szinte döntőnek illett be az első vb-mérkőzésünk, hiszen úgy kalkulált a stáb, hogy a csoportból Portugáliát és Bulgáriát tudjuk legyőzni ahhoz, hogy továbbjussunk a negyeddöntőbe.

Ehhez képest már a második percben a hálónkba került a labda!

Simões végzett el balról egy szögletet, a labda az ötös vonalára szállt, ott pedig José Augusto simán túlugrotta Mészölyt, és a mögé(!) kilépő Szentmihályit megelőzve a kapu közepébe fejelt. 1-0.

Döbbenetesen rosszul mozdult ki a hálóőrünk, és erre az lehet a magyarázat, hogy a bemelegítés alatt sajnos összekoccant a feje Rákosi térdével. Vélhetően agyrázkódást szenvedett - Barótiék ennek ellenére a játéka mellett döntöttek. Mint később kiderült, ez tévedés volt.

A gyorsan bekapott góllal a lehető legrosszabbul kezdődött tehát számunkra a világbajnokság. A csapat azon nyomban sokkal idegesebbé, görcsösebbé vált.

Kellett egy pár perc, mire magára talált a magyar válogatott, ekkortól azonban huszáros hajrába kezdett az egyenlítésért.

A 8. percben Farkas ügyes cselekkel tört előre a portugál térfél jobb oldalán, és távoli, kifelé kanyarodó lövése nem sokkal szállt a keresztléc fölé.

Egy perccel később még nagyobb lehetőség maradt ki: Farkas kapásból ugratta ki Albertet, aki a balösszekötő helyén óriási ziccerbe került. Carvalho kétségbeesetten repült ki a kapujából, támadónk még éppen előbb érte el a labdát, de nemcsak a kapus, hanem a léc fölött is átemelte azt. Nem is kevéssel…

A portugálok is jelezték azonban, hogy nem fogják végigbekkelni a meccset. Különösen Eusébión látszott, hogy sok borsot fog törni a mieink orra alá. Egy bedobás után ő készítette le a játékszert a mellé, tizenhatoson belülre betörő Colunhának, ő azonban 15 méterről centikkel a bal alsó sarok mellé lőtt. Szentmihályi állva szemlélte az egészet…

2-2 is lehetett volna már, de még mindig a portugálok vezettek.

Még mindig csak a 11. percben jártunk, amikor egy szöglet után Bene próbálkozott jobbról egy lövéssel, de 14 méterről veszélytelenül tüzelt a rövid alsó sarok mellé.

A másik oldalon Eusébio Sipossal találta magát szemben a tizenhatosunk jobb csücskénél - végül befelé húzott, de távoli lövése magasan a kapu fölé szállt.

Az első negyedóra végén Rákositól Albert kapta a játékszert a portugál tizenhatos előterében, kapu felé fordult vele, lapos és középre tartó lövését Carvalho könnyedén védte.

Rögtön ezután Colunha felszabadítását Nagy kapcsolta le, Farkashoz továbbított, aki a kígyótérben igyekezett megszelídíteni a pattogó labdát, de mire sikerült, Simões elé ugrott, így lövéséből szöglet lett.

Ezután egy picit lenyugodtak a kedélyek, stabilizálódott az ellenfelünk védelme is. A következő lehetőségre a 23. percig kellett várni, ekkor Nagy varázsolt egy hosszú labdát a a tizenhatoson belülre betörő Farkas elé - de tényleg egy kicsit hosszú lett neki, mert becsúszva sem érte teljesen el, és nem tudta kapura irányítani.

A 25. percben aztán bottal ütöttük Eusébio nyomát. A kezdőkörtől indult meg a portugál klasszis, elhúzott Mészöly mellett, betört büntetőterületre, lövését Szentmihályi nagyot vetődve kiszedte a rövid alsó sarokból, Mészöly pedig szögletre tisztázott.

Két perccel később Káposzta éles beadására Albert emelkedett a tizenegyes pontnál, de jócskán a bal felső sarok mellé fejelt.

A másik oldalon (valószínűleg) Torres ívelte balról a hosszú sarok felé a labdát - lehet, hogy beadásnak szánta, lehet, hogy csak lecsúszott - mindenesetre az kevéssel kerülte csak el a felső sarkot.

Ezután viszont hárompercenként magyar helyzetek következtek zsinórban, és nem is kicsik!

Először Rákosi bolondította meg a védelmet a bal oldalon, de beadását Albert az ötösről a felső lécre fejelte. (Carvalho csak nézte a felette átszálló labdát.)

Majd Sóvári beadását ütötte el a kapus Albert elől, de éppen Mészöly elé, akinek 13 méterről a szinte üres kapuba kellett volna csak passzolnia, ő azonban fölé bombázott.

Végül megint Rákosi adott középre a bal oldalról, Albert kapáslövése azonban a jobb kapufa külső éle mellett zúgott el.

A félidő végére a portugál válogatott egy kicsit kiszabadult a szorításból, és újra helyzeteket alakított ki. Ekkorra már Eusébio egy fehér kötéssel a fején játszott, ugyanis egy szögletnél Szentmihályi öklével találkozott. Ő szerencsésebb volt a kapusunknál, mert a teljesítményén semmilyen nyomot nem hagyott a fejsérülése.

A 39. percben Torres fejelt a tizenhatos vonaláról kapura - ez még nem volt veszélyes, a pattogó labdát könnyedén összeszedte a hálóőrünk.

A lefújás előtti pillanatokban azonban megint Eusébio alkotott nagyot, a saját térfeléről indulva. Elhúzott Rákosi, majd Sipos mellett, lendületből oda-vissza megforgatta Mészölyt - 25 méterről megküldött bombáját végül Szentmihályi ütötte ki a kapu bal oldala elől.

Ezzel zárult az első félidő, amelyben a mieinket láthatóan meglepte a portugálok játéka. Az ellenfél labdarúgói ügyesen szlalomoztak át a magyar középpályán, védelmük stabilan zárt, és a kőkemény test test elleni párharcoktól sem riadtak vissza. Ráadásul frissebbnek is tűntek a magyaroknál: sokszor megelőzték a támadóinkat, lefülelték az átadásokat.

Ahhoz képest, hogy két, elsősorban a technikájára építő csapat mérkőzése volt, feltűnően sok volt a szabálytalanság, és a határokon belül maradó szerelések is igen keménynek tűntek.

Hiába a jó játék, válságunk csak mélyült

A második játékrész kis híján éppen olyan borzalmasan indult, mint az első: Graça felívelését a tizenhatos bal oldalában helyezkedő Torres fejelte le a lendületből érkező Simões elé, aki jobb külsővel csak kevéssel bombázott a bal felső sarok fölé.

Lehet, hogy el is ment volna a meccs, ha ez beakad, de megúszták a mieink a második portugál gólt, így továbbra is rendületlenül zakatoltak az egyenlítésért.

Helyzetük azonban csak az 54. percben akadt, amikor Rákosi balról, szabadrúgásból kanyarított lágyan a jobb oldali kapufa elé, ahol Albert érkezett, de perdítése keresztben suhant el a kapu előtt.

Nem sokkal később Nagy István ívelt jobbról középre, ahol a tizenegyes pont tájékán álló Bene az ötösre fejelte le a játékszert, de azt Carvalho párducügyességgel halászta el Albert lába elől.

Az 58. percben Eusébio próbálkozott egy távoli lövéssel, de az veszélytelenül kerülte el a kapunk bal felső sarkát.

Már-már kezdett elkedvetlenedni Baróti Lajos csapata, amikor - kissé váratlanul - siker koronázta az erőfeszítéseit.

Éppen egy óra játék után Rákosi szöktette Albertet, de két védő is összezárt előtte, Carvalho pedig kiindult felszedni a labdát. Az azonban lelassulhatott, mert csatárunk előbb ért oda, belepöckölt a játékszerbe, ami így a tizenhatos jobb oldalába betörő Bene Ferenc elé került - ő pedig azonnal az üres hálóba bombázott. 1-1.

Nem sokkal a gólja után Bene rohant hátra a tizenhatoson belülről egy labdáért, kapura fordult vele, de 22 méteres, lapos lövését magabiztosan védte a portugál kapus.

De mintha a falról jöttek volna vissza a labdák, ugyanis a következő percben már Káposzta adott be jobbról, Vicente pedig a saját kapujára csúsztatta véletlenül a játékszert, ám Carvalho ezt is rendíthetetlenül hárította.

A második félidőben egy sokkal agresszívebb magyar csapatot láthattunk a pályán, és a portugálok is hamar rájöttek, hogy jobb, ha inkább mélyen hátrahúzódnak, és legfeljebb abból próbálnak meg kontrázni. Ennek ellenére a mieink támadásszövése túlságosan sematikus, kiszámítható, és helyenként pontatlan volt, így csak kevés nagy helyzet alakulhatott ki.

És a mieink lendületét sajnos letörte egy újabb súlyos kapushiba.

A 66. percben Torres jobb oldali beadása éppen Szentmihályi ölébe szállt, ő azonban mégis odaügyetlenkedte azt a tőle négy méterre álló José Augusto elé - a csatárnak pedig csak annyit kellett tennie, hogy felette - és a tőle balra álló védőink mellett - az üres kapu bal alsó sarkába stukkolja a labdát. 1-2.

Ezt már tényleg nehéz volt megemészteni... ziccerek sorát hagyták ki a mieink, erre visszaveszi a vezetést a kevesebb helyzetet kidolgozó portugál válogatott.

Rákosi a tizenhatos bal csücske közeléből végezhetett el szabadrúgást, és ismét félmagasan csavart a közeli kapufa elé. A figura szerint oda Albert Flórián robbant be, de futtából toronymagasan a léc fölé bombázott.

A 71. percben Graça indult meg egy szép csel után a kapu felé, és távoli, lefelé csapódó lövése alig szállt a keresztléc fölé.

Egy perccel később ugyanő tört előre, faképnél hagyta Mészölyt, de a tizenhatoshoz érve elfogyott a lendülete, és a bal alsó sarokra tartó lövésében már nem volt erő.

Ellenfelünk két fő fegyvere a cselezés és a kiváló helyezkedés volt egyébként. Bármelyikük képes volt arra, hogy ritmusváltással meginduljon, és levegyen egy vagy két embert. A felíveléseinkre és hosszú indításainkra pedig kiválóan reagáltak, rendre kifejelték, megszerezték a mieink elől a labdát.

A percek pedig peregtek, és még a döntetlen elérése is távolinak tűnt. A 78. percben járt már az óra, amikor Káposzta beadása Farkas lábáról keresztbe, Albert fejére pattant, aki a középen álló Bene elé tálalt, ő azonban csak erőtlenül tudott a kapu felé stukkolni, így Carvalho könnyedén védett.

A következő minutumban Albert ugratta ki remek ütemben a balösszekötő helyén meglépő Farkast. Támadónk ügyesen próbálta elpasszolni a labdát a hosszú alsó sarok felé, ám Carvalho remekül jött ki, elakadt benne a játékszer, majd a visszaérő portugál védők mentettek.

Postafordultával jött a helyzet a másik oldalon: Graça beadásából Torres fejelhetett, ezt Mátrai előrevetődve mentette, de csak a tizenhatos előterében helyezkedő Coluna elé, aki a pattogó labdát csúnyán a kapu mellé rúgta.

Nem bírtunk a portugálokkal, és főleg a helyzetkihasználás nem sikerült a mieinknek. A lefújás előtti pillanatokban még egy portugál szöglet következett, és abból pedig a kegyelemdöfés.

A sarokrúgást Eusébio ívelte át az ötös túlsó szélére, ahová José Torres szaladt oda - lehagyva az emberét - és éles szögből, a rövid saroknál álló Szentmihályi felett a léc alá fejelte a labdát. 3-1.

És ezzel véget is ért a mérkőzés. Ne szépítsük: a portugál csapat valamivel egységesebb, tudatosabb játékot mutatott be, a mieink pedig sajnos a második portugál gól után kissé szétestek, és a maradék ötletességünk is eltűnt.

Ugyanakkor ha egy kicsit jobb a helyzetkihasználásuk, a mérkőzés sokkal szorosabb lehetett volna, és ha Szentmihályi egészséges, a kapushibák sem következnek talán be.

Így azonban egyetlen esélye maradt a magyar válogatottnak a továbblépésre: ha Brazíliát és Bulgáriát is legyőzi a hátralévő két meccsén.

Erre mondják, hogy innen szép nyerni…