mne - hunMontenegró - Magyarország

Jól kezdtük a mérkőzést, de a félidő végére kiengedett a csapat

Montenegróban eddig egyszer lépett pályára a magyar válogatott, de akkor hamar letette a névjegyét: Priskin találatával már az első percben megszerezte a vezetést.

Hasonlóra ezúttal nem számítottunk, mégis majdnem megtörtént - csak most a második percben zördült meg a háló.

Korhut remek indításával Németh ment el a balszélen, Nagy Dominikhez passzolt, ő pedig az ötös csücskéből Holender Filip elé tálalt. A középpályásunknak már „csak” jól kellett eltalálnia a labdát, és az laposan utat is talált a kapuba. 0-1.

Az öröm még nagyobb lehetett volna, ha két perccel később Holman egy icipicivel jobban céloz. Az irányító középpályás huszonötről végezhetett el szabadrúgást, és a jobb felső sarok felé tekert labdája a keresztlécet érintve pattant fölé.

Az erős magyar kezdés így is megroppantotta a montenegróiakat, akik percekig csak nyomozták a játékot. Abszolút fölényben volt ekkor a magyar együttes, így a hazaiak sorozatos szabálytalanságokkal, „keménykedéssel” igyekeztek fékezni a mieink lendületét.

A 8. percre azért ők is összehoztak egy ziccert: az előrehúzódó Boljević remek beadása találta meg Bećirajt mindössze 6 méterre a magyar kaputól - a támadó lepattanó fejese azonban szerencsére középre ment, és nem volt erős, így Dibusz hárítani tudta.

Ekkor elég élénk, lüktető volt a játék, mert hamarosan a másik kapu került veszélybe. Gazdag jó csellel ment el Tomašević mellett a jobb szögletzászlónál, visszagurítását pedig Kleinheisler 20 méterről küldte rá, ám laposan és középre, így az elakadt Mijatovićban.

Egy kicsit ráültek ezután az eredményre a mieink, így a hazai csapat fokozatosan magára talált. A kezdeti megilletődöttség után egyre inkább játékba lendült, és a félidő közepére kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ahogy telt az idő, úgy lettek a hazaiak egyre veszélyesebbek a kapunkra.

A 18. percben a balszélről befelé cselező Hakšabanović távoli kísérlete még nem volt ijesztő; elpattogott a rövid alsó sarok mellett - de aztán nehéz perceket éltünk át.

A 24. percben Kosović kényszerítőzött ügyesen Bećirajjal a balösszekötő helyén, és külsővel a tizenhatos jobb oldalába betörő Marušić elé tálalt, akinek 12 méteres löketénél Dibusznak már komoly bravúrra volt szüksége.

Érett az egyenlítő gól, és be is következett a 32. percben. Bećiraj keltett zavart a bal oldalon, hátragurított Savićevićnek, aki továbbsarkazta a labdát a mögötte érkező Kosovićnak - a középpályás pedig mintaszerűen tekert 21 méterről a kapu bal oldalába. 1-1.

Az egyenlítő gól után a mieink is csipkedni kezdték magukat. Korhut a saját térfeléről indította a szélen megiramodó Holmant, aki balról becselezte magát a büntetőterületen belülre, de jó tekerése egy gondolattal elkerülte a hosszú alsó sarkot.

Nem sokra rá Gazdag kapott egy jó labdát a montenegrói tizenhatosnál, és ugyan elpöckölték azt tőle, a balján álló Németh egyből kapura tűzte. Sajnos azonban gyengén és középre - Mijatovićnak nem okozott gondot a lábához csavarodó kísérlet.

A 42. percben még egy sansz adódott a mieink előtt, hogy újra magukhoz ragadják a vezetést. Holender jobbról ívelt hosszan előre egy szabadrúgást, és megint Németh veszélyeztetett egy csúsztatással, de fejese sajnos egy kevéssel a hosszú alsó sarok mellett hagyta el a játékteret.

A két levonuló csapat egy barátságos jellegű, de viszonylag tisztességes iramú találkozót vívott egymással, és a végére már egyik sem volt jobb a másiknál.

Leresztettünk a második félidőre, meg is lett az átka

A szünetben három - vélhetően előre megbeszélt - cserét hajtott végre Marco Rossi szövetségi kapitány. Baráthot Orbán Willi, Gazdagot Kovács István, Kleinheislert pedig Sigér Dávid váltotta. A hazai oldalon csak kapust cseréltek: Mijatović helyett Danijel Petković kapott lehetőséget.

A három új magyar közül Sigér máris egy bátor lövéssel jelentkezett. A 47. percben Korhut szögletét kifejelték a védők, a Ferencváros középpályása pedig bő harmincról tüzelt, ám éppen a cserekapus Petković kezébe.

Az ellenfél is képes volt azonban veszélyes támadásokat vezetni, és két perccel később egy ilyen végén Savićević célozta meg távolról, balról a hosszú felső sarkot, de jócskán elvétette azt.

Az 53. percben ziccert dolgoztak ki a mieink. Kovács István tört be agilisan a hazai büntetőterület jobb oldalába, remekül kényszerítőzött Nagy Dominikkal, de a kapus is jó ütemben lépett ki, és végül ki tudta spárgázni a magyar középpályás ötös sarkáról leadott lövését.

Az 55. percben hazai csere következett: Marušićot Stefan Mugoša váltotta.

A támadó záros határidőn belül be is mutatkozott, mégpedig egy szépségdíjas - de szerencsére veszélytelen - kapuralövéssel. Lang magasan kifejelt labdáját félfordulatból tűzte rá a tizenhatosról, de éppen Dibusz ölébe.

Az 59. percben ismét cserélt a montenegrói kapitány: Kosović helyett Deni Hočkónak adott játéklehetőséget.

Mugoša jó csere volt, mert sok zűrt okozott a mieinknek. A mozgékony támadót Holman csak lerántani tudta a jobb oldalon, és ezért egy sárga lap lett a jutalma.

Rögtön ezután Marco Rossi lehívta a pályáról Korhutot, és helyére az újonc Ferenczi Jánost küldte be.

A 64. percben Holendert Varga Roland váltotta, és a frissen beállt középpályás máris elvégezhetett egy jó 35 méterről járó szabadrúgást. Nem sokat teketóriázott - célba vette a jobb alsó sarkot, de egy kevéssel elvétette azt.

Két perc múlva újabb hazai csere: Simić jött le a pályáról, és Dušan Lagator jelentkezett játékra.

Nem sokkal később magyar oldalon Nagy Dominikot váltotta Dzsudzsák Balázs.

Ő is szinte azonnal szabadrúgásból veszélyeztethetett, mert alig 20 méterről járt pontrúgás a mieinknek. A szélső jól csavart a bal alsó sarokra, ám Petković odaért, és nagy vetődéssel hárított.

A második félidőben sajnos már jóval ötlettelenebbül, pontatlanabbul és talán kissé hitehagyottan játszott a magyar válogatott. Németh Krisztián teljesen magára hagyatva küszködött elöl, támogatást pedig nemigen kapott, mivel a védekező emberek nem mertek nagyon előremenni a veszélyes hazai kontrák miatt. Ez alól talán egyedül a szünetben beállt Sigér kivétel, aki egy jó lövéssel vétette észre magát a második félidő elején.

A 62. percben Hakšabanovićnak köszönték meg a játékot montenegrói oldalon - helyére Vladimir Jovović állt.

Ekkor már úgy tűnt, nem tartogat fordulatot a mérkőzés, de sajnos az élet nem így hozta. Mondhatni, a történelem ismételte önmagát… A hazaiak a felezővonalról szöktették a balszélen meginduló Mugošát, akit Lang hátulról lerántott a tizenhatoson belül, így nem meglepő módon sárga lap és tizenegyes lett az ítélet.

A büntetőt a sértett, Stefan Mugoša végezte el, és laposan - a jobbra vetődő Dibusz helyére - , a kapu közepébe lőtt. 2-1.

A gól után még egy változtatás történt a hazai csapatban: Vukčević jött le, Branislav Janković pedig beállt játszani.

Nagyon reméltük, hogy van még fordulat a meccsben, és összejön a magyar egyenlítés. Előrementek a mieink, talán kissé túlságosan is, mert így veszélyes kontrákat vezethettek a montenegróiak, és többször is könnyen megduplázhatták volna az előnyüket.

A 87. percben például Janković tört előre a jobb oldalon, középre adott labdáját Bećiraj még elügyetlenkedte, valahogy menteni tudtak a védők, viszont a kipattanó Jovović elé került - az volt csak a szerencsénk, hogy a csereként beállt középpályás szinte feladta a játékszert Dibusznak.

Rögtön a másik oldalon Dzsudzsák próbálkozott egy nagy bedobással, amit balról egészen az ötös csücskéig hajított. Ott Bese elé pattant a labda, aki azonban elhamarkodottan a rövid alsó sarok mellé bombázta azt.

És a végén a hazaiaék volt a meccslabda!… Lang rossz átadásával Savićević fordulhatott a félpályánál, és vehemensen tört előre a balösszekötő helyén. Jó ütemben szöktette a balján robogó Jovovićot, akitől visszakapta a labdát, és ziccerből, 14 méterről lőhetett - Dibusz óriási bravúrral belekapott a lapos kísérletbe, aztán már a védőink felszabadítottak.

A második félidőben különösen érződött, hogy ez egy tét nélküli találkozó. A magyar válogatott a szlovákok, a montenegrói pedig a csehek elleni összecsapásra gyúrt. Érdekesség, hogy mindkét fél elvesztette néhány nappal később a saját meccsét - talán éppen a lagymatag felkészülésnek köszönhetően…

A rengeteg csere miatt a játék szétesett, az értékesített büntető után pedig a hazaiak inkább már csak az idővel akartak játszani, mintsem a magyar csapattal. A mieinkben sajnos nem maradt már erő - és talán elszántság sem - , hogy alakítani tudják az eredményt.

Visszatérve a 12 évvel korábbi mérkőzéshez: a gyors magyar gólra akkor két montenegrói válasz érkezett, így végül győzelemnek örülhettek a hazaiak. Sajnos ezúttal is ez történt - és ugyanúgy büntetőből kaptuk a második gólt, mint 2007 tavaszán.